Új élet ötven felett: Költözzünk Fidzsire!
Fidzsi-szigetek, Sigatoka városa és Budapest között "csekély" 16 870 kilométer van. Légvonalban. Ha már lúd, legyen kövér, és ha új életet kezd egy ötvenes pár, mi sem természetesebb, minthogy a világ másik felére költözzenek. Mivel mindketten a búvárkodás szerelmesei, mások merülését segítik majd.
Ágival, hat éve ismerjük egymást, együtt dolgoztunk. Keveset beszélgettünk, ám annál mélyebben. Még csak összejárni sem szoktunk. Pár mondat ebédidőben, néha chaten, vagy vészhelyzetben telefonon. Valahogy mindig, hamar a lényegre jutunk. A barátságunk nem szól kertelésről, kíméletlenül őszinték vagyunk egymással. Nagyon, és irigység nélkül örülünk egymás boldogságának, és valóban osztozunk a másik bánatában.
Május végén sem kertelt, amikor bejelentkezett:
– Ági, most bőgtem el magamat kétszer. Döntés előtt állok: Már augusztusban, vagy csak decemberben költözzem Fidzsire? — tette fel a költői kérdést.
– Ági, miért húznád az időt, menj augusztusban!? — válaszoltam, olyan természetesen, mintha csak annyit kellene eldöntenie, hogy rizs helyett kivételesen steak burgonyával rendelje-e most ebédre a rántott húst, vagy sem.
Persze, ezután forró volt a chatvonal, minden mást félre is tettem, csak Ágira figyeltem, aki ontotta az információkat. Kiderült, amikor legutóbb a párjával Balin jártak merülni, akkor ott találkoztak egy régi osztálytárssal, aki a feleségével csaknem két éve kint él Fidzsin. A feleség egy búvárközpontot vezet, a férfi az építőiparban dolgozik, gombamódra épülnek ott az újabb és újabb szállodák. Kellene segítség mindkét ponton. Azóta megy a fejtörés, mi lenne, ha…..
Búvárkodás, szerelem
Ági, csaknem három éve húzta fel először a lábára a uszonyt, de már a 154-ik Owd AOWD merülését jegyeztheti, van nitrox és deep kártyája is (ez a kifejezés a búvároknak fontos). A párja divemaster, azaz merülésvezető, legalább 550 merüléssel az oxigénpalackkal a hátán. Fidzsi-szigeteken Ági feladata lenne, – miután a meglévő búvárközpontban megtanulja a bázisirányítását-, hogy a most épülő, új búvárközpontot zökenőmentesen vezesse. Éppen ezért le kell tennie a merülésvezetői vizsgát. Ja, és angolul is meg kell tanulnia még.
– Betöltöttem az ötvenet, három gyereket neveltem fel egyedül, nagyszülői segítség nélkül, az elmúlt tíz évben egy irodában dolgoztam, utoljára az általános iskolában tanultam idegen nyelven. Oroszul. Szönyen nehéz volt elkezdenem az angolt bifláznom. A felnőtt gyerekeim segítenek. Tudják, hogy nagyon fegyelmezett és kemény életem volt, értük, de éppen ideje, hogy a saját életemet élhessem — fogalmaz Ági. Vitathatatlanul egyetértek vele!
Nagy dilemma volt számára, hogy „mennyire égesse fel” maga mögött a hidakat, például, a munkahelyén kérjen több hónapnyi fizetés nélküli szabadságot, vagy mondjon fel. Végül, az utóbbi mellett döntött. Bement a főnökeihez és elmondta, hogy szeretné, ha közös megegyezéssel felbontanák a munkaszerződését, mert ő a világ másik végére költözik.
Papírokra várva
Még három hétig dolgozik a munkahelyén Ági, de már visszaszámol. Rengeteg az elintézendő az Új Életig, csaknem 17 000 kilométerről ritkán repülhetnek haza. Az iratok intézésével kezdték, kiküldték már az erkölcsi bizonyítványok, útlevelek, önéletrajzok angolul hitelesített másolatait, amik az ottani munkavállalási engedélyhez szükségesek. Jelenleg a munkaszerződésüket várják.
— Amint a kinti befogadó nyilatkozat visszaigazolása a kezünkben lesz, postára adhatjtuk a csomagjainkat. A repülőjáratokra csak huszonhárom kilogrammot pakolhatunk, abba csak a legszükségesebbeket tesszük. Fejben már összeállítottam a listát arra, amit előre küldünk. Hatvan napig utaznak hajón a dobozaink. Becsomagoljuk a kávéfőzőt, a búvárholminkat, a ruháink nagy részét, és ágyneműhuzatokat, törölközőket például – mesél a kiutazás előkészületeiről.
A végállomás Fidzsi-szigetek, Sigatoka nevű városa. Érdemes megnézni a térképen, még Ausztráliától is messze van. A repülőjegyük Helsinkibe szól először, ez két-két és félórás repülőút lesz, ott, némi várakozás után átszállnak a hong-kongi járatra, amivel mintegy tíz és fél órát utaznak, majd onnan Hong-Kongból, több órás várakozás után felszállnak a Fidzsi, Nadiba tartó járatára, amivel újabb, tíz és fél órát repülnek. Onnan már „csak” ötven kilométert kell autózniuk a végállomásra, Sigatoka-ba. Ágiék, egy bérelt házban laknak majd ott.
Fidzsi lesz az új otthonom
Arról kérdeztem, milyen érzésekkel vívódik most: — Persze félek. Tartok a honvágytól, bár arra egy ideig nem lesz időm. Meg kell tudnom szólalni angolul. És, a legfontosabb, hogy itthon marad a három nagy kölköm és a három kutya. Hogy bírják majd itthon? Lesz-e elég pénzük megoldani a dolgokat? Ez, nekik is nagy feladat lesz, hiszen, nem leszek itthon, hogy mindent „Anya elintézzen nekik”. Számlabefizetést, bevásárlást, főzést, mosást és takarítást stb. Ráadásul, az időeltolódás miatt másképp, csúszva tudunk kommunikálni. Baromira fognak hiányozni!
A magyar barátokkal Ágiék elég sűrűn egyeztetnek, pont azért, hogy mindenre felkészültek legyenek. Ne nagyon érje majd őket meglepetés. Hiszen, még soha életükben nem jártak a Föld azon felén sem, nemhogy Fidzsin. Tudják már, hogy a szigeten a helyi, idényzöldséget-, és gyümölcsöt nyugodtan fogyaszthatják majd, mert azokat ott nem kezelik vegyszerrel, nincs génmanipulált termék. Előre jelezték is nekik, hogy pár hét alatt sokat fogyhatnak, míg át áll a szervezetük, és úgy el is érik majd az ideális testsúlyt. A húsokról tudják, hogy disznó ott is van, de kisebb, mint az itthoni, könnyebben fogyasztható a húsa, és csirkét is lehet kapni. Tájékozódtak az orvosi ellátásról is, de megnyugtatták őket, a jóval egészségesebb életmód miatt, kevesebb betegséggel találkozhatnak. Érdekes volt Ági számára megtudni azt is, hogy az egyszerű orvos is ért sok mindenhez, és nem ad feleslegesen gyógyszert.
Ági történetét folytatjuk szeptemberben, azután, hogy már egy jó pár hetet eltöltöttek Fidzsin, hogy beszámoljunk arról, milyen érzés ötven év felett totálisan új életet egy ennyire izgalmas helyen kezdeni!
Kép: Szoknya&Nadrág