Írás az olvasásról

A napokban meghívást kaptunk a barátaink újdonsült lakásába, amit nagy műgonddal rendeztek be: a színek igazán harmonikusak, a kiegészítők ízlésesek, a bútorok kivétel nélkül jól mutatnak. Valamiért mégis hiányérzetem volt, de nem jöttem rá azonnal, hogy mi hibádzik. Amikor hazafelé tartottunk, a kocsiban ugrott be: a könyvek! Leszámítva azt az egy kötetet, ami a hálószoba komódján árválkodott, egyetlen könyvet sem láttam a lakásban.

Amikor másnap telefonon beszéltünk, addig kíváncsiskodtam, míg ki nem derült, mi a helyzet az olvasnivalókkal. Az utolsó dobozok még Alex szüleinek pincéjében pihennek, azok rejtik a könyveket, amik aztán a jövő héten érkező könyvespolcon nyerik majd el végső helyüket. Furán hangzik, de megkönnyebbültem. Kár lett volna azért a hangulatos kis lakásért, ami a könyvek beköltözése után lesz majd igazán otthonos.

Szavam sem lehet

Mindezt nem azért írom, mert akkora „kultúrsznob” lennék, amióta a kisfiam megszületett, többnyire csak pancsolókönyvek és mozgalmas böngészők kerülnek a kezem ügyébe, szóval ha „felnőtt könyvek” olvasásáról van szó, jobb, ha csendben maradok… A könyvek ettől persze még ugyanúgy érdekelnek, mint „az előző életemben” (vagyis amíg még volt időm és energiám a könyvfalásra), szóval továbbra is megveszem, amit érdekesnek tartok, aztán felteszem a könyvespolcunk egy olyan – egyre nagyobb teret igénylő – zugába, ahol a még érintetlen könyvek sorakoznak. Van is köztük egy olyan, ami a halogatásról szól, azt hiszem, ezzel kellene kezdenem…

Fejembe vettem ugyanis, hogy most már ideje lenne visszaszokni az olvasásra, nem csak azért, mert kikapcsol és szélesíti a látókörömet, hanem mert sok más „kívánt mellékhatással” rendelkezik. Néhány Szoknya és Nadrág olvasóval közösen összegyűjtöttük, miért is vagyunk szerencsések mi, könyvmolyok – még akkor is, ha néha szabadságoljuk a „molykodást:

A négy fal között kinyílik a világ

Ahhoz, hogy tartalmasan szórakozzunk, nem feltétlenül kell kimozdulnunk otthonról, hiszen egy jó könyv társaságában akár több órára is kikapcsolódhatunk, az olvasással pedig szárnyra kaphatunk, és egy kis időre kiszakadhatunk a nem mindig felhőtlen mindennapokból. – Nekem felnőttként is a Harry Pottert könyvek a kedvenceim, mert együtt nőttem fel a karakterekkel. Az első kötetet tízévesen, a befejező részt pedig tizennyolc évesen olvastam – meséli a most 28 éves Albert Rita, aki szeret antikváriumban kincsek után kutatni – nagyon a szívemhez nőttek a szereplők, mindannyiukban fedeztem fel olyan tulajdonságokat, amikkel azonosulni tudtam. Nem volt könnyű gyerekkorom, de sok helyzeten átsegített a könyv és az olvasás. Arra gondoltam, a jó mindig elnyeri méltó jutalmát és a fáradságos munkának, tanulásnak, kitartásnak mindig meglesz a gyümölcse. Legalábbis jó volt ezt hinni, ebben reménykedni.

Bővül a szókincs, csiszolódik a helyesírás

Semmi kétség nem fér hozzá, minél többet olvasunk és minél sokszínűbbek az olvasmányaink, annál gazdagabb lesz a szókincsünk, fejlődik a stílusérzékünk és a gondolkodásmódunk is kedvezően változik. Az olvasásnak köszönhetően rengeteg új nézőpont tárul elénk, különleges sorsokat ismerhetünk meg és bámulatos karakterekkel találkozhatunk, aminek köszönhetően saját magunkat is jobban megismerhetjük. – Mivel angol szakot végeztem, megismerkedtem az angol és az amerikai irodalommal, így hamar megkedveltem a Bronte nővérek, Dickens, Margaret Mitchell, Oscar Wilde, Daniel Defoe műveit és mivel már eredeti nyelven olvastam őket, még inkább „átjött az üzenetük” – folytatja Rita, aki a szakdolgozatát is irodalmi témában írta. – Nagy hatással volt rám az egyik angol irodalom tanárom, aki végre nem azt várta el a hallgatóitól, hogy egy előre betanult elemzést adjanak elő a regényekről, hanem a saját véleményre és az önálló gondolatainkra volt kíváncsi. Ő mondta azt is, hogy ha meg akarunk tanulni egy adott nyelven gondolkodni, helyesen írni és beszélni, akkor olvassunk minél többet – idézte fel Rita.

