A nő a tükör előtt állva: De, ki vagyok én?

Ahány ismerkedés, flört, szerelem és kapcsolat, annyi újdonsággal, életsítlussal és elvárással találkozunk. Ami az egyiknek kerek, az a másiknak szögletes. Ami, az egyiknek természetes, a másiknak elképzelhetetlen. Ami, valakinek fekete, az másnak fehér. Ami valakinek bók, az a másiknak sértés. Ami az egyiknél működik, az a másiknál nem. Új szerelem, új irányzatok, de közben hogy maradunk önmagunk?

Julia Roberts áll a konyhában féltucat tányér felett, oltári nőként, és végigkóstolja, nagyjából az összes tojásételt: omlettet, keményre főttet, rántottának törtet, pont három perc alatt lágyra forralt, tükörtojásnak sütött formát és még a buggyantottat is. A színésnő, itt Maggie Carpentert játssza, aki mindig elmenekül az oltár elől. Vajon, melyik vőlegény jelöltjének kedvence, lesz az ő maga kedvenc tojásreggelije is?

Ugye, milyen egyszerű kérdés? Hogyan szeretem a tojást? S van még vagy ezer ilyen ártatlan kérdés, amiből kisebb, nagyobb, óriásibb galiba keveredhet ki egy friss szerelmes párnál, akik mindig együtt járnak, egytányérből esznek, mégis mindenen összevesznek.

A klasszikusokon túl, mint a honnan nyomjuk a tubusból ki a fogkrémet: ahol érjük, lent vagy fent. S az is, hogy a mosdóban a gurigát hogyan tegyük fel, hogyan kényelmesebb letekerni a WC-papírt. De az is hasonló kérdés, hogy álló vagy folyó vízben mosogassunk, ha nincs mosogatógépünk?

A konyhában maradva is rengeteg az eldöntendő dolog: pontosan milyen fűszer kerüljön a körözöttbe, a krumplifőzeléket fehérre vagy pirosra színezzük, a pörkölthöz pároljuk a hagymát vagy le is kell pirítani, melyiktől nem ég a másik gyomra? A lecsóba karikára vagy kockára vágjuk a paprikát, a paradicsommal fele-fel arányban kerüljön az ételbe, vagy a lecsó akkor igazi, ha több a paprika benne, mint a paradicsom?

A nő bekerül a kapcsolatba, amibe hozott magával otthonról egy adag receptet, de dobhatja a sarokba mind, mert a férfi mamája teljesen máshogy főzött, és ugye, az Anya főztje a legfinomabb egy férfinek, így ha a nő jót akar, igyekszik az anyósjelölt ízvilágát átvenni. Vagy: Csak azért sem?

S még mindig étel: ha én ettem hagymát, a másiknak is kell, mert na, legyünk együtt büdösek? Vagy mondjon le a hagymapárti a vörösről, liláról és zöld csípősről is, a béke kedvéért?

A nők megjelenése, a másik problématikája lehet egy kapcsolatnak. Persze szerencsés helyzetben úgy találkozott először a nő és férfi, amiben a nő öltözködésileg önmaga, azaz nem egy jelmezbálon farsangkor, ahol bárki lehetett, nem is egy céges rendezvényen valamelyik kalandparkban, ahol sáros, sportfelszerelésben mutatkozott, és nem is a strandon egy szál bikiniben. Így hamar kiderül, hogy nőiesen, sportosan, elegánsan, lazán, sportosan-elegánsan, botránkoztatóan, hippin, fiúsan és a többi változatban öltözik a nő a mindennapokban. Mert ez kérem, nagyon fontos kérdés. Mert, ha az a férfi a körömcipős Juliát szerette meg, de Julia a második gyerek után balerina cipőre vált, az idővel, lehet gond: Én nem ezt a nőt vettem feleségül. Ahogy fordítva is, a mindig farmeres, lapos sarkú cipőt viselő lányra később ráhúzhatja a férfi a vizes lepedőt azzal, hogy miért nem képes soha sem szoknyában és magassarkúban járni?

A nők képesek mindenkori hangulatuk, és a trend mellett akár párkapcsolatuk szerint is váltani a stílusukat, ha a férfinek úgy tetszik, vagy annak társadalmi rangja kívánja. Ugyanezen az alapon változhat egy nő frizurája is, a rendezetlen loknikból, állig vagy vállig érő, mindig tökéletes bizniszfrizura, vagy éppen fordítva, és lehet akár hosszúból rövid, vagy idővel rövidből hosszú, mert a nő új szerelme, a nő loknikba csavart hosszú haját kedveli, és nem az úszó frizurát.

S nem feledkezhetünk meg a smink kérdéséről sem: jöhet a vörös rúzs és vörös köröm, vagy sem? Mert, divat ide vagy oda, ha az új pasi szerint, az kurvás, akkor át kell állni a mályvára, vagy a rózsaszínre, mi több akár a semmire, a rúzsról szó sem lehet! Vagy ellenkezőleg, igenis a nő legyen dögös, minél több vörös kell! Szabad a tusvonal, a füstös szem, a mattalapozó, vagy az alapozó eleve kizárt, mert a nő arca olyan lesz tőle, mint egy viaszbábu? S mi a helyzet a parfümmel? Édes, keserű, citrusos, légies, tömény? Vagy egyik sem? Egy nőnek legyen természetes illata?

És mi újság van a szőrtelenítéssel? Sehol sem lehet egy kósza szőrszál, vagy intim helyen csak bikinivonalig mehet a gyanta? Esetleg maradjon természetes a nő mindenhol? Ugye mennyi minden, amiben egy nő lehet ilyen vagy olyan, akár azért is, mert a férfi, akinek az oldalán áll, az máshogy szeretné őt látni?

Csodálkozunk, ha a nő egy kapcsolat végére vagy egy új elejére, már azt sem tudja ki önmaga? Többször megáll a tükör előtt a válás hosszú időszaka alatt, és felteszi a kérdést önmagának: De, ki vagyok valójában én? Mert menet közben már elefeljtette mi változott rajta és az éppen kiért? Neki, magának mi és hogyan tetszik vagy sem önmagán? Hogyan szereti a tojást? A kávét? A nyaralást? Aktívan vagy passzívan? És vajon mi az ő sportja, a futás, az úszás, a tenisz? Későn kelne és korán ébredne vagy éppen fordítva?

Hol van a határa mindannak, ahol még mi magunk lehetünk, még akkor is, ha a párunk kénye-kedve szerint változtatunk magunkon ezt-azt? És hol kezdődik, és ér véget a másik óhaja? Ki vagyok én? Egy barna hajú, elegánsan öltözködő, visszafogott, kedves házi tündér, vagy egy vörös, cicásan sminkelt, minden lében kanál, sosem unatkozó vörös, vagy esetleg egy sportos, farmeres szőke, aki sosem látott sminket magán?

Vagy akkor is önmaga maradhat egy nő, ha ezer és ezeregy arca van?

Kép: Pixabay