Segítség, nyakunkon a nyár, és a gyerek!

Az utolsó három hét az iskolából már centizve telt. Szülőként sóhajtozva vártuk: ahogy itt a nyár, úgy lesz minden azonnal könnyebb. Nem kell korán kelni, leckét ellenőrizni, ceruzát faragni és táskát cipelni a gyereknek. Már a kölykök is fáradtak voltak, a nyári melegben mégjobban bezárva érezték magukat az iskolapadban. Ki, mit kezd a nagy nyári szabadsággal?

Most viszont itt a vakáció, és a gyerek hamar unatkozni kezdhet, ha hirtelen nem tud mit kezdeni a nagy szabadsággal. Hiába várta, és álmodozott róla milyen lesz, amikor végre nem kell megfelelnie, nem kell tanulnia és sietni örökösen valahová. Az óvodai, iskolai jelenlét, a külön órák, edzések, ilyen-olyan foglalkozások, a hétvégi programok kellőképpen lefoglalták őt egész évben. Ha év közben is elérhető volt számára az okostelefon, a tablet, a tévé és a videójáték, akkor most is hamar értük nyúlhat, ha nem tudja mit kezdjen magával. Hiszen, azt várja, hogy akkor a szülő kösse le a figyelmét. De hogyan és mivel?

Négy gyerek, napi program

Ismerősöm, a négy gyermekes Anna dolga viszonylag könnyebb abból a szempontból, hogy tanárként nyáron, nagyrészt szabadságon van, így otthon tud lenni a gyerekekkel.  – A két lány és a két fiú még otthon, a lakásban is elfoglalják magukat, együtt játszanak. Még én is tudok olvasni kicsit mellettük – mondja Anna, és már váltunk is. Közös témánkról, a könyvekről beszélünk tovább, ki-hol tart éppen az aktuális kötettel?

Annával szemben a háromgyerekes Szilvi, aki kertes házban él, és bár ő egész évben otthonról dolgozik -illusztrációkat készít-, teljesen másként éli meg a nyár kezdetét. – A lányok folyton a nyakamra járnak, rengeteget vitatkoznak, nem igazán játszanak együtt. Vagy állandóan ki kell őket békítenem, vagy rájuk kell szólnom valamiért, vagy valamelyikkel játszanom kell, és bevallom, én már marhára unok a homokozó szélén ülni és a századik gombócot gyártani. Majd, amikor a nyaralóba megyünk a Velencei tóra, talán könnyebb lesz, hogy nem itthon leszünk, mert ott másként van minden – reménykedik az anyuka, aki nem ismeri azt, hogy a lányok mellett könyvet lehessen olvasni, vagy legalább nyugodtan lehessen dolgozni.

Anna a négy gyermeket rendszeresen viszi egy-egy napra valahová. Van autójuk, mégis gyakran tömegközlekednek, mert szeretnek így utazni, és mert a környezetvédelemre is gondolnak. A pest megyei otthonból könnyen eljutnak vonattal a Velencei-tóhoz, a velencei korzó közel van a vonatállomáshoz, ott lehet futkározni, strandolni, biciklizni. Vagy bemennek a fővárosba, és hajóznak a Dunán a BKK járattal, de így mennek a Margitszigetre is. A tervek szerint, csuklós busszal, ami önmagában élmény, ellátogatnak a százhalombattai strandra is. Kamaraerdőre szalonnát sütni mennek. – Ezeket fillérekből meg lehet oldani, szendvicset viszünk magunkkal, így nagyon az ételre sem költünk külön. Lesz nagy nyaralás is, Horvátországban, Malinskan – mondja el még Anna.

Szilvi reggelente nagyot sétál a lányokkal a környéken, sosem hagyják ki nyáron a helyi pékséget, ami előtt kint a padokon hosszan ücsörögve költik el a reggelijüket. – Ezeket a reggeleket nagyon kedvelem, ilyenkor még béke van, még mind a hárman mosolyognak, és édesen azt beszélik át, mi mindent csinálnak aznap, míg én rajzolok – meséli Szilvi.

