Mit kezdjünk a gyerekkel nyáron?!

Nyár. A minél hosszabban kivett szabadságok, az önfeledt kikapcsolódás és a láblógatás időszaka. Kivéve persze, ha az embernek nincs egy olyan csemetéje, akit szintén le kell kötni valamivel és az sem utolsó szempont, hogy neki is jó legyen. Kezdő pedagógusként még a diákévek sincsenek kilométerekre a hátam mögött, de már teljesen más szemszögből tudok tanácsokat adni – mi is tesz a legjobbat egy gyereknek nyáron.

Mit ne tegyünk

-Hohó! Végre vége a tanévnek, hívjuk gyorsan a nyugdíjas tanítónénit, hogy korrepetálja Benőkét matekból!

Vagy:

-Jól van, apáddal nagyon örülünk a színjeles bizonyítványodnak, Klárika, de emlékszel ugye, arra a négyesre helyesírásból? Most van időnk leülni veled és j-ly feladatokat megoldani, hogy behozzuk a lemaradást! Irtó mókás lesz! Na, most miért sírsz, Klárika? Azonnal gyere vissza és írd le, hogy golyva! Hogy mi az? Az olyan izé… Különben sem az a lényeg, hanem hogy elipszilonos jé! … Vagy pontos? Béla, guglizz már rá gyorsan, ne tanítsunk hülyeséget a gyereknek!

Ha ez egy női magazinos önismereti teszt lenne, akkor azt mondanám, hogy ha az első esetben magunkra ismertünk, akkor egy pont, ha a másodikban magunkra ismertünk, az is egy pont. Lássuk az eredményeket!

2 pont: Valamit nem jól csinálunk.
1 pont: Ne örüljünk, attól, hogy kevesebb pontunk van, valamit még így sem jól csinálunk.
0 pont: Az a tény, hogy nem Benőke vagy Klárika a gyermekünk neve, még nem teszi semmissé a szituációt. Olvassuk át még egyszer!

Pár szóval összefoglalva: a nyár a pihenésé. Teljesen mindegy, hogy 10 vagy 40 évesek vagyunk, ha van rá lehetőség, legalább ilyenkor ne hajtsunk és ne a lemaradásainkat próbáljuk behozni. A stressz ugyanúgy éri a gyereket is, mint minket, az év végi hajrá pedig még külön megterhelés. Ezeket ki kell pihenni.

Sunshine, beach, algebratábor

A fentebbi példáknak egyik alternatív változata a táboroztatás. Mint mindent, ezt is lehet jól is, meg rosszul is csinálni. Ezer meg egy féle tábor létezik, van, amelyiknek jó borsos az ára, a másik valami állami vagy uniós támogatásnak hála pénztárcakímélőbb.

Mindegyik között találni azonban ilyen vagy olyan tematikájú táborokat. Na, ha rosszul szeretnénk csinálni ezt, akkor direkt olyan témakörben keresünk utódunknak, amelyiket nem csak nekifutásból, de helyből is utál. Furcsa módon erősen egyezni szokott ez azzal a területtel, amiben gyengébben is teljesített év közben, tehát a szándék maga dicséretes. A gyakorlati megvalósulása azonban többet árt majd, mint használ.

Szóval, ha a tábor mellett döntünk, akkor az illeszkedjen a gyerkőc érdeklődési köréhez. És még egy fontos dolog: közösen, vele együtt beszéljük meg. Engem is próbáltak anno a többi gyerek közé küldeni, de egy erőteljes nemet intettem minden alkalommal a nyári szocializációra. Nem mondom, hogy megszöktem volna, mert már akkor is tudatában voltam rettenetes tájékozódási képességemnek, viszont nem zártam volna a szívembe. Olyan ez, mint a sóskafőzelék. Valaki szereti, valaki nem.

Láblógatásra fel!

Most egy hatalmas eretnekséget mondok (anyukámnak szólok is, hogy ne lepődjön meg, ha ezentúl sokat csuklik): Lehet ám a nyár a semmittevésé is. Ha lehetőségünk van rá, hogy valamelyik családtag, vagy akár mi magunk vigyázzunk a Benőkénkre vagy Klárikánkra, tegyük azt. És egyáltalán nem fontos minden napot megterveznünk, ha nagyobb a csemete, egyenesen tanulhat belőle (hoppá!), hogy ha unatkozik, akkor bizony nem jól szervezte meg az idejét.

Ősztől nyárig ugyanis a napjának nagy részét meghatározza az iskola, a különórák, a házik és mi magunk. Ilyenkor viszont, ha nyakába szakad a nagy szabadság, amivel nem tud mit kezdeni, érdemes neki előbb segíteni, hogy aztán magától is be tudja majd osztani az idejét. Ez pedig egy olyan dolog, aminek később is sokkal nagyobb hasznát veszi, mint a golyva/gojva helyesírása… Most pedig, azt hiszem, gyorsan fel is hívom anyát.

Megjegyzés: Életem legszebb nyarát, pontosabban annak a nyárnak a legszebb napjait egy barátomnál töltöttem. Modern gyerek lévén az interneten ismerkedtem meg a sráccal, mi magunk találtuk ki, hogy mikor, merre, hogy legyen. A szüleim előtte videóhívással megismerkedtek az övéivel, aztán mikor realitássá vált az utazás terve, el is kísértek. Ezzel meg is volt a saját tervezésünk öröme, de a szülők is biztosra mentek. Win-win.

A tuti tipp

A végére hagytam a legjobb megoldást, mert ehhez kell azért a csillagok kedvező együttállása, az ördög három aranyhajszála meg egy unikornis jószándéka is. Ugyanis az adu ász az, hogy töltsük együtt az egész nyarat a gyermekünkkel. A minőségi idő hiányzik a mindennapokból, legtöbbször csak egy „namivoltaziskolában”-ra futja, válaszként pedig egy megfáradt „semmi”. Ha ennél több energiát is megadnak az istenek, az önfeledt időtöltést beárnyékolja egy másnapi vagy hétfői számonkérés réme, amire sose lehet eleget tanulni.

Ebben az időszakban viszont az ősz még olyan távolinak tűnik, mint ide Jeruzsálem (jeruzsálemi olvasóknak legyen Makó), tehát körülbelül végtelen. Használjuk ki ezt az időt az együttlétre! Régi klisé, viszont nagyon igaz, hogy hamar elrepülnek azok az évek, amikor ők még igénylik ezt. Pár év múlva már hiába jut eszünkbe, hogy jó lenne együtt lenni, a tinik gyorsan lepasszolják a közös nyaralást egy haveri buli reményében. Szóval gyorsan keljünk fel az internet elől és irány a nyár!

Kép: Pixabay