Szülő, nagyszülő avagy szingli: Hol kell(ene) tartani negyvenévesen?

Egy negyvenévesnek valóban illene, hogy már legyen gyermeke, az sem gond, ha már nagyszülő, de az, hogy egyedülálló az igen is megkérdőjelezhető, és nevetség tárgya? Vagy inkább szomorú és elkeserítő, hogy míg mások beértek már, addig valaki még csak keresi az igazit? Akik ítélkeznek, azok valóban beértek, boldogok is, vagy már a válás szélén állnak, és csak onnan okoskodnak?

A közösségi oldalon körbejár egy szöveg: „Érdekes ez a 40 körüli kor a nőknél. Egyik ismerősöm kismama, a másik nagymama, a harmadik meg még várja a herceget fehér lovon!”

Amikor elolvastam, először egy pillanatra elmosolyodtam, de utána el is szomorodtam, sőt dühös is lettem! Felvetettem témaként, körbe kérdeztünk másokat erről. Kiderült, nem csak bennünket húzott fel ez a viccnek szánt, ám korunk állapotát, és problémáit nagyon is jól leíró mondat. Több okból is. Az egyik ok az volt, hogy ez mondat éppúgy szól a nőkről, mint a férfiakról is. Hiszen, ha vannak negyvenes kismamák, akkor vannak negyvenéves kispapák is, ha vannak negyvenéves nagymamák azok mellett legalább negyvenéves nagypapák állnak, továbbá, ahogy vannak negyvenéves szingli nők, úgy vannak negyvenes facér férfiak is. És ahogy egy negyvenes szingli nő várja a herceget, úgy várja az egyedülálló negyvenes férfi a hercegnőt.

Igen, várja! Mégpedig a legjobbat, a legszebbet, a legkedvesebbet, a leglegleget, azaz a királylányt! – pontosan azért nőtlen még, mert még nem találta meg az igazit. Nem tévedés, a férfi is a legjobb partit várja, neki éppen úgy nem mindegy, kit veszel el feleségül, ahogy egy nőnek is fontos, hogy kihez megy hozzá. Tehát ezért is vannak szingli negyvenesek.

Negyven felett gyereket? 

Miért ne? Most komolyan ezen kell lovagolni? Az, hogy vannak negyvenes kismamák, és ez sokaknál fejcsóválást vált ki, az is bosszant. Mert bíráskodni más felett, szörnyen könnyű ugyanis. Belegondolni más élethelyzetbe, megértőnek bizonyulni, már nem annyira.

Például abba, hogy a nők nem csak azért szülnek később, mert karriert építenek, vagy emancipáltan válogattak és az utolsó pillanatban mentek férjhez, hanem számtalan más okból is. A kisbaba áldása nem jön össze mindenkinek elsőre, sokan hosszú éveket, vagy akár egy évtizedet is várnak, próbálkoznak, mire megszülethet a várva várt gyermekük. Vetélések és/vagy sikertelen petesejt-beültetések után. A nőknél, elkeserítően gyakori betegség az endometriózis, a pajzsmirigy probléma, az inzulinrezisztencia és egyéb hormonális kórságok, amik bizony, nehezítik a teherbe esést, vagy egyenesen meddőséghez vezetnek. A házasságokban a gyermektelenség meg nem értett, feldolgozatlan kudarca rossz párkapcsolathoz, gyakran válásba torkollik.

Negyvenes szinglik nem csak azért vannak, mert még nem kötelezték el magukat, hanem azért is, mert elváltak és visszakerültek a párkeresés körforgásába. Ők az elvált szinglik.

Akik, ha újraházasodnak,  már a negyvenet taposva, szeretnének még egy közös gyereket az új párjukkal is, akik nagyvalószínűséggel szintén egykorúak. Így akár már az előző házasságból hozott kamasz vagy fiatal felnőtt gyerek(ek) mellett vállalnak még egyet.

Miért facér még a negyvenes?