Inspirál és fokozza a kreativitást

Egy portugál könyvesbolt kirakatában ragadott magával egy felirat, mely szerint az, aki olvas, az ezrek életét élheti át mielőtt még meghal, aki viszont nem ápol jó barátságot a könyvekkel, az csupán csak a sajátját élheti meg. Ezzel igencsak egyetért a 32 éves Szelle Zsófi is, aki reál tárgyakat tanít gimnazistáknak. – Az olvasás engem is maximálisan kikapcsol és segít kiszakadni a szürke hétköznapokból, épp ezért inkább az olyan kitalált sztorikat szeretem, amiknek nincs valóságalapja. Ennek kicsit ellentmond, mégis igaz, hogy Vujity Tvrtko könyveit is kifejezetten szerettem. Azt élvezem az olvasásban, hogy a fantáziám még színesebbé teheti a karaktereket és a helyszíneket, emiatt sokszor bele tudom élni magam a főhősök szerepébe – teszi hozzá Zsófi, akinek nagy kedvence Lucy M. Montgomery Emily sorozata, valamint Stephenie Meyer Alkonyat részek, az abszolút favoritja pedig Tolkien, aki azért ragadta magával, mert népeket, nyelveket teremtett.

Soha többé unalom!

Néha épp a mozgalmas hétköznapokon adódnak olyan helyzetek, amikor úrrá lehet rajtunk az unalom, feltéve ha nincs a kezünk ügyében egy jó könyv. Buszozás, vonatozás, netán repülőtéri várakozás során gyorsabban és nagyságrendekkel tartalmasabban telik az idő, mintha csak a lábunkat lógatnánk. Balogh Vanessza 24 éves, és eladóként dolgozik, de ha tehetné, mindig csak olvasna, mert újra és újra beleéli magát a főhősök szerepébe, és sosem hagyja nyugodni, vajon hogyan folytatódik a történetük. – Legutóbb az 50 árnyalat trilógiát olvastam, de a kedvenc íróm Danielle Steel. Ebből is látszik, hogy imádom a romantikus bestsellereket, amiknek köszönhetően „rózsaszínebbnek” láthatom a világot, még akkor is, ha kint ömlik az eső – számol be Vanessza.

 Csodás példát mutatunk

Hiába szeretnénk, hogy a gyerekeink olvassanak, ha tőlünk mást látnak, kicsi az esély rá, hogy magával ragadja őket a könyvek szeretete. Ennek ékes bizonyítéka Kohl-Dombay Móni, aki alig múlt 30 éves, mégis rengeteg könyv büszke tulajdonosa. – Körülbelül 600-700 könyvem van, teljesen vegyes témákban, a legrégebbi az 1800-as évekből származik. Amúgy van e-book olvasóm, azt is használom, de muszáj hónapról hónapra újabb könyveket vennem, mert a látvány és az illat mindent felülmúl – mondja lelkesen Móni, akivel mi is egyetértünk. – Az én első számú kedvencem Fekete István, szerintem (bár diákkönyvnek aposztrofálják a regényeit) a bennük rejlő szépséget csak felnőtt fejjel lehet igazán érteni és felfedezni. Őt a „toplistámon” Szilvási Lajos, Wass Albert, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, Pilinszky János, József Attila és Ady Endre követik, de a klasszikusok mellett a pszichotrillereknek és az orvosi krimiknek is van helye a könyvespolcomon. A mi családunkban ez alap, a szüleimtől is ezt a példát láttam, akár otthon voltunk, akár nyaralni mentünk, az éjjeli szekrényen mindig halomban álltak a könyvek és olvastak – idézi fel Móni, aki a kisfiának szeretné továbbadni mindazt, amit otthonról hozott.

Kép: Szoknya&Nadrág