Vegyük körbe magunkat virágokkal

Anyai nagymamám, ha fotózták mindig virág, bokor, de legalább egy fa elé állt. Számtalan helyről gyűjtött újabbb és újabb szépségeket, a szatryában minden kirándulásról, újságpapírba csomagolt gyökérrel tért haza. Kislányként kuncogtam ezen, mennyire szereti a nagymama a virágot. Felnőtt lettem, édesanya, az otthonomban, az erkélyemen virágok vannak. A nyári hűsítőkben, az ételeken és a szekrényemben is. A nagymamám boldog lenne egy virágos csokoládétól!

A legutóbbi egészalakos kép rólam a levendulásban készült, amikor olyan örömmel szedtem, egészen pontosan vágtam a virágot, mint egy kislány. Ha arra gondolok, milyen környezetben szeretnék élni, a társasház helyett egy családi ház villan be elém, sok-sok virággal, gyümölcsfával, amiről igen, tudom, gondoskodni kell. Örömmel tenném.

Míg nem élhetek családi házban, az erkélyem van tele virággal: muskátli, büdöske, árvácska és levendula ékesíti a kicsi teret, és ad szép hátteret a kint elköltött reggeliknek, vacsoráknak. Az erkélyen írok gyakran a Szoknya és Nadrágba, csacsogok telefonon az édesanyámmal és a barátnőimmel, társasjátékozom a gyermekemmel. Aki szintén boldogan locsolja és gondozza a növényeket.

Virágos limonádé

Nagyon sok limonádét iszunk. Mi ritkán üditőzünk vagy szörpözünk, inkább csak ízesítjük a vízet. Kedveljük a hagyományos citrom-mézes, vagy citrom-cukros változatot, amibe gyakran dobálunk friss mentalevelet is. Kedvencünk a különféle gyümölcsös is, a fagyasztóból kivett, gyorsan átöblített bogyós gyümölcssel a kancsó egy harmadáig szórt változat, áfonyával, szamócával, málnával, szederrel, ribizlivel vagy ezek keverékével ízesített limonádé. Ha méllhűtőtt gyümölcsből készítem, nem is kell jég, ha frissből, akkor igen.

Újabban nagyon szeretjük a virággal szórt limonádékat is a szépsége és frissítő íze miatt is:  a rózsaszirmok, a levendula, a kövér porcsin, a közönséges cickafark, a vadárvácska, ami nagyon finom mentolos ízű, a zamatos turbolya, a szegfű, a fukszia, másnéven Krisztus vércseppje, a közönséges orgona, a tökvirág és a szászorszép  virágai is ehetőek.

Olykor a születésnapi tortákat, az ünnepnapra sütött krémes muffinok tetejét vagy éppen az alkalomra készített sültek és krémlevesek tetejét is olykor megszórjuk pár virágszirommal.

Fogyasztás előtt

Az egyik legfontosabb elővigyázatossági szabály, hogy sosem fogyasztunk el olyan virágszirmot, amiről nem tudjuk honnan származik, vagy nem magunk szedtük, biztos helyről. Azaz vagy magunk termesztettük, nem kapott semmilyen permetet, növényvédőszert, vagy valóban vadhajtásról beszélünk, az erdő, a rét közepén termett, és nem az útmentén szedtük le, ahol a kipufogó gázon kívül egy sor más dolog is szennyezi, se nem a virágboltból szereztük be, ahol vegyszerezik. A dísznövényeket eleve nem illik tépkedni, de azok többnyire növényvédőszerrel gondozottak, azért azt se használjuk.

Mindig alaposan megnézzük a növényt, ha betegnek tűnik, nem ép, imkább csak kis vizes tálba tesszük díszként a nappaliba a dohányzóasztalra. Ha csak az étel díszítésre használjuk, akkor az egész virág fejet tehetjük az ételre, ha fogyasztani is szeretnénk, inkább  csak a szirmokat használjuk.

Pontosan tudjuk, mert mi, több mindenre is allergiásak vagyunk, hogy óvatosnak kell lennünk, a virágok is allergizálhatnak. Kismamának sosem kínálunk virágszirmos ételt, még fagylaltot sem.

Virágszirmos hűsítő

Gyönyrű jégkérmeket lehet készíteni a szokásos módon. A limonádénak ízesített vízbe virágszirmokat szórunk és úgy adagoljuk a jégkrémes edényekbe. Mindig felforralt és lehűtött vízből készítjük.

A kész tejszínes vagy vizes alapú fagylaltokat szép kelyhekbe adagoljuk, ha vendég érkezik hozzánk, kedvességből virágszirommal díszitjük a fagylaltját.

Illatos párnák

A nyári illatokról télen sem szeretünk lemondani. Így kedvenc illatú virágainkat szárazra töröljük és kis vászonzacskókba pakoljuk. Ruhás, ágyneműs szekrényeinkbe, és az ágyba a párnánk alá is berejtünk egy-egy zacskót. A levendulától jól alszunk és szépet álmodunk.

Képek: Unsplash, Piaxabay