Depressziós vagyok! – Szembemenni a rosszkedvvel, másokkal együtt könnyebb

Olyan bátran mondta ki, hogy szorongása miatt jár pszichológushoz, mintha csak az avókádókrémet ajánlotta volna a crostini mellé a svédasztalról. A társalgás azon nyomban felélénkült. Sokukról kiderült, hogy hasonló cipőben járnak. Ilyen-olyan módon, lelkileg jobban vagy nagyon összetörtek voltak, szinte kivétel nélkül.

Neves évfordulót ünnepeltek, huszadik házassági évfordulót. A partyt adó házaspárt a legkülönfélébb helyekről ismerték a vendégek. Volt köztük rokon, közeli barát, munkatárs, a templomi közösség tagja, üzleti partner, szomszéd, személyi edző, és még a séf is meghívást kapott, a házaspár kedvenc vendéglőjéből. Voltak, akik ismerték egymást, és voltak, akik a vendégadókon kívül mással még soha életükben nem találkoztak, a színes, sokrétű társaságból.

Mégis, amikor az egyik magas bárasztalt körbe állta néhány nő, hogy kényelmesen elfogyasszák az igazán finomra sült gesztenyés tortát, még nem sejtették, hogy ők bizony az est végére, egy életre szóló elválaszthatatlan barátságot kötnek. Még négyen csapódtak ahhoz a köralakú asztalhoz, ahol hárman jól ismerve egymást beszélgettek. Nyíltan. Amikor az egyik nagyon bájos, alacsony termetű, kissé molett nő váratlanul kimondta, hogy a szorongása miatt ő már két éve jár ahhoz a pszichológushoz, akit a másik ajánlott, egyetlen egy észrevétlen tizedmásodpercig megállt a levegő az asztal körül.

Néhányak kezében megremegett a villa, többen is kihúzták magukat, kissé megfeszítve a hátukat. Az egyik hölgy kissé visszafogott torokköszörülés után visszakérdezett: – Te is kaptál gyógyszert, mert én igen?!

Alig egy óra múlva gazdát cseréltek a különféle adatok: a szóbanforgó pszichológus telefonszáma, egy jónevű dietetikus weboldala, a kedvenc fodrász címe, a nem drága személyiedző facebook oldala. És máris mindenki sokkal, de sokkal jobban lett.

Mert egy picit mindannyian nehezen indultak el erre a házassági évfordulóra, ide, a menő a rendezvényhajóra. Nehéz úgy elmenni mások boldogságát ünnepelni, ha az ember saját maga nincsen lelkileg jól. Ha nincs a helyén a szíve és lelke. Márpedig egy húszéves házassági évforduló irigylésre méltó tud lenni. Főleg akkor, ha a házaspár sem ezen a jeles napon, sem máskor nem rejti a véka alá, hogy bizony nekik is vannak nézeteltéréseik, konfliktusaik. Ők is vitáznak, veszekednek olykor. Ők is gondolkodtak már a váláson. Nekik is nehéz volt, amikor alig aludtak éveken át a két kisgyerek mellett, vagy amikor,a tíz éve kirobbant gazdasági válság jócskán visszavett a családfenntartó bevételéből éppúgy, mint másokéból abban az időben.

– Most sem könnyű veletek, hogy kamaszodtok, de így vagyunk teljes család, ugye? – kérdezi a vendéglátó férj a gyerekeit a pódiumról, amire a langaléta tizenhat éves szégyenlősen felröhög, a fiatalabb tizenkét éves lányka meg elpirul. De mindkettő boldog, mert pontosan tudják, mennyi osztálytársuk szenved attól, hogy a szüleik különmentek.

Erre gondol, az az elvált nő is, aki már második éve szedi a szorongásoldó tablettákat, hogy létezni tudjon. Ha elfelejti és kihagy egy-két napot a tablettával, akkor a szervezete azonnal figyelmezteti. A legváratlanabb helyzetben és előre nem látható dolgoktól kényelmetlenül kezdi érezni magát. Majd félni. S ha nem jön rá, hogy elfelejtette a tablettát beszedni, akkor a depresszió okozta kémiai változás eluralkodik rajta, és már konrkétan félni kezd attól, hogy fél, és nem tudja megmondani mitől.

Ördögi kör.

Ha gyakorta aggodalmat, bánatot, félelmet vagy más negatív érzelmet kell az embernek elviselnie, az gyakran szorongást válthat ki. Mindenkire rombolólag hat a stresszhelyzet, de nem mindegy, hogy utat engedünk a reménytelenség érzésének, vagy szembenézünk vele és legyőzzük.

Ő legyőzné, csak éppen elfelejti olykor bevenni, ahogy ő nevezi a „dilibogyóit”. Fogyni is azért nem tud, mert bár tudja magáról, hogy inzulinrezisztens, nem tartja a diétáját sem. – El kellene mennem mozogni is, de valahogy az sem megy – vallja be, a kerek bárasztalnál állva, egy újabb tortaszeletet csipegetve. És akkor hirtelen az is előkerül, hogy ki miért depressziós egyébként.

A túlzó bánat oka annyi minden lehet. Mindannyiunknak mástól és más szinten telik be a pohár. Az eluralkodó rosszérzést kiválthatja a munkahely elvesztése, a szakítás/válás, egy szeretett személy halála, valamilyen nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható betegség. Az ember attól is depresszióba eshet, ha eluralkodik rajta a mellőzés, az értéktelenség érzése, ha egymást érik a kudarcok. – Cserbenhagyottnak érzem magam, a férjem folyton éjszakába nyúlóan dolgozik, tudom hogy nem ő tehet erről, hogy mindig ennyire leterhelik, de akkor is. Látjátok, csontsoványra fogytam, hogy kellenék így neki, szerintem, szeretője is van?! – tör elő, a szeplős válláig érő, vörös hajú nőből a fájdalom.

Ma sokan attól válnak depresszióssá, hogy túlhajtják magukat, olyan iramot próbálnak nap, mint nap tartani, amely meghaladja az értelmi, az érzelmi és fizikai képességeiket.

Az állandósult, folyamatossá vált felfokozott állapothoz, gyorsan és észrevétlenül társul a stressz. Amihez, ha negatív gondolatok és érzelmek társulnak, akkor az kétségtelenül hatással bír a testre, ami kémiai egynesúlyzavart okoz az agyban, és ezzel depressziót idéz elő.

A depresszióban szenvedő számára gyakran az a legfontosabb, hogy ő maga tegye meg a kezdő lépést egy olyan együttérző személyt keresve, akiben megbízhat. Ennek az illetőnek jó hallgatónak és nagyon türelmesnek kell lennie. A jó hallhatóság nem ítélkezhet, mert a depressziós személy érzelmei törékenyek és a bíráló megjegyzések csak ronthatnak a magáról alkotott képen.

Ez a hét nő, ezen a házassági évfordulós bulin most megtalálta egymás személyében a jó hallgatóságot. Azok, akik eddig nem ismerték egymást, most gyorsan telefonszámot cseréltek, hirtelen mindegyiknek több új ismerőse lett a közösségi oldalon. Mert mind jól tudják, hogy a lelki terheiken az életmódban tett gyakorlatias változások is segíthetnek, és könnyebb együtt sportolni, diétára és egészséges táplálozásra figyelni, kimozdulni a négy fal biztonságot, de egyben rabságot is adó közegéből, ha azt nem egyedül végzik. Hanem sorstársakkal.

Kép: Kelsey Chance on Unsplash