Ádám és Éva: Házasságról, kíméletlen humorral

Az első pillanattól nem viccelt Benedek Zalán, színész a budaörsi Post Art színpadán, amikor már kezdésként férfiakat keresett a nézőtéren, és alig talált. Legalábbis igazit. Olyan férfias hangon, férfias határozottsággal jelentkezőt. Nőből is kevés volt. De aztán csak akadt néhány Hölgy is. Házas alig. Vagy legalábbis nem szívesen vallották magukat annak a nézők. De a stand-up comedy végére, mindannyian azonosságra találtunk önmagunkkal valahol, Ádámmal és Évával.

Szinte bárhol színpadra tudja állítani Benedek Zalán az Ádám és Éva egyszemélyes stand-up comedy darabját. Aminek van tétje, ez nem vitás. A műsor után senki nem tud úgy felállni, hogy ne gondolkodjon el, a párkapcsolatán és azon belül és kívül önmagán. Szingliként és elváltként is tanulságos megnézni, kíméletlenül analizálhatjuk, végre önmagunkat is, nem csak a másikat a korábbi kapcsolatunkban.

Miért ne játssz Scrabble-t egy nővel? Hogyan pihen egy férfi agya? Miért van az, hogy minden nő egy kivétel? és Miért kapcsolgatják a távirányítót a férfiak? Hol kezdődik el egy párkapcsolat, és milyen (vissza)fejlődési szakaszokon megy keresztül? Mindezekre a kérdésekre, és talán megoldásokra is választkaphatunk az Ádám és Éva egyszeméyes vígjátékból.

Ami egy igen trendi, interaktív és mozgalmas darab. Egy, a nézőkkel megbeszélt szünettel a közepén, amire színésznek és nézőnek egyaránt szüksége van. Az arc nevetőizmai bizony beragadnak, a gyomor is állandó röhögésre áll. A néző egy percig sem pihen. Hol paradicsom repül, hol irodalmi előadást hallunk, máskor fülsiketítő ének hangzik,  kérdéseket kapunk, vagy éppen történelmi blokkból tanulhatunk, és még mindig a nőről és a férfi viszonyáról van szó.

Benedek Zalánnal az Ádám és Éváról beszélgettem:

– Mi adta az ötletet az Ádám és Évára?

— A férfi-női téma meg volt már évek óta. Aztán valamikor 2013-2014 fordulója környékén kipattant a fejemből a gondolat: milyen lenne ez a téma, humor és stand up formájában. Sosem fogom elfelejteni, 2014 nyarán azt a napsütéses délutánt, mikor az új lakásomban, bútorösszerakás közben azon agyalok, hogyan is épüljön fel a darab. Egyébként a férfi-női kapcsolatokat, úgy érzem, még nem merítettem ki. Gondolkodom egy komolyabb hangvételű darabon is.

– Korábbi szerelmed, szerelmi tapasztalataid benne vannak?

— Kis mértékben. Inkább az évek alatt felhalmozódott élményeimet, megfigyeléseimet szedtem össze, amit a környezetemben láttam akár nőkről, akár férfiakról van szó.

– Miből merítettél lendületet, bátorságot, hogy egy stand upot egyedül vigyél színpadra? 

– Annak ellenére, hogy mindig szerettem a jó humort, sokáig úgy voltam vele, én erre nem lennék képes. Hogyan tudnak kitalálni poénokat, gegeket?! Rejtélyes világ volt ez, csak csodáltam. Az alkotás során is többször elbizonytalanodtam: Jó lesz ez, nem leszek ripacs, erőltetett, béna?De mélyen valami belül mindig továbblendített, hogy ne adjam fel, és amikor előadás közben a nézők reakcióit látom, érzem igazán, hogy milyen jó, hogy eljutottunk idáig.

– Nehéz szabadúszónak lenni? 

– Nehéz és jó. Meglátjuk mit hoz a jövő, de nem igazán tudok mást elképzelni, viszont ha az előadóművészetre, standupra gondolok, elkezd sütni a napocska.

– Szakmailag ki segített az Ádám és Évában? Akár színházi, akár pszichológus vagy párterapeuta?

