A bizalmatlanság romboló hatása

Ha csak egyetlenegyszer szívünkig hatolt a felismerése annak, hogy áldozata lettünk más füllentésének, hazugságának, onnantól kezdve óvatossá leszünk. Átmenetileg vagy tartósan bizalmatlanná válunk. Aggódunk, hogy újra becsaphatnak.

A leggyakrabban tapasztalat útján tanulunk, egészen apró korunktól fogva. Hamar rájövünk, ha el kezdünk sírni, akkor elég gyorsan megjelenik egy kedves anyarabszolga, és minden bizonnyal a kiságyból is kikerülünk ahogy, több decibellel feljebb vesszük a hangerőt. Később, bármilyen jó érzés volt a meleg tócsákba ugrálni a nyári záporok után, ugyanezt ősszel már csak egyszer tesszük meg, mert nem akarunk még egyszer vizes zokniban mászkálni. Tanulunk. Jót és rosszat egyaránt. Gyakran inkább tapasztalás útján, mintsem más figyelmeztetésére.

A negatív érzelmeket hamarább sajátítjuk el, és ha csak nem vagyunk önmagunk ellenségei, akkor a következőkben számolunk a korábbi empirikus ismereteinkkel. Hovatovább egyenesen védekezni kezdünk ellene. Abban a minutumban, hogy akár bárminemű hasonló körülményt tapasztalnánk, mint ami akkor történt, amitől most óvjuk magunkat.

Mi lesz ha? 

A bizalmatlanság, mint egyféle aggodalom, tartás attól, hogy a korábban tapasztalt rossz élmény újra megeshet velünk, állandó kérdéseket vet fel bennünk. A Mi lesz ha kérdés a jövőbe néz, és aggódik. Fél attól, ami esetleg újra bekövetkezhet.

Az aggodalom legmegdöbbentőbb velejárója a teljes tehetetlenség. Mert maga az aggódás soha semmit nem változtat meg, egyetlen egy dolog kivételével, magát az aggódó személyiségét.

Az aggódás hatására, nem kerülnek el bennünk balesetek, betegségek, katasztrófák, semmilyen lelki fájdalom sem. Azért, mert félünk attól, hogy újra hazudhatnak nekünk, a bolondját járathatják velünk, becsaphatnak, attól még nem kerülhetjük el azt. Hiába nyugtalankodunk csak magunknak ártunk vele: a testünknek, a lelkünknek és a szellemünknek.

A bizalmatlanság nem veszi el a holnap bánatát, de eltünteti a mai nap erejét.

Mert igen, az aggódás hatással van az egészségünkre. Gyengíti a betegségekkel szembeni védekezőképességünket. Nappal nyugtalanságot, feszültséget kelt, amitől elégedetlenek, kedvetlenek, motiválatlanok leszünk, és éjszaka sem hagy nyugodni, az aggódás álmatlanságot okoz. Mindez ténylegesen beteggé teheti az embert, a leggyakrabban az idegrendszert és az emésztőrendszert támadja meg.

A hitetlenkedés az egészségünk rombolásán túl, a szociális kapcsolatainkban is kár tehet. Az aggódással járó frusztráció kihat a kedélyállapotunkra, a hangulatunkra, így a családunkhoz, barátainkhoz fűződő, munkatársainkhoz kapcsolódásainkra, munkavégzéshez és egyéb más hétköznapi feladatokhoz való hozzáállásunkra is.

Mi lett volna, ha?

Újra és újra visszatérni a múltba és azon töprengeni, felettébb keseregni, mi történhetett volna másként, nem segít semmit a jelenen. Bizonyos szinten elejét vehe tjük annak, hogy kivédjük az olyan és ahhoz hasonló helyzeteket, amik aggodalomra adhatnak okot, nehogy újfent áldozata legyünk hasonló fájdalomnak mint, amit korábban átéltünk, állandó kételkedésben még sem lehet élni.

A félelem helyett bízni, aggódás helyett elégedettségben élni kellene.

A bizalmatlanság az óvatosságon túl, akár haragot is gerjeszthet bennünk. Holott a méreg rossz tanácsadó. Felhúzni magunkat előre, kételkedni másban valódi indok nélkül rossz ómen, de érthető, annyi nem egyértelmű helyzetben találhatjuk manapság magunkat.

A kételkedést mindannyian megfigyelhetjük magunkon ilyen-olyan téren. Míg egyikünk az anyósának nem bír hinni, mert hiába ígérte meg az asszony, hogy tojásmentesen süti a piskótát az unokának, úgy tűnik mégsem a mentes változatott készítette el, mert a gyerek tele lett kiütéssel. Addig másikunk a feleségében nem bízik, mert a nő folyton elfelejti bevenni a fogamzásgátló tablettát, míg harmadikunk attól szenved, hogyan merjen új párra lelni, ha senki nem ad a kezébe egyértelmű ismerkedési folyamatábrát? Vajon csak nekem udvarol-e vagy akár több vasat is tart a tűzben? Hihető-e az amit tart magáról, ő valóban az, akinek állítja magát?  Míg a negyedikünk, egyik kollegájára sem venne mérget inkább, hiszen olyan nagy a konkurenciaharc az értékesítőcsapatban az ügyfelekért, így hát senkiben sem bízva hajtja a malmot egyedül előre.

Elejét venni a kételkedésnek

Amennyiben tegnap valaki füllentett, nem mondott igazat, elferdítette a tényeket, letagadott valamit, vagy elhallgatott, furcsán viselkedett, túl előzékeny volt, esetleg negédes, akkor egészen biztosan azért tette, hogy bántson, vagy éppen ellenkezőleg, megvédjen valamitől, amiről jobb, ha nem is tudunk?

Elvetni a bizalmatlanságot, talán úgy lehet a legkönnyebben, ha mi magunk szembenézünk azzal, ami kételyt okoz bennünk. Ehhez, őszinte érdeklődéssel jó tekintünk a miértekre, ahelyett, hogy előre építkezve, a korábbi rossz tapasztalatainkra, máris messzemenő következtetést vonnánk le.

Ha elszeretnénk jutni a biztos tudathoz és szeretnénk letudni az örökös kételkedést, akkor úgy kell elfogadnunk a körülményeket, hogy azok a lehető legtisztábbak, és így kell a végére járnunk mindazon dolgoknak, melyek aggályt váltanak ki magunkból. Mégpedig egyenesen azoknál a személyeknél, akikben szeretnénk bízni, csak éppen nem merünk.

Kép: Unsplash