Első paragrafus: Kérem, nálunk válásról szó sem lehet!

Figyelem őket és kutatom a titkukat. Házasként még akaratlanul tettem, a válás után már tudatosan. Azokat a párokat, akikből árad az a fajta véd-, és dac szövetség, amitől olyan jók együtt. De nem tökéletesek. Jók, mert törekednek arra, hogy tegyenek a kapcsolatukért. S azért nem tökéletesek, mert engednek olykor hibát is véteni.

Lehetnek nyúzottak, hajszoltak, kimerültek. Lehetnek nyugtalanok, félők, aggódóak. Megtörtek, kedvetlenek, elcsigázottak. Meginoghat az önbecsülésük is egy-egy kiadósabb megpróbáltatás alkalmával, még a párkapcsolatukat is megkérdőjelezhetik, mert vitázni még ők is szoktak. Sőt félreértéseik is vannak. Olykor veszekednek is.

Ám ekkor jön egy félszeg mosoly, egy hazafelé lefotózott szökőkút, egy falra rajzolt szív, benne a kedvesük nevével, egy üzenet reggel a tükrön vagy egy búja sms a nap közepén. Igen, pont úgy, mint egy szerelmes bakfis vagy siheder tenné. Pont így tesznek egy év múlva, öt év múlva, vagy húsz év múlva is. Akárcsak az első pillanatokban tették azt.

Együtt a véksőkig

Ez a közös bennük, a vissza-visszatérő meglepetések, a gyakori udvarlások, az egymás kedvében járásnak szüntelensége. Mert nem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy feladják. Mert nem a gyerekek, vagy az anyagiak mellett állnak ki pusztán egymás mellett, hanem mert így érzik jól magukat, tisztelik a korábbi döntésüket: együtt a végsőkig.

Mi több. Ők már a legeslegelején lefektették, a válás fel sem merülhet. Az nem lehet választási lehetőség a problémáik megoldására. Ha az egyikük éppen gyengébb ebben, akkor a másik nem veszti el a házasságba vetett tudatosságát. Akkor sem, amikor a legnagyobb tragédiákat élik meg.

A szürke hétköznapoknak nem engednek. Hallgatom őket, az újabb és újabb ötleteiket. Képesek hónapokig hajszolni egy bizonyos színház jegyet, vagy holtfáradtan késő éjszaka is szeretkezni csábítani a másikat, amikor a gyerekek már alszanak; avagy csendben maradni, amikor arra van szükség, ám megszólalni, amikor az már nem kikerülhető.

Válásról szó sem lehet

Mindig van torta a szülinapon, ahogy ajándék még a névnapon is, és nem ciki a Valentin-nap sem, készül fényképes párna apák napjára, jár a virág anyák napjára, és ha éppen nincs pénz nyaralásra, akkor a kertben napoznak és a ligetben piknikeznek. Készülnek mindenre, nem engedik, hogy elmossa az idő az évfordulókat, és ha csak a feleség heppje a karácsonyi fotózás, akkor is elmennek és családostul állnak be a kamera elé. S ha a férj hetente egyszer teniszezni jár, a feleség addig nyugodtan trécsel a barátnőivel, vagy megnéz két részt a kedvenc sorozatából. Abból a szériából, amit a párja úgyse állhat ki.

Valahogy így látom őket. S engem ez erősít. Azt hiszem, minden szingli nőnek és férfinak így kellene előre tekintenie, és hasonlóra kellene vágynia. Ezért imádkoznia vagy pozitív gondolatokkal bevonzania életébe a jó, de nem tökéletes társat. S nem úgy nekiindulnia, ha mégsem sikerül a párkapcsolat, akkor a szakítás, a válás, még lehet opció. Mert, nem lehet! Talán pont ebben van a titok. Ebben, az előre lefektetett, legelső pontnak a párkapcsolati kódexben, miszerint válásról szó sem lehet.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Starlet Photo