Állatsimogatás, szappanfaragás a nagymamával

Zsuzsa a fiának, jobban mondva, a menyének segít be olykor a gyerekek körül a nyári szünetben. Tíz percre laknak egymástól. Két unokája van Zsuzsának: egy tíz éves és egy hatéves. – Az idősebb unokámmal rendszeresen megyek moziba, gyerekszínházba. Vagy meghívom őt a barátaival együtt hozzám palacsintaevésre. Kirándulni is elmegyünk a közeli erdőkbe. A kicsit is viszem gyerekszínházba csak más előadásra, mint a nagyobbat. Gyakran viszem olyan tanyára, parasztudvarba, ahol az állatokat lehet etetni, – itt hatalmas, és gyönyörű – játszótér is van. Kedveljük az olyan szabadidő parkokat, ahol játszótér és állatok is vannak. Mind a ketten szeretik a szappanfaragást, és a játszótéren a kenyértészta sütögetést – meséli Zsuzsa –  a fiaméknak kertjük van otthon, a gyerekek rengeteget vannak a szabadban, a menyem elképesztő ötletekkel bír, például kincskeresést szervezett a kertbe, vagy a kisebbnek levendula sprayt főzött a szellemek ellen, mert a kicsi fél este a sötétben.

Zsuzsa úgy látja, sosem unatkoznak az unokái, és csak ritkán tévéznek: – A menyem és a fiam, igyekeznek olyan dolgokkal elfoglalni a kicsiket, amik valóban érdeklik őket: hagyják valóban a kertben hancurozni a gyerekeket, nem baj számukra, ha koszosak vagy sárosak lesznek, gyakran festenek vagy barkácsolnak is együtt, ami szintén kosszal jár, és az sem gond, ha az udvarban rollereznek.

Célok és tervek

Az iskola végével, a vakáció kezdetével szétesik a tervezett idő, ami az egész évet jellemzi. Délelőtt óvoda vagy iskola, délután napközi, vagy plusz foglalkozás, edzés. Nyáron a legtöbb edzés, különóra is elmarad. Egy gyerek az év során, egész álló nap le volt foglalva, mentálisan és fizikailag egyaránt.

– A nyárral „az a baj” hogy strukturálatlanná válik az idő – fogalmaz Győri Ildikó, pszichológus — az óvodai és iskolai életben van napirend, reggel, időben fel kell kelni, még az óvodában is van egy határ, ameddig be kell érni. Ott is vannak fogalalkozások, szabályok, amiket be kell tartani, célok, amiket el kell érni. Még ha játékosan is, de a célok elérése egyben a fejlődés lényege is. Az iskolában kőkeményen meg kell felelni. A gyerek beállt arra a rendre, hogy öt nap óvoda/iskola után két nap van a pihenésre, majd kezdődik minden előlről. Ami nehéz, de legalább tudta mi vár rár.

A célok, a terhelés pozitívan hat a gyerekre, ettől fejlődik. Nem szabad félni attól, hogy feladatokat adjunk nekik!

– Attól is megváltoznak a dolgok, ha elutazunk a gyerekkel, vagy ő utazik el a nagymamához, ahol pláne beáll a strukturálatlan idő, ha a nagyszülő nem látja el feladattal is a gyereket. Amitől a gyerek unatkozni kezd, mert nincs ami lekösse a figyelmét. Ha fizikailag sincs ami lefárassza, minél nagyobb a gyerek, annál erősebb a tehetetlenség érzés benne. Ha még elé is tesszük a tabletet, engedjük, hogy videójátékozzon, – hogy mi tudjunk haladni a házimunkával, vagy ha home office-ban dolgozzunk- , akkor még erre ráteszünk egy szorzót. Nem hozzáadjuk, hanem szó szerint megszorozzuk a gondot. Mert ezek a kütyük még inkább követelőzővé és unottá teszik őt, és sem vele, sem magunkkal nem teszünk jót. Ezért nehéz a nyár.

Táborról táborra?

Ha viszont folyamatosan táborozni küldjük a gyereket, azzal sem teszünk jót, legyenek azok a táborok bármilyen érdekesek. Miért?

– Mert ez olyan, mintha mi magunk több egymást követő estén keresztül, újabb és újabb vakrandira mennénk. Hiszen minden héten, a hátán egyszál hátizsákkal, új emberekkel, új szabályokkal, új fizikai környezetben és új témakörrel kell találkoznia, és abban jól éreznie magát –  válaszol a pszichológus a kérdésre. Mi több, Győri Ildikó felhívja a figyelmet arra is, hogy egy percig se gondoljuk a gyermekünket „hálátlannak” azért mert, nem lelkesedik a gondosan utánajárt, – akár méregdrága – tematikus táborért, mert nagyon is megterhelő tud lenni az a gyereknek, hogy hetente ismeretlen közegbe kell beilleszkednie.

A szakember ajánlja, ha lehet, tegyünk be a nyári elfoglaltságokba már ismert, korábban látogatott tábort, vagy iskolai szervezésében egyet, kettőt, mert ott kevesebb ismeretlennel találkozik a gyerek. Hiszen, ha az iskolában van a tábor, akkor sem a helyszín, sem a felügyelőtanárok nem idegenek, vagy ha máshol is van a tábor, legalább ismert tanárokra és gyerekekre is bukkanhat.