Valóban csípőből érkező válasz sokszor: – Mert, nem vállalta még fel a felelősséget! De miért nem? Egyrészt, mert nem találta még meg azt, akiért felnőne és vállalná a nehézségeket is, másrészt, mert nem lát jó példát. Nyugodtan nézzünk körül a saját baráti társaságunkban. Én megdöbbentem, amikor megtettem.

A hozzám közelálló, 36 -46 év közötti barátaim és barátnőim között akad:

1 szingli

5 házas, akikből

  három már a 2. vagy 3. (!) házasságában él

4 elvált

 

Tízből csak hárman tudják azt állítani, hogy a szüleik még házasok. Azaz, hét barátom előtt nem volt jó példa. Elárulom, előttem sem, az én szüleim is elváltak. Magam is elvált vagyok. A válással pedig jelentkezik az apahiány, (vagy anyahiány) a szétesett család, a gyökértelenség, esetleg a pénztelenség, továbbá az ezekből eredeztethető további egészségügyi problémák: depresszió, pánikbetegség és különféle szenvedélybetegségek, például a leggyakoribb, az alkoholizmus. Ilyen példát látva, hogyan merne bárki, bármibe belevágni?

Ha házas vagy, akkor boldog is?

Ítélkezni persze, nem az egyik negyvenes szingli kezd a másik felett, hanem, aki tartós párkapcsolatban vagy házasságban él. Annak ellenére, hogy több együtt leélt év, de még egy karikagyűrű sem garancia semmire. Sőt! A különféle társkereső mobilalkalmazások és oldalak legalább annyi párkapcsolatban élő, mint egyedülálló felhasználót rejtenek. Kérdezem én, miért?

– A barátnőm évekkel ezelőtt vált el, sokszor mesélte, hogy kikezdenek vele nős apukák az óvodában, az iskolában, ahová a gyerekei járnak. És hogy a társkeresők tele vannak családapákkal. Elhittem persze, de igazán csak akkor tudatosult bennem, hogy ez valóban íg van, amikor magam is elvált lettem és ismerkedni kezdtem. A szokásos nős férfi duma, miszerint a feleséggel elhidegültek egymástól, vagy nyitott házasságban élnek. És igen, velem is nem egy férj kezdett ki, valamint nem egy közeli ismerősnek a férjét láttam meg valamelyik okostelefon társkeresőn. Gyermekem osztálytársának az apukáját, edzőtársam férjét, kollégám pasiját. Miközben, adott hölgy pont arról mesélt, hogy milyen boldogok – mesélte, a kétgyermekes, elvált 39 éves Zsuzsa.

A másik oldalról is hasonló vélekedések érkeznek: – Nehogy azt hidd, hogy csak nős pasik nyomulnak a párkeresőn, annyi és olyan elképesztően csinos negyvenes nő van fent, hogy juj, csak éppen házasok. Csúnya lenne azt mondanom, hogy unatkoznak, de valahol mégis. Tanultak a gyerek mellett, így jóval előrébb tartanak már, mint a férjük, edzenek, adnak magukra, és persze, hogy nem kívánják a palit. Megkeresik máshol az izgalmat. Én kimondottan a férjes nőkre utazom. Nem akaszkodnak rám, viszont nagyon is vagányak, így kimondottan jó velük – vallotta be, a szingli, 33 éves Zsombor.

Pálcát törni mások felett mindig könnyebb, mint saját portálunk előtt söprögetni. El kell fogadnunk bíráskodás nélkül, hogy negyvenévesen éppen úgy lehet valaki kismama, kispapa, mint ahogy már nagymama és nagypapa is. Mi több, lehet akár egyszerre újdonsült szülő és nagyszülő is, legfeljebb legfiatalabb gyermeke együtt játszhatnak. Mint ahogy lehet egyedülálló vagy újrakezdő elvált is az, aki a negyedik ikszet tölti be.

Senki nem lesz több másnál pusztán csak azért, mert már fiatalon karikagyűrűt hord az ujján és utóda született, mint ahogy az az ember sem kevesebb senkinél sem, akinek a családalapítás öröme jóval később adatik meg. Akkor sem, ha középkorú újrakezdőként áll ismét anyakönyvvezető elé, vagy vállal még egy gyereket.

Kép: Unsplash