Virtuális valóság: Vanda tanul, én őrjöngök, de a végére megkedvelem

Tudom, tudom, a fejlődésé a világ. Az állandó megújulás viszi előrébb az emberiséget. Hogy hová előrébb, nem tudom?! Csak bízni és hinni szeretnék abban, hogy nem a saját vesztünkbe rohanunk. De csak mert kegyelemből fentről óvva vagyunk. Megnyugtató, hogy annyi mindenről gondoltuk, hogy az ördögtől való: a tűzről, a kerékről, az autóról, a repülőről még a mobilról is. Talán Vanda, a virtuális asszisztens is ilyen.

Hibabejelentést szerettem volna tenni, az Internet szolgáltatás gyakori akadozása miatt. Nem reménykedtem abban, hogy nem kell sokat várakoznom, mert ha ingadozás van a szupermegagigakábelésmindennélkülioptikai netelérésben, akkor minimum komoly gikszer van valahol, és akkor a fél település az ügyfélszolgálat vonalán csüng. A sejtésem beigazolódott, a hangautomta közli: jelenleg megemelkedett a várakozási idő. (Mellékesen: ez a jelenleg, minden hívásra igaz. )

De mivel a szolgáltató nagyon innovatív, – a maga megítélése alapján-, beállította Vandát, a virtuális asszisztenst, hogy a fennakadást kiküszöböljék. Az automata férfi hang, külön megkért arra, hogy segítsem Vandát a tanulási folyamatban, hogy minél felkészültebbben tudja a szolgáltató az ügyfeleiket, – beleértve személy szerényemet is-, kiszolgálni.

Nem felejtette el, a férfi automata hang hozzátenni, hogy a megkeresésem, nagyon fontos a szolgáltatóm számára. De ha akartam, ha nem, Vandával akkor is beszélnem kellett. Mert azonnal hozzá kapcsolt. És én kérem, beszéltem. Vandával. Többbször is.

Vanda, üdvözölt, tájékoztatott, hogy a beszélgetésünk rögzítésre kerül.

Itt egy picit megtorppantam, nem tudom, csak engem zavar az, hogyaz emberek attól érzik hivatalosabbnak és helyesebbnek a fogalmazásukat, ha terjengős kifejezéseket használnak, akkor is, amikor megnevezthető a cselekmény alanya? Miért nem mondják egyszerűen és nagyszerűen csak azt, hogy: Rögzítjük a beszélgetést? Hiszen ők maguk rögzítik. Ahogy egy fesztivál sem kerül megrendezésre, hiszen megnevezhető az, aki azt szervezte, a levelünk sem kiküldésre került, hanem mi magunk adtuk fel a postán. Ezen méláztam éppen, miközben Vanda már arra kért, hogy néhány szóban foglaljam össze, miért is telefonáltam.

Ám, én rutinosan arra vártam, hogy benyomhassam már a négyes gombot a hibaelhárításért, mert tudom, amikor elhallgat a hang, akkor lehet, választani a lehetőségek közül. Így amikor Vanda hallgatott, várva a válaszra, mert nem reagáltam, így szólt:

– Ha például számlabefizetéssel kapcsolatban lenne kérdése, fogalmazhat úgy is, hogy számlaügyben telefonál…

S nekem itt elment a türelmem, hogy most komolyan el kell kezdenem Vandával beszélgetni, a virtuális asszisztenssel? – és lenyomtam a telefont.

Tárcsáztam újra, direkt összpontosítottam, de a férfi automata hang után megint csak Vanda jelentkezett be. Itt már nyugatlan lettem, nem értettem, ha eddig lehetett választani, hogy ki akarom-e próbálni a virtuális asszisztenst, vagy sem, most miért kényszerítenek arra, hogy beszéljek vele? Megpróbáltam kikerülni őt, a mindig csodafegyver nullás gomb megnyomásával, ami közvetlenül egy valódi, élő ügyfélszolgálatoshoz kapcsol. Egészen pontosan eddig kapcsolt, mert most már Vanda, mesterkélten segítőkész hangja ütheti meg a fülünket. Begurultam, miért nem tudom megkerülni őt? Mit beszélek? Őt? Vanda máris élő személy lett?