Ha a szülő nyáron is otthonról dolgozik

Ez a legkeményebb dolog, mert a szülőnek azon túl, hogy a munkáját, a mindenkori elvárt minőségben kell teljesítenie, még a gyermekét is el kell látnia, továbbá, és ez a legfontosabb, valamilyen szinten  – kortól függően – „szórakoztatnia” is kell.

– Ebben a szituációban a legnagyobb csapda az, hogy akaratlanul ellentmondásos üzeneteket adunk a gyereknek. Hiszen álllítjuk neki, hogy ő a legfontosabb a számunkra, ugyanakkor, úgy tapasztalja, hogy nem állunk fel, nem nézünk fel a munkánkból akár órákon át sem, csak hümmögünk neki válaszként. Éppen ezért a legfontosabb az, hogy tervek nélkül ne fussunk neki a nyárnak – javasolja a pszichológus.

Üljünk le, tervezzük meg a nyarat előre, melyik héten hol lesz és ki vigyázz a kölyökre, legyen olyan naptár, amit ő maga is lát, hétről-hétre tüntessük fel neki benne a fix programokat, eseményeket, helyszíneket, személyeket. A naptár együttes elkészítése is már közös programot jelent. Hagyjuk, hadd színezze ki, rajzolja meg a gyerek, vagy ragasszon rá matricákat.

Tervezzünk napirendet is, amihez többé-kevésbé tartsuk magunkat. Kezdődhet később, és érhet később is véget a nap valamivel. – Legyenek feladatai a gyereknek, hagyjuk, hogy tűzzön ki magának elérhető célokat, amik napi egy-két óra önálló elfoglaltságot jelentenek számára, ami alatt, mi viszonylag nyugodtan tudunk dolgozni – szorgalmazza Győri Ildikó.

Továbbá hangsúlyozza: – Már a tervezésbe vonjuk be szorosan a gyereket. Ismerjük meg, mi az, amit ő szeretne. Több gyerek esetén ügyeljünk arra, hogy mindenki elképzelése hasonló arányban teljesülhessen. Hangoljuk össze a család különféle nyaralási, kikapcsolódási vágyát.

Tablet, szigorúan délben

Az egyedülálló Lili, két gyerek édesanyja, és gyakran otthonról dolgozik, egy multinacionális cég területi koordinátora. Kitűnően beszél angolul, gyorsan és alaposan dolgozik. A lányaival is ilyen, gondosan kitervezett mezsgyén haladnak. – Nekem ebbe belefér, hogy a lányok akár két-három órán át is tableteznek, vagy videójátékoznak a nyári szünetben, mert nem erről szól majd az egész vakáció. Lesznek a lányok az édesapjukkal is, akivel sokat lesznek vízközelben, mindkét oldalról nagyszülőkkel is, az én szüleim ráadásul igazi falun élnek, és én is elviszem őket majd a hegyekbe, Ausztriába. Nem hiszem, hogy lelkiismeret-furdalásomnak kellene lennie, mert muszáj dolgoznom, de ettől még van. Nem is kevés. Van hogy előbb dolgozom, és csak utána indulok el velük a játszótérre vagy a szabadba. Általában abból eszmélek fel, hogy sok idő telt el, hogy egymással, vagy velem kezdenek el kötekedni. Egyre próbálok odafigyelni, hogy órát állítok be, meddig tabletezhetnek ők, és dolgozhatok én – osztja meg, a Szoknya és Nadrág Magazinnal, a gondjait Lili.

A három fiúgyermekes Zsuzsiéknál, amennyit csak lehet, a két nagyobb gyerek napköziben lesz a nyáron. Amit, hol a családi nyaralás, hol a nagyszülőkkel töltött idő szakít majd meg. Zsuzsi bizonyos határig engedi a tabletezést, tévézést, pláne déltájban, a kánikulában, mert amúgy egész nap a kertben vannak a gyerekei. – Megy a medencézés, fagyizás, rajzolás, társasjaték a szabadban is. Persze, vitáznak, de többnyire elvannak hárman. A legkisebb most kétéves, ha beteg akkor jön utánam, vannak hisztis anyás rohamai, de ez életkori sajátosság, idővel már megtanultam kezelni – mesél a nyarukról Zsuzsi. A fiúk gyakran a barátaikkal, osztálytársaikkal is összeállnak, együtt játszanak vagy fociznak, mindig valaki másnak a kertjében. Igazi nyaruk van a fiúknak.

Kép: Charlein Gracia az Unsplash- on