Belesüppedni a (nem) saját szerepünkbe?!

A hosszú párkapcsolat velejárója az a fajta, talán, óvatos magatartás, hogy nem változunk. Vagyunk valamilyenek, vagy éppen voltunk megismerkedéskor, ami a párunkon kívül magunkat is rabul ejtett. Bezárkózunk egyfajta viselkedésbe, attitűdbe, és abban maradunk. Félünk a változásoktól. Vagy ellenkezőleg nagyon is változunk. Folyton.

Bagaméri Vikinek felvetettem ezt a témát, hogy írjunk arról, vajon mennyire süppedünk bele a párkapcsolatainkba? Eleinte úgy tűnt, mindketten másként gondoljuk ezt, majd kiderült, mégsem. Elsőre úgy tűnt, egyikünk szerint, pont az a baj, hogy az emberek nem változnak, míg másikunk szerint, ellenkezőleg, pont, hogy változnak, és az a baj, hogy folyton változnak és sosem stagnálnak, vagy hogy a párkapcsolatban csak az egyik fél változik, míg a másik nem.. Majd másodjára rájöttünk, hogy lehet, mindez csak nézőpont kérdése. Mert míg egyik fél nem változik, hanem fejlődik, a másik éppen hogy ugyanolyan marad.

S máris kiderült mindketten ismerünk olyan hasonló sztorikat, amikben az egyik fél nagyon is fejlődött, míg a másik nem, és bizony szakítás vagy válás lett a történet vége. A fejlődés különbségek a legtöbb esetben pont arról szóltak, hogy az egyik fél jobban képezte magát, több iskolát is elvégzett, míg a másik nem, hogy az egyikük nyitottabb volt a másiknál az újdonságokra, hogy a pályájuk során az valamelyikük komolyabb eredményt ért el, mint  a másik, s ezek a sikerek túlmentek a munkán és nagyban befolyásolta a magánéletet, a családot is, a párkapcsolatot is.

Túl a négy falon

Piri évekig maradt abban a csapdában, hogy tökéletes feleség akart maradni. Amibe nem tartozott az bele, hogy teljesítse a férfi titkosabb kívánságait az ágyban, pedig maga is vágyott rá. – Egyszerűen úgy éreztem, ez egy feleséghez nem illik, hogy olyanokat tegyek, mint azok a nők azokban a filmekben – fogalmazott. Bár a szexuális életük nem volt rossz, az, hogy az sokkal jobb is lehetett volna, csak azután derült ki a számára, hogy elváltak, és egy másik férfi oldalán már mert olyan nő lenni, mint azokban a filmekben.

– Tulajdonképpen az új kapcsolatomban tudtam megfogalmazni, amikor már nem volt rajtam az a teher, hogy egy jóravaló feleségnek kell lennem, mert már elvált voltam, hogy nincs tétje a dolognak. Ráébredtem, hogy két embernek, a négy falon belül (és olykor túl), bármit illik, amit mindketten akarnak, és nem leszek attól kevesebb, ha merek kicsit „kurva” is lenni – osztotta meg velünk Piri.

Piri szerint, sok feleség elköveti ezt a hibát, hogy szégyenlős marad a férje előtt, és a vágyak teljes megélése nélkül belesüppednek a heti kétszer, kizárólag az ágyban történő együttlétbe.

Felveszünk egy szerepet, amiről nem tűnik fel nekünk, hogy szerep, mert a magunkénak érezzük, évekig benne is maradunk, míg nem történik valami. És akkor visszapergetjük az idő kerekét,  a saját arcunkat fürkésszük korábbi képeken és akkor feltűnik, hogy bár az is mi vagyunk ott azokon a képeken, akkor pont úgy éreztük jól magunkat, amilyenek akkor voltunk, de ma már nem kellene nekünk az a szerep. Nagyon nem!

Minden a régiben

Balázs is hasonlóról számol be. A házassága első pár éve valóban szerelemben telt. Meg sem fordult a fejében, hogy nem így lenne az életük végéig. Míg sorba nem jöttek a gyerekek és egyre kisebb nem lett a lakás. – A volt feleségem ezt nem is akarta észrevenni, hogy bár nagy a rakás, de kicsi a lakás. Ő egyszerűen jól érezte így magát. Nem akart tágítani azért, mert abban a két szobás lakásban nőtt ő is fel a két testvérével és a szüleivel, és ő nem akart lemondani azokról a falakról, amiről a testvérei letettek – emlékezik vissza Balázs. De nem csak a lakásról nem akart Balázs felesége lemondani, hanem semmiről sem. Ragaszkodott ahhoz, hogy ne változtassanak a berendezésen, legfeljebb, ha valami nagyon tönkrement legfeljebb akkor.

– Egyszer csak ráébredtem arra, hogy ő mindennel elégedett volt úgy ahogy van, és egyáltalán nem akar fejlődni, sem szebbet, sem többet, sem jobbat, sem semmilyen újat nem akar. Megláttam, hogy ugyanolyan a haja, ugyanúgy sminkeli magát, ugyanazokat a ruhákat hordja, vagy ugyanolyanokat, mint tizenhárom éve, amikor megismerkedtünk, miközben én meg úgy éreztem, haladok, mennék előrébb, fejlődnék, de nem tudok, mert egy helyben futok, és kilométerekkel messzebb jártam tőle – így indokolta válását Balázs. Aki azóta új helyen él, szebb és modernebb lakásban, magasabb pozícióban dolgozik, mint előtte.

Balázs azóta elvett egy olyan nőt feleségül, aki vele együtt változik, ha szükséges: – Tündét egy hegymászás alkalmával ismertem meg. Pont arra figyeltem fel, hogy olyan ügyetlen volt, mint én, kiderült azért, mert ő is felejtés miatt fogott újabb és újabb sportba.

Önvizsgálat

Egy jó párkapcsolatban, két embernek bizony valahol szinkronban kell lenniük egymással. Még akkor is, ha amúgy az első pillanattól mindketten nagyon is önállóak, individuumok, még talán nagyon mások is, de pont jól kiegészítik ebben a különbözőségükben egymást. Mert ha nem figyelnek arra, hogy a saját medrükben tovább haladva ugyan, de közelítsenek a másikhoz, hasonlóan egyformán jussanak előrébb, álljanak meg, ha szükséges, vagy gyorsítsanak fel, akkor a másikhoz képest nagyon messzire eltévedhetnek. Ami akár messzeségbe vesző távolsággá nőheti ki magát.

Ehhez persze az szükséges leginkább, hogy önmagunkkal legyünk tisztában: a saját határainkkal, vágyainkkal, lehetőségeinkkel, hogy véletlenül se ébredjünk fel egyszer egy viharos napon arra, hogy nem akarjuk tovább így sem önmagunkat, sem a másikat látni: Belesüllyedve egy olyan szerepbe, ami tulajdonképpen nem mi vagyunk teljes egészében.