Tehát vettem egy nagy levegőt, újratárcsáztam a szolgáltatót, és most igazán értő figyelemmel fordultam Vandához. Amikor ő elhallgatott, hogy elmondhassam miben segíthet, elővettem a humoromat, és azt mondtam neki:

– Szomjas vagyok…

Vanda itt csendben maradt. Már-már úgy voltam vele, szuper, túl jártam az eszén, most végre mégiscsak egy igazi emberhez fordulhatok, de nem, Vanda ennél okosabb már, és csak annyit mondott:

– Elnézését kérem!

Majd, egy kis lélektani szünetet tartva (na jó, tudom, hogy nem velem játszott, csak várnom kellett, hogy a program megtalálja a megfelelő választ) folytatta a már jól ismert szöveggel:

– Ha például számlabefizetéssel kapcsolatban lenne kérdése, fogalmazhat úgy is, hogy számlaügyben telefonál…

És én azt feleltem: Hibaelhárítás. Amire Vanda megköszönte a türelmemet, elbúcsúzott és kapcsolt a hibaelhárításra.

Közös ismerős

Vandát egyébként a barátnőim is ismerik, ők is már többször beszélgettek vele. Azaz, Vandának és nekem több közös ismerősünk is van. Ha a Szolgáltató nyitna Vandának egy profiloldalt a közösségi térben, könnyen előfordulna, hogy Vandának lenne a legtöbb ismerőse. Én a szolgáltató helyében megszavaztatnám, hogy vörös, szőke, barna vagy fekete legyen Vanda, hosszúra növesztett vagy rövid fazonra vágott frizurával? Magas legyen vagy alacsony? Filigrán, átlagos vagy molett testalkatú? De nem fejtegetem tovább, így is elég marketing ötletet adtam most.

Vanda és a nagyszülők

Összegzésként be kell valjam, Vandával semmi baj nincs. Igazán diplomatikusan ki tud keveredni a rázós helyzetekből, ha értelmetlen számára, amit beszélünk, ha beszólunk neki, vagy azzal viccelünk, hogy obcén dolgokat vágunk hozzá, ő akkor is az elnézésünket kéri.  Vagy, amennyiben számára felismerhető szórészletet talál, akkor abból „asszociál” valamire. Nem próbáltam ki, de szerintem, a mocskos állat trágárkodásból simán felismerni vélné a mobil szót, és kapcsolna a szolgáltatás megrendelésre.

Viszont nem biztos, hogy mindenki értené és mindenki vevő lenne Vandára. Elég ha csak fáradt a telefonáló, vagy ideges. És ilyen helyzetben Vanda innovatív jelenléte pont nem arra hivatott, amire kitalálták. Ráadásul újításra a szolgáltatás más területein is szükség lenne. Az a hetvenhat éves nagypapa, aki pár hónapja új mobilszolgáltatásra fizetett elő, nagyon így gondolja. Az első számlát ugyanis automatikusan, elektronikus úton kapta. Ami azért fordulhatott elő, mert megadta az e-mail címét a szerződéskötéskor, a többi személyes adatával együtt.  Csak éppen a nagypapa elég ritkán figyeli a postafiókját, arra meg, hogy a számlát ott kellene keresnie egyáltalán nem is gondolt. Az innovatív cégnek másfél hónapjába került, hogy a nagypapa számára átállítsa a számlázás típusát papíralapúra. Ilyen, vagy ehhez hasonló, amúgy könnyen megoldható fennakadásról a legtöbben tudnánk példát felhozni.

A jövő, még ha olykor idegenkedünk is tőle, bizony, a virtuális megoldásoké. Egyre több áruházban magunk intézhetjük elektronikusan a fizetést, a vásárlásaink után, egyre több és több webáruházból rendelhetünk online, vagy intézhetünk el dolgokat anélkül, hogy élőben találkoznánk bárkivel. Mindezt azért, hogy a mi kényelmünket szolgálják, mert idegesek vagyunk sorban álláskor, várakozáskor, ügyintézéskor.

Ha ilyen tempóban halad a tudomány tovább, lassan el is búcsúzhatunk az emberi kapcsolatokból származó konfliktusoktól, mert már semmiért sem kell találkozunk senkivel sem élőben, ha nem akarunk, elég csak virtuáisan beszélnünk.

Nem tudom az Olvasó hogyan érzi, én akarok találkozni az emberekkel. Akarok találkozni élőben azzal, akit szeretek, és azzal is, akit nem is ismerek. Én szeretem, hogy élünk és vagyunk, az igazi valóságban, nem a cybertérben.

Kép: Pixabay