Az aggódásra is szükségünk van

Mi több, szinte legyintenek pénztelenségre, kemoterápiára, kiszolgáltatott helyzetre, koraszülés előrejelzésére, felmondott albérletre, totálkárra tört autóra, fizethetetlenül magas törlesztőrészletre, meghibásodott hűtőgépre, több órát késő repülőgépre, betegeskedő nagyszülőre.

S az, aki ekkor nyakig van a slamasztikában, megrettent, összetört, pesszimista mi egyéb, pont nincs kisegítve a ne aggódj, megoldódik, nem úgy lesz, biztos meggyógyulsz, nem is fáj majd, nem látszik rajtad, túléled, én is túléltem és a többi hasonló, helyzetet degradáló reakcióval.

“Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnapnak megvannak a saját aggodalmai: minden napnak megvan a maga baja.” – olvasható a Bibliában a legismertebb sorok egyike, ami egyébként gyakran a hívő embereken is kifog. Mert bár bizalommal fohászkodnak Istenhez, mégiscsak rossz helyzetben vannak. Pont azért imádkoznak, olvassák a Szentírást, mert hitre, reményre van szükségük. Megerősítésre.

Ági: – Ismerd el, hogy igenis gáz van! 

Az egyedülálló anyaságot kérem szépen, tanulja az ember. Nem lehet egyik napról a másikra flottul átszokni arra, hogy amire tegnap még ketten voltak, arra másnap már egyedül van az ember. Ne idegeskedj, nekem sem könnyebb! – hallgatom mióta egyedülálló anyaként kell megoldanom ilyen-olyan helyzetben az életemet, olyanoktól, akik házasságban élnek. Nem mintha valóban túl sokat idegeskednék, hiszen időm se nagyon van rá.  A „kedvencem” amikor azzal „nyugtat” bárki, hogy ő maga is sokat van egyedül a gyerekével, neki is sok mindent kell a kicsi mellett megoldania, például amikor a gyerek, vagy ő maga, vagy mindketten betegek, hiszen a férje sokat dolgozik.

Eleinte megdöbbentem, és teljesen kiborultam az ilyen „segítségtől”, főleg, amikor ezt akkor kaptam, amikor még kemoterápiára jártam.

Aggodalmam védelmében bőszen igyekeztem megmagyarázni, hogy de egyedülálló anyának lenni nem ugyanaz, mint amikor egy anya sokat van egyedül, mert például hazafelé csak van kinek szólni, hogy hozzon lázcsillapítót vagy egy liter tejet, és olykor be lehet ájulni éjszaka az álomba a fáradtságtól, mert nem egyedül ügyel huszonnégy órában, akkor sem, ha amúgy a férj nem csinál semmit odahaza, hiszen legalább jelen van. Például zuhany alatt is nyugodtabban áll egy anya két percnél tovább, ha tudja más is van a házban. (Az más kérdés, hogy igen, van olyan férfiember, aki simán bealszik a gyerek mellett, akkor is, ha az a baba egymerő kakiban áll a kiságya közepén) Szeretik azt is mondani a segítők, hogy van családom, barátaim akikhez fordulhatok, valóban ez így van, csak éppen senki nem szeret örökösen a szívességbankból élni úgy, hogy érezhetően kevesebb betétet tud betenni, mint amit olykor/sokszor ki kell vennie belőle.

Mára már nem húzom fel magam azon, hogy „Minek aggódsz, minden rendben lesz” azt válaszolom, én is remélem. De ettől még,  jobban szeretném azt hallani egyszerűen, hogy: „Sajnálom. Bízzunk abban, hogy minden rendben lesz!” – mert így jobban érzem, hogy a másik is látja, hogy van miért aggódni, és míg erről beszélünk bizony még a lehetőségeket is felvázolhatjuk a megoldásra.

Mert az aggódás nem feltétlenül azt jelenti, hogy rágjuk a körmünket, hanem inkább azt, hogy míg mélázunk rajta, pont, hogy szembenézünk a problémával, amit igyekszünk megoldani, és nem a szőnyeg alá söprünk! 

Sokszor gondoltam ilyenkor magamban olyat is, hogy: „Csináld végig azt amit én, és utána meglátjuk” …bár senkinek nem kívánnám, hogy a kemoterápia okozta hányinger alatt egy kétévest kelljen álomba ringatnia… mindenesetre túléltem, és ma sem venném el magamtól azt az aggódást, amit akkor meg kellett élnem. Az is az enyém volt. Mert így legalább, amikor más van szorult helyzetben, akkor szívből tudom azt mondani neki: Sajnálom! Bízzunk abban minden rendben lesz! És mára már én is jóval kevesebbet aggódom bármiért is.

Viki: – Jól hangzik, de nem segít!

Van néhány hangzatos frázis, amivel előszeretettel próbálják bátorítani azt, aki borúsan tekint a holnapra. A helyzet az, hogy ha magunkat próbáljuk velük kirángatni a gödörből, még erőt is adhat a folytatáshoz, ha viszont másoknak mondjuk – vagy nekünk mondják mások… – közel sem biztos, hogy a várt hatást érhetjük el ezekkel.

Az első igazi szerelmemet, Ádámot olyan földöntúli szerelemmel szerettem, mint soha senkit. Egészen biztos voltam benne, hogy minket az égiek egymásnak teremtettek, és már azt is kitaláltam, hogy hívják majd a gyerekeinket. Villámcsapásként ért, amikor Ádám mégis pontot tett a kapcsolatunk végére, mert beleszeretett egy másik lányba. Nem hatásvadászatként írom, tényleg így történt: hetekig csak sírtam, a könnyeimmel küszködve aludtam el, és reggel, mikor felébredtem, máris itatni kezdtem az egereket. A körülöttem élők igyekeztek, hogy tartsák bennem a lelket, nem sok sikerrel, mert én tényleg úgy éreztem, hogy Ádám nélkül vége a világnak.

A legtöbben azzal akartak vigasztalni, hogy „hidd el, az idő mindent megold!” – de amikor meghallottam ezt a mondatot, igazi könnyzápor vette kezdetét. Én nem akartam, hogy az idő begyógyítsa a sebeimet, arra vágytam, hogy visszakapjam a szerelmemet és soha többé ne szakadjunk el egymástól. A mai eszemmel már tudom, hogy az idő múlása tényleg sokat segít, és nyilván mindenkinek igaza volt, aki ezt hajtogatta, de egy cseppet sem javított az akkori helyzetemen. Olyan mélyen belém ivódott az a fájdalom és düh, amit akkor éreztem, amikor ezzel „az idő a legjobb gyógyító” mondattal biztattak, hogy a mai napig óvatosan bánok vele, amikor valaki romjaiban hever a környezetemben. Ha nagy ritkán mégis ezzel rukkolok elő, mindig hozzá teszem: „Tudom, hogy most nehéz elhinni, de…”

A másik emlékezetes időszak, amikor nagy szükségem volt arra, hogy érezzem a környezetemben élők támogatását, a várandósságomnak az a pár hónapja volt (talán mondanom sem kell, hogy nem Ádám lett a kisfiam apukája), amikor kiderült, hogy a vérnyomásom az egekig ér, és az erre kapott gyógyszerek is csak ideig-óráig tették meg a hatásukat. Az amúgy csoda klassz babavárást beárnyékolta a koraszülés, valamint a magzati vagy anyai károsodás veszélye, néhol bizony még arról is szólt a fáma, hogy az életünkbe is kerülhet, ha elveszítjük a kontrollt a rendetlenkedő vérnyomás felett. Innentől kezdve úgy éreztem, hogy ólomlábakon jár az idő, leírhatatlanul lassan teltek a hetek, pedig én szerettem volna gyorsan túljutni a koraszülés szempontjából rizikós időszakon.

A tanácsok és bátorító szavak kéretlenül is érkeztek, a „kedvencem”, amivel tényleg úgy fel tudtak húzni, hogy csaknem dupla vérnyomáscsökkentőre volt szükségem, a „Biztos, hogy nem lesz semmi baj! / Minden rendben lesz!” Már bocsánat, de hogy lenne biztos? Ez a mondat csak olyantól lenne helyénvaló, aki 100%-os csalhatatlansággal látja a jövőt, márpedig ilyen ember aligha létezik. Ahhoz, hogy a mondanivaló valóban célt érjen, azt szerettem hallani:

„Drukkolok, hogy ne legyen semmi baj! / Gondolok rátok, hogy minden rendben legyen!”

– amikor ezeket mondták, tényleg azt éreztem, hogy mellettem állnak, és pozitívabban tekintettem a jövőbe. A baba végül a 35. héten született, sürgősségi császármetszéssel (ami rémisztően hangzik, de olyan csodás orvosok és ápolók kezébe kerültünk, hogy így is örömmel gondolunk vissza a történtekre). Teljesen egészségesen, de kis súllyal látta meg a napvilágot, így az első két napot kritikusnak nyilvánították az orvosok. Amíg le nem telt ez az idő, a szűk családon és egy maréknyi baráton kívül senkivel sem osztottuk meg a hírt, mert egyszerűen nem akartuk azt hallani: „Nem történhet veletek semmi rossz!” Komolyan mondom, irigylem azok optimizmusát, akik őszintén így gondolják. Sajnos én ehelyett inkább halálra izgulóm magam, aztán mikor kiderül, hogy tényleg nincs semmi baj, akkor majd’ kiugrom a bőrömből örömömben – de amíg ezt nem egy hozzáértő (adott esetben egy orvos) szájából hallom, addig képtelen vagyok kizárólag rózsaszínben látni a jövőt.

Épp a kisfiam koraszülöttségének köszönhetem, hogy bekerültem a Facebookon egy olyan mamacsoportba, ahol már rég nem csak a gyerekekről folyik a diskurzus, sokak élete szinte nyitott könyv a többiek előtt. Az örömteli hírek mellett sokszor érkeznek szívfacsaró bejegyzések is – van, akinek végig fogtuk a kezét virtuálisan, amíg a rákbeteg anyukája végleg elaludt, másért éjszakába nyúlóan aggódtunk többszörös bántalmazás miatt, akadt olyan, aki a kilencedik hónapban veszítette el a második babáját, de volt már szó velejéig gonosz anyósokról és zátonyra futott barátságokról is.

A napokban az egyik anyuka könnyeivel küszködve írta le, hogy a gyerekkori barátja autóbalesetet szenvedett, és mesterséges kómában fekszik az intenzív osztályon. Tíz perc leforgása alatt harmincan írtak „Tudom, hogy felébred és meggyógyul!”-típusú hozzászólást, sok-sok szívecskével tarkítva. Miért érzik sokan égető szükségét annak, hogy ilyet írjanak? Az nem jó válasz, hogy azért, hogy a kétségbeesett barátnő jobban érezze magát! Miért aggódna kevésbé attól, hogy mi azt mondjuk, biztos minden a legnagyobb rendben lesz?

Gondolkozzunk, mielőtt biztatni szeretnénk valakit! Nem lélekemelőbb azt hallani, hogy küldjük a pozitív energiát / imádkozunk érte / szorítunk neki? Sajnos tudom, hogy ez sem garancia a mesébe illő végkifejletre, de valahogy mégis helytállóbb és emberségesebb. Már csak azért is, mert a balesetben megsérült fiú nem sokkal az első poszt után az angyalokhoz költözött.

Kép: Pixabay