A változáshoz idő kell

Ezért is van az, hogy sokan nem mernek nagy döntéseket meghozni az életükben. S ameddig lehet, halogatják, elodázzák azokat.

Beragadni egy munkahelyre

Mióta ezen a munkahelyen dolgozik a 48 éves Ági, azóta szeretne váltani. – A legelső pillanatban éreztem, hogy nem ez az én utam, de nem nagyon ugrálhattam. Egyedül nevelem a gyerekeimet. Az iroda viszonylag közel van a lakóhelyünkhez. A benti dolog nem volt megerőltető, csak szörnyen unalmas. Az ügyfelekkel kellett kapcsolatot tartanom telefonon, e-mailen, információt gyűjtenem tőlük és felvinnem az adatbázisunkba. Egész nap a monitor előtt ülök, a nyakammal tartom a telefont, az állandó headsettől a fülem újra és újra begyulladt – kezdi a történetét a piackutató. Ági akkor mert váltani, amikor megismerkedett valakivel, aki kimozdította a holtpontról. – Merőben más lett az érdeklődésem, mert a párom kinyitotta előttem a világot, új hobbim lett, és abban találtam új munkát is. Látszólag egy másodperc alatt mondtam fel a munkahelyemen, de valójában sokat gondolkodtam a döntésem előtt. Amitől a legjobban féltem, hogy nem lesz elég pénzem és időm a gyerekeimre sem következett be. Pont miattuk nem mertem sosem váltani, mert viszonylag jól kerestem, és elnézők voltak a munkahelyemen, ha betegek voltak a gyerekek, de most többet keresek és elve kevesebbet is dolgozom – árulta el a történetét Ági, aki egyáltalán nem bánta meg, hogy mert lépni. – A teljes igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy ehhez az is kellett, hogy most már nem egyedül vagyok, és mindig számíthatok a páromra – pontosít.

A személyiségelméletek többsége megegyezik abban, hogy a változáshoz és az új helyzetekhez való alkalmazkodás képessége az érett és egészséges személyiség jellemzője, de ez nem jelenti azt, hogy velük nem történhet meg, hogy rosszul mérik fel a saját erejük határát.

Figyelmeztet a testápoló krém

A 28 éves Andreát a vőlegénye három hónappal az esküvő előtt bocsátotta el azzal a szép üzenettel, hogy ne házasodjanak össze. A fiatal lány úgy érezte egy pillanat alatt dőlt össze az élete, hónapok kellettek neki ahhoz, hogy összeszedje magát. Pillanatok alatt csomagolt és költözött külföldre, mert nem látott jobb megoldást, mint a teljes környezetváltást ahhoz, hogy elterelje a gondolatait. Ez egy ideig működött is, a legelején az új helyszín, az, hogy csak törte a németet, és munkát keresett elvitte a heteket, úgy érezte jól van. Azt hitte, tudatosan építi fel az új életét. Nem gondolt a történtekre, interneten ismerkedni is kezdett, visszamosolygott a fiúkra, még randevúkra is elment, amikor egy nem várt pillanatban rá tört a félelem.

– Pánikrohamom lett egy olyan helyzetben, aminek látszólag semmi köze nem volt a történtekhez. Vásárolni voltam, évek óta használtam egy testápolót, amit hiába kerestem, megszüntették a gyártását. Nem értettem mi történik velem, kaparni kezdett a torkom, fulladni kezdtem és izzadni. Sosem volt előtte pánikrohamom, ezért orvoshoz mentem. Először azt hittem ez figyelmeztetés volt nekem, hogy inkább költözzek haza, majd rájöttem, hogy tulajdonképpen hetek óta érlelődik bennem, hogy vissza kell mennem oda, ahonnan elmenekültem, hogy szembe nézzek a történtekkel. Pillanatok alatt hazaköltöztem a szüleimhez, és felkerestem egy pszichológust. Mindenki úgy vélte, meggondolatlan voltam, akkor is, amikor kiköltöztem és akkor is, amikor vissza. Ma, hogy már jól vagyok, is még járok hozzá – emlékezik vissza Andrea. Nem mellékesen még elárulja: a testápoló azért váltotta ki belőle az első pánikrohamot, mert az utolsó tubus krémeket még együtt vásárolta a vőlegényével.

Andrea történetéhez hasonlót, sokat ismerünk, ha nem is konkrétan olyat, amikor egy esküvő meghiúsult, de szakításról, válásról mindannyian hallottunk, szerelmi csalódást a legtöbben átélünk. Mindannyian másként állunk fel a törésből. Valakinek az a megoldás, hogy hátat fordít mindennek, míg másnak az, hogy nyalogatja a sebeit. Sőt, ugyanaz az ember hasonló kudarcból láthatja máskor másként is a menekülő utat.

Minden váltásban közös, hogy nem szabadna kihagynunk azt a lépést, amikor leülünk önmagunkkal beszélgetni. Amikor szembesülhetünk azzal, ami régóta érik bennünk. Minél kreatívabbak vagyunk a problémáink megoldásában, az új életutak felfedezésében, annál bátrabban, határozottabban és kevesebb fájdalommal tudunk sikeresen továbblépni. Mindehhez segítséget kérni pedig egyáltalán nem szégyen.