Figyelmen kívül hagyott gyermek félelmek

Nem akarjuk egyik szülőre sem a frászt hozni, sokkal inkább csak a látószögébe emelni, mit is jelenthet egy gyermek félelme, és miért nem szabad azt figyelmen kívül hagynia. Tanuljunk meg úgy figyelni, hogy a gyermekben nem erősítjük a félelmet, ugyanakkor nem is bagatellizáljuk el azt. Mert egy egészen apró beragadt félelem is az idő múlásával komoly gondot okozhat.

A félelem, az egyik legősibb és legalapvetőbb mechanizmusunk közé tartozik, az éhség és a szomjúság után. A félelem érzése mindent felülír. Amikor az ember tart valamitől, akkor nem tud mást csinálni, mint az ijedelmére koncentrálni. Bár teszi a dolgát nem tud mentális érteleben élni, mert folyton a félelem hatása alatt áll, ami menekülésre, elkerülésre, vagy agresszióra sarkallja.

– Ám egy gyermek nehezen tud hová és hogyan menekülni. Gyakran azért sem, mert nem is tudja magáról, hogy ő fél. És miután nem képes magában meghatározni, így elmondani sem nagyon tudja, mit érez. Mindez, ha megoldás nélkül marad, képes a gyermek gondolatába beragadni, ami később, nagyon sokféle módon kitörhet – hívja fel a figyelmet a problémára Győri Ildikó, pszichológus.

A szakértő azért tartja fontosnak, hogy erről is olvassanak a szülők, mert nem ritka, hogy egy felnőtt fejjel teljesen ártatlannak tűnő, de a gyermek számára ijesztő kép miatt, a gyermek olyan tünetekkel küzd, ami a mindennapjait is megtépázhatja.

– A félelem tulajdonképpen válasz egy bizonyos ingerre, mint például a veszély, vagy a fájdalom. A gyermek reakciója lehet a félelemre, amikor a megszokotthoz képest például nehezebben alszik el, vagy ha az éjszaka során különösebb ok nélkül hánykolódik, esetleg szokatlanul többször vonul el, szomorú, sír, nyugtalan (hétköznapi nyelven hisztizik) kevésbé fogad szót, mint korábban, akár agresszívé válik a viselkedése – sorolja a tüneteket Győri Ildikó.

Egy korábbi rossz emlék, más gyerektől hallott ijedelem, egy riasztóbb meserészlet, egy elkapott, de nem értett félmondat a felnőttek beszélgetéséből is okozhatnak akár ilyen tüneteket. Ha azok nem kerülnek felszínre, nem tudja azokat megérteni és feldolgozni a gyerek, és beragadnak a gondolatába, lelkébe.

Fúj, fúj, fúj

Egy kisvárosban élő háromgyermekes család középső gyermeke, egyik napról a másikra riadt fel az éjszaka kellős közepén. Sikítozott, kifutott a fürdőszobába a hétéves kislány, söpörte le magáról amit látott vagy gondolt, amitől félt, miközben azt hajtogatta: —Fúj, fúj, fúj. Bár, mindösszesen csak néhány percig tartott, a kislány nehezen nyugodott meg minden alkalommal. Összesen ötször, de mindig hasonlóan történt ez a felriadás. A szülők nem tudtak mást tenni, mint a kislányhoz bújni és megölelni, hogy biztonságot nyújtsanak neki. Mai napig nem tudják mi mehetett végig a gyermekükben, de többet nem fordult elő velük ez a rémálom, miután többször biztosították a gyereket arról, hogy az a valami az otthonukon kívül van.

– Magától nem múlnak el az ilyen és hasonló esetek, mindig törekedni kell arra, hogy kiderüljön mi okozhatja a gyermekben a félelmet, a különféle tüneteket, vagy szokatlan viselkedési zavarokat. A legkézenfekvőbb azon kívül, hogy még többet beszélgetünk a gyerekkel az lenne, ha lerajzoltatnánk vele azt, amitől tart, ami zavarja, hogy kiderüljön mivel is állunk szemben. (Még akkor is, ha a rajz krikszkraksz lesz, mert ebben az esetben az esztétikum nem számít, és nem is cél.) Ha megvan a rajz, tegyük bele egy borítékba, zárjuk le azt, és kérjük meg a csemetét, hogy alaposan dugja el a lakásban, valahová, a szobáján kívül. Vagy akár dobja ki a kukába. Akkor házon kívül is marad az, amitől tart, ráadásul a szemetet a kukásautó el is viszi. A hosszabb ideje tartó éjszakai tünetek orvoslására a Kreatív Nevelési Eszközök közül vessük be a “Védőpajzsot” – javasolja, Győri Ildikó.

Védőpajzzsal a rossz álmok ellen

A szuperhősök idejében, mi más bátoríthatna egy gyermeket igazán, ha nem az, hogy ő maga is támadhatatlanná válhat minden egyes éjszakára, még pedig úgy, hogy magára ölti a láthatatlan védőpajzsot, ami minden rosszat távol tart tőle éjszakára. A módszer lényege, hogy a gyermek elképzeli, hogy felveszi a szuperhős ruhát, amin azonnal bekapcsolja a védőpajzsot, és attól a pillanattól ő teljes védelem alatt áll. A védőpajzs nem enged befelé senkit, csak azt, akit ő be akar engedni, így a gyermekünk teljesen védetté válik a külvilág számára. Fontos a gyermeknek hangsúlyozni, hogy ő ebből a pajzsból bármikor hozzánk szólhat, kikapcsolhatja azt – ha szeretne velünk lenni, csak jeleznie kell felénk. Ez a lehetőség, hogy a gyerek szuperhősnek érzi magát, és el van tőle zárva minden külső dolog, annyira megerősítheti, hogy nagyobb eséllyel dolgozza fel félelmét.

– Tudomásul kell vennünk, hogy a félelmek önmaguktól nem múlnak el. Ha nem tudja a gyerek feldolgozni önmagában,  és nem kap szülői, vagy szakemberi segítséget, akkor az újra és újra előkerülhet, újabb és újabb, testi vagy fizikai tüneteket okozva, amelyek tovább súlyosbodhatnak – hangsúlyozza, Győri Ildikó.

Márpedig a pszichológus többféle tünettel, viselkedési problémával találkozott a munkája során, ami mögött mind-mind valamiféle félelem állt. Több éven át tartó éjszakai bepisilés, óvodában vagy iskolában vissza-visszatérő aszociális viselkedés, valódi betegségeknek látszó tünetek, pszichés zavarra avagy pszichiátriai fejlődési rendelenességre utaló jelek, melyek mind-mind elmúltak, amint fény derült a félelem tényére, az okára és azt meg is szüntették.

– Nem szabad bagatellizálni a gyermek félelmét. Legyen az riadalom egy bogártól, félelem a sötéttől, tartás a macska karmolástól, összerezennés a magas hangoktól. Meg kell érteni, és segíteni távol tartani a gyereket az aggályaitól. A „Védőpajzs módszer” ezekkel a félelmekkel szemben is hatásos fegyver lehet – segít, a szakértő.

Amennyiben a közeli rokonságban, ismeretségi körben komolyabb rosszullét, betegség vagy halál történik és ennek bármelyik aspektusával találkozik a gyerek, fül-, vagy szemtanúja, akár csak szóban említve, például valaki rosszullétéről hall, avagy beteg embert lát, az mind félelmet kelthet egy gyerekben.  A feldolgozásban nem szabad egyedül hagyni, vagy úgy tenni, mintha nem találkozott volna a szóban forgó negatív élménnyel. Veszteség esetén, gyászszakértő pszichológust felkeresni például kimondottan ajánlott lenne, hogy megóvjuk a gyermekünket a számára érthetetlen érzelmek egyedüli feldolgozásától, hiszen ő nem tudja egyedül megvédeni magát.

Kép: Unsplash