Így meg úgy: Irigység, mint hajtóerő

Az érzelmeknek színei vannak. Az irigy ember sárga, a mérges vörös. Az irigység amikor ösztönző, talán más szín illene rá. Amikor annyira keserű, hogy elpusztítja az élet örömét akkor nemhogy sárga, inkább már zöld, mint a féltékenység. Ami ellen tenni kell.

A féltékenység egy teljesen hétköznapi, normális emóció, olykor – gyakran – mindannyian érezzük. Kár is lenne tagadni! Nőként, férfiként, gyerekként, felnőttként, szülőként, munkatársként az élet számos területén, szinte mindenhol jelen van.

Az irigységről sokan tartunk sokfélét, gyakran negatív előjelet adunk neki. Pedig, az irigység ösztönözhet bennünket a változásra, az előre lépésre, a javításra, a jobbításra, mert nagyon erős motivációval bír. Viszont nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a mély féltékenység már deprimálttá teheti az embert, ami idővel depresszióvá fajulhat. Meg lehet szabadulni a mérgező keserűségtől, ha az irigységnek pozitív előjelet adunk, hogy mozgásra kényszerítsen bennünket.

Mire vagyunk irigyek?

A féltékenység tárgyára kell összpontosítanunk ahhoz, hogy az ne fájdalmat okozzon nekünk, hanem ellenkezőleg jó hatással legyen ránk. Amikor az irigység tárgya konkrét, könnyebb azt tervezni, hogyan érhetjük el mi is ugyanazt. Meg kell magunkban vizsgálni, közelebbről, azt ami belső marcangolást okoz bennünk, hogy az miért olyan fontos a számunkra? Lehet, hogy nem is arra vagyunk féltékenyek, hogy a barátnőnk több ruhát engedhet meg magának vásárolni, sokkal inkább arra, hogy olyan alakja van, amire próba nélkül, a kirakatbabáról lehúzott gönc is jól tökéletesen jól áll?

Bár most egy átlagos női példával éltem, de igen, ez az érzés, – már nem az, hogy a férfiak is 36-os méretet akarnának maguknak –  hanem hogy irigyek lehetnek, az erősebb nemre is igaz. Ha nem így lenne, nem tudnának annyi új autót, motort és sportfelszerelést eladni a világon.

Könnyű azt mondani, hogy csak kiegyensúlyozott és megfelelő értékrenddel kellene bírnunk, és akkor nem áhítoznánk minden marhaságra, de a másiktól való elkívánás érzése nem feltétlenül anyagi jellegű. Azok a dolgok, amelyek iránt másokat irigylünk, annyi féle lehet.

Ha meg tudjuk fogalmazni, mi az amit annyira hiányolunk, máris lehetőséget biztosítunk magunknak arra, hogy kitérjünk arra is, miért olyan fontos az a valami számunkra, és vajon hogyan juthatunk hozzá? Abban a pillanatban, hogy nem mástól kívánjuk elorozni, hanem elérni akarunk valamit, az máris pozitív szemléletű lesz, és az irigység hajtóerővé válik. Amit, ha jól használunk ki, és tervet kovácsolunk, ami mellől nem tágítunk, mi is tulajdonosai lehetünk irigységünk tárgyának.

Féltékenység helyett elismerés

A féltékenységgel szemben úgy is harcolhatunk, ha elismerjük a másik örömét, sikerét, vagyis az irigységünk tárgyát. Ha képessé válunk mások örömét elfogadni, akkor kevésbé érezzük a másikat sokkal szerencsésebbnek, ügyesebbnek, jobbnak vagy akár szebbnek. Olykor, ha a dolgok mögé nézünk, még az is kiderülhet, amire annyira vágyunk, a mögött más mély, nem is vélt emberi sors, kínlódás, törekvés lapul, és máris kevésbé lesz vonzó a féltékenységünk alapja. Ha megtanulunk mások felé szolgálni önmagunk helyett, arra figyelni másnak miért fontosabb az áhított dolog, változni kezd a szívünk.

A bennünk rejlő irigység felismerése eleinte akár szégyenérzetet is okozhat. Az irigység, a féltékenység erős szégyenérzetet is okozhat. Ha úgy érezzük kínos, hogy irigykedünk olyanra, akit szeretünk, még erősebb szégyen foghat el bennünket. Minél több érzelmet próbálunk meg tagadni, annál nehezebb kimásznunk az irigységből. De kegyelmet kell gyakorolnunk magunkkal szemben, gondoljunk arra, hogy egy kisgyermek is irigykedik a másik játékaira, a saját testvérére, a szüleire is. Ne ostorozzuk magunkat!

A harag, a düh, amit érzünk irigységünkben, az könnyebbé is teheti a féltékenységünk legyőzését. Mert amikor együttérzünk önmagunkkal, akkor mi magunk értékelődünk fel, önbizalunk lesz, szembenézünk mindazzal, ami nehezíti a vágyunk elérését. Az egészséges, hogy meg akarunk valamit szerezni, az elérése szórakoztató és motiváló lehet.

Ezzel ellentétben a saját eredményeink állandó összehasonlítása másokéval, keserűséget hordoz magában, ami pusztító lehet önmagunkra nézve. Ne feledjük, sosem az a lényeg, hol tartunk, hanem, hogy honnan indultunk el, és ahhoz képest milyen eredményeink vannak, ami nem hasonlítható össze máséval!

Önbecsülés: mi irányítunk!

Az irigység annak a jele, hogy nem vagyunk megelégedve mindazzal amink van. Az irigykedő ember, miközben irigykedik, összehasonlítja magát másokkal, és módszeresen leértékeli saját teljesítményét. A tartós féltékenység oka maga az önbecsülés hiánya. Ha nem érezzük magunkat méltónak arra, hogy elérjük, megszerezzük, megéljük a féltékenységünk tárgyát, akkor az már önmagában problémát okoz. Mert ha még részesei is lehetünk annak, amire annyira féltékenyek voltunk, akkor, ha az a miénk lesz, sem tudjuk igazán értékelni, és örülni neki.

Ezért különösen fontos, hogy igyekezzünk tárgyilagosan mérlegelni, amit annyira óhajtunk, az milyen pluszt adna az életünkhöz, ha a magunkénak tudhatnánk. Lehet ráeszmélünk arra, a boldogságunkat nem befolyásolná. Meg kell tanulnunk, mindenki önmagát irányítja: irigykedik vagy sem. Ez végül is csak egy döntés. Amit csak akkor tudunk meghozni, ha józanul figyelünk magunkra.

Időnként amúgy is nagyon jót tesz egy önvizsgálat – erre is van a tükör – hogy ne csak a külsőnket figyeljük meg, hanem a belsőnket is számon tartsuk.

Irigység mellett, hálával tartozom

Az elégedettség nagy úr! Ha elégedettek vagyunk, örülünk annak, amink van, akkor kevésbé irigyelhetünk meg másoktól dolgokat. Nem szabad, hogy a féltékenységünk folyamatosan egy hiányzó dolgon csüngjen. Meg kell próbálnunk elterelni a figyelmünket arra, amink van. Ne csak gondoljunk az elért eredményeinkre hanem, adjunk hálát is érte. Tanuljuk meg értékelni ezeket a dolgokat. Nézzünk körül az otthonunkban, nézzünk végig magunkon, a családunkon, szakmai sikereinken.

Egészségre káros hatása

Az egyik legpusztítóbb érzelem az irigység. Nem csak az emberi kapcsolatokat mérgezheti meg, az egészségnek is árthat. Az irigység legtöbbször személyes – az ellen irányulhat, akit az ember riválisának érez, akitől fenyegetést feltételez. Gyakran kegyetlenségbe csap át, ami lehet pszichológiai vagy fizikai természetű. A keserűség, a csalódottság és a frusztráció folyamatosan táplálják ezt az életérzést. Ha nem vagyunk képesek egyedül eloltani magunkban ezt a kínzó tüzet, kérjünk segítséget családtagtól, baráttól vagy szakembertől.

Furcsa ember az irígy,

Torkán mérges a mirígy,

Egyszer úgy, egyszer így,

Az irígynek sohse higgy.

Furcsa ember a hazúg,

Nyelve csípős, mint a lúg,

Egyszer így, egyszer úgy,

Hogy igazat sose tudj.

                                                                                               (Weöres Sándor: Így meg, úgy)

Kép: Pixabay

Szerző: Szoknya és Nadrág