Váltani megfontoltan, de mégis bátran érdemes

Amikor ideje korán arra vannak gyerekek kényszerítve, hogy eldöntsék mivel is akarnak foglalkozni egy egész életen át, akkor, ha csak nincs egy egyértelmű vezetése erre, amin már akkor elkezdett haladni, akkor bizony piszok nehéz kitalálnia merre-tovább. S ha akkor rossz döntést hozott a szüleivel, vagy ő maga, akkor bizony egy életen át szenvedhet. Ha csak fel nem áll és vált.

A megfontoltság sokakat elbátoríthat attól, hogy döntést merjenek hozni olyan nagy kérdésekben, mint az is, hogy valaki utálja a munkáját, a foglalkozása semmire sem hivatta őt el, hát lépjen ki belőle. Túl megfontolt, nem teszi, nem vált, inkább marad ott ahol van, mert valamiből meg kell élnie. Ott lebeg a szeme előtt mi lesz vele, a családjával addig, míg vált, és mi lesz akkor, ha rosszul választja az új szakmáját, és nem tud majd elhelyezkedni?

Ahhoz, hogy nagy levegőt vegyen az ember, legyen bármennyi idős, bizony vagánynak kell lennie, bátornak.

Ha a foglalkozásukban sikeres embereket hallgatjuk, szinte mindannyian elmondják, hogy maguk sem úgy kezdték az ipart, hogy profiként születtek. Viszont, kitartóak voltak és merészek. Nem hagyták saját magukat sem lebeszélni a döntésükről, pedig ő is elbizonytalanodtak, kaptak pofonokat és érte őket kudarc.

De merre induljunk tovább? A magunknak jól feltett és megválaszolt kérdések segítenek abban, hogy helyre tegyék bennünk merre is van a mi utunk:

• Mi az ami most a legjobban bánt, zavar, mit nem bírok legkevésbé a munkánkban?
• Milyen munkakörnyezetben érezném jól magamat?
• Csapatjátékos vagyok, vagy magánzó?
• Mennyit akarok, tudok és bírok tanulni még?  Mire van lehetőségem?
• Miben vagyok jó és kevésbé amikor munkáról van szó?
• Megteszem amire képes vagyok?
• Mi szerez örömöt nekem?
• Hogy tudnám kipróbálni, amit szívesen végeznék a jövőben?
• A másik új szakma, ami tetszik nekünk az valóban összeegyeztethető önmagunkkal?

Igazából teljesen mindegy, hogy mit csinál egy ember, az egyik legfontosabb az, hogy amit választunk, ahhoz étsünk nagyon, és folyamatosan haladjunk abban előre, képezzük magunkat, járjunk nyitott szemmel és legyünk nyitottak a szakmánk újdonságai iránt.

Ugyanez a helyzet akkor, amikor valaki váltani szeretne. Bár nagyon nehéz és iszonyú kitartást igényel, de felnőtt fejjel, munka vagy gyerek mellett is tanulhatunk újat. A váltásra tekintsünk úgy, mint hosszú távú befektetésre. A lényeg az, hogy elérjük egy olyan tudásszintet, amivel már magabiztosan állíthatjuk, megtanultuk, elsajátítottuk az új szakmánkat. Legyünk tisztában az értékeinkkel  és tanuljuk meg eladni azokat.

Mert az önbizalom amit így kapunk segít ahhoz, hogy fel is merjünk állni az adott posztunkból és váltani merjünk.  Ha elutasítanak is bennünket, nem nyerünk el egy várva várt pozíciót, akkor is kell, hogy maradjon bennünk annyi vagányság és önbizalom, hogy felálljunk és küzdjünk tovább. Nem szabad félni attól, hogy elesünk egyszer, kétszer vagy többször, menni kell előre addig, míg a helyünkre nem kerülünk.

Váltani soha nem késő. Ne habozzunk és ne keress kifogásokat, de mindenképpen tartsuk szemünket a célon, hogy elérjük azt. Ne munánk legyen, hanem hivatásunk, olyan, ami önmagában már boldoggá tesz bennünket.

Kép: Pixabay