– Mikor készültem, elkezdtem tudatosan magyar és külföldi standuposokat nézni, hogy tanuljak. Külső visszajelzésre abban volt szükségem, hogy például a házasságot hitelesen ábrázolom-e, ezért megmutattam az anyagot házas barátaimnak, és egy lelkész barátomnak is. Hasznos volt főleg az arányok miatt, tehát, hogy miből mennyit tegyek bele.

– A legutóbbi, az hányadik Ádám és Éva előadásod volt? Hol látható?

– Az ötvenedik előadásnál járok. Az előadás technikailag könnyen megvalósítható, így volt már színházban, fesztiválon, pubban, étteremben, esküvőn, párkapcsolati és házaskonferencián, céges rendezvényen, középiskolában és egyetemen egyaránt.

– Mennyire változott a vígjátékod az első előadáshoz képest?

– Pár blokkot átpakoltam, húztam. De főleg én változtam és alakulok. Most visszanéztem magam az egyik legutóbbi felvételről. Van még hova, van még mit.

– Hasonlóan a korábban vitt Márk drámához, ami Márk evangéliumára épített, ebben is van bőven pedagógia, szerinted valóban tanulhatnak az Ádám és Évávól mások, a humoron keresztül?

– A humor főleg alkalmas erre, de nekem az is fontos, hogy mit éreznek közben, nem pusztán, hogy mit gondolnak.

– Te tanultál belőle? És te mennyire változtál a darabtól?

– Amikor elkezdtem írni az Ádám és Évát, nehéz időszakon mentem át, sajnáltam is magam. Érdekes ez, mert a bennem lévő fájdalom valós volt, mégis az önsajnálat huncut dolog, mintha tudattalanul konzerválni akarnánk a negatívat. Érzed, de nem tudsz tenni ellene, hiszen olyan érthető a bajod. Aztán a darab során, ami kénytelen-kelletlen kimozdított az önmagam körül forgásból, elkezdtem felülről, kívülről látni magam, és tudtam nevetni magamon. A szobor kezdte faragni a szobrászt.

– Mit gondolsz a párkapcsolati csiszolódásról?

– Az egyszerűen nem igaz, hogy bárki bárkivel összejöhet, mert minden csak csiszolódás kérdése. Viszont onnantól, hogy letettem a voksom valaki mellett, kimondtam az igent, nagy kérdés, hogy mi a dinamikája annak, hogy ki mikor enged.

– A hűtlenség kérdése nem igazán szerepelt a darabban, a féltékenység is csak érintőlegesen, miért nem?

– Egyrészt mert külön nagy témák, szelektálni kellett. De a végén azért jön be a képbe a kapcsolatok kötőanyaga, a megbocsátás, mert enélkül nincs tovább. Tehát történjen bármi, a bocsánatkérés, és a megbocsátás új alapot képez egy kapcsolatban.

– Volt olyan pár, aki külön tanácsot kért tőled a darab után?

– Nem, és nem is szeretnék ilyen szerepben tetszelegni. Nem vagyok párterapeuta. Az egy másik műfaj.

– Szerinted egy hívő pár, és egy nem hívő pár, ugyanolyan párkapcsolati problémákkal küzd?

– A problémák ugyanazok, nem kisebbek, nem nagyobbak. A különbség a hitben van. Ha még konkrétabban akarok fogalmazni, a megváltás, a Szentlélek nem karácsonyi mesék. A hívők számára meg van az a perspektíva, hogy kapcsolatuk, még a mélypontokon is, nem annyi, amennyit csak őt látnak belőle.

– Ki volt életed első szerelme?

– Minden az oviban kezdődött, csendes pihenőn. Romantikus típus vagyok. Azt hiszem Évának hívták. De a második szerelmem biztosan Zsanett volt, a Lepke csoportból.

– Mivel lehet megbántani téged a legjobban?

– Ha alaptalanul bánt meg valaki.

– Hogyan szeretnéd látni magadat öt év múlva? 

– Ezen a vágányon szeretnék tovább haladni, újabb darabot írni. És nem lenne rossz még pár Lidlis receptet kipróbálni útközben.

Kép: www.benedekzalan.hu