Iroda a nappaliban – Ilyen otthonról dolgozni

Könnyű neked, hiszen otthonról dolgozol! – ha akarnám sem tudnám összeszámolni, hányszor hallottam ezt a mondatot, hol irigykedő, hol cinikus, hol megrovó felütéssel. Kívülről nézve tényleg csupa móka és kacagás a kötetlen munkaidő, a valóság azonban ennél kiábrándítóbb.

Tény és való, hogy az, aki otthonról dolgozik, akár szívecskés pizsamában és cicás mamuszban is hozzáláthat a feladatok elvégzéséhez, ami teljes mértékben elképzelhetetlen azok számára, akik nap mint nap bejárnak az irodába. Nekünk belefér az is, hogy a délelőttből lecsípjünk egy órát sportolásra és még azelőtt nyugodtan bevásároljunk hétvégére, hogy a tömeg ellepné a bevásárlóközpontokat.

Az viszont már kevesebbeknek jut eszébe, hogy ezért cserébe akár éjszakába nyúlóan dolgozunk, sőt az sem ritka, hogy vasárnap vagy ünnepnapokon is munkával foglalatoskodunk, amikor az emberek többsége akkor sem tudna bemenni dolgozni, ha akarna. Félreértés ne essék, mindezt nem panaszként írom, csak úgy érzem, ideje tiszta vizet önteni a pohárba: az is igazi munkát végez, aki magának osztja be az idejét, és egyáltalán nem vagy csak ritkán kell kimozdulnia otthonról azért, hogy legyen mit a tejbe aprítania. Az, hogy valaki ilyen formában keresi a pénzt, nem kizárólag szerencse, hanem bizony rátermettség kérdése is!

Hirtelen jött szabadság

Tavaly áprilisig Noémi külföldön dolgozott, egy menő divatmárka marketingosztályán. Bár imádta a munkáját és azt a sürgés-forgást, amivel az együtt járt, a szíve hazahúzott. Miután lejárt a szerződése, összepakolta a holmijait, felmondta az albérletét és visszatért Budapestre, pedig a főnökei marasztalták.

– Utólag tudom, hogy egy kicsit elbíztam magam, azt gondoltam ugyanis, hogy a külföldön szerzett gyakorlatommal és tudásommal majd két kézzel kapkodnak utánam a munkaadók itthon. Nem így lett, több hónapra és jó pár állásinterjúra volt szükségem ahhoz, hogy felvegyenek a mostani munkahelyemre – emlékezik vissza Noémi, aki nagyon rosszul viselte, hogy kiszakadt a nyüzsgő irodai közösségből, és hirtelen magára maradt.

– Nem csak az az összeszokott csapat hiányzott, amelyiknek szerves részévé váltam az utóbbi két évben, hanem az is nagyon lehangoló volt, hogy nem kaptam naponta visszajelzést arról, hogy jó az, amit és ahogyan éppen addig is csinálok, míg rendes munkát nem találok. Tudom, furcsán hangzik, de az otthon töltött időszakban tényleg kezdtem elfelejteni, hogyan kell egyszerre több emberrel beszélni és társaságban mozogni – idézi fel Noémi, aki alig várta, hogy az interjúkat követően végre őt válasszák a jelentkezők közül.

Újra akcióban

– Mindig megdobbant a szívem, amikor hozzám illő álláshirdetést olvastam, ha pedig behívtak valahova megbeszélésre, szinte beleszerettem az adott munkahelybe. Mondanom sem kell, hogy ez a fajta „szerelem” eleinte nem talált viszonzásra, én pedig egyre pocsékabbul éreztem magamat a bőrömben, és kezdtem megbánni, hogy mindent feladtam Hollandiában – meséli Noémi, aki az átmeneti időszakban egy barátnője webáruházának beindításában segített, otthonról. Kézzel készült natúr-kozmetikumokat kellett népszerűsítenie, amihez csak egy számítógépre és internet-elérésre volt szüksége, nem kellett sehova bejárnia, és a barátnőjét leszámítva közvetlen kollégái sem voltak.

– A kötetlen munkaidő nagy felelősséggel jár, hiszen kizárólag rajtad áll, hogy hogyan osztod be a feladataidat és mit kezdesz az időddel. Én alapvetően szeretek előre dolgozni és a határidőkkel sem állok hadilábon, amikor a magam ura lettem, mégis előfordult, hogy elúsztam a teendőkkel. Bár a barátnőmmel a közös munka során is jól kiegészítettük egymást, nagyon vágytam arra, hogy visszatérhessek az irodai munkához, mert nagyon hiányzott, hogy emberek vegyenek körül és hogy csapatban dolgozhassak – zárja történetét Noémi, aki szeptembertől „bejárós munkahelyen” dolgozik.

Neked menne?

Mint oly sok mindenben, a hatékony munkavégzés terén is különbözőek vagyunk: van, aki korán reggel képes nagy lendülettel munkához látni, mások viszont inkább este állnak a helyzet magaslatán. Ezt egy „normál munkahely” nehezen tolerálja, az önálló vállalkozás és a saját időbeosztás azonban lehetővé teszi, hogy mindenki akkor dolgozzon, amikor neki a leginkább megfelelő.

Hogy passzol-e hozzánk az otthoni munkavégzés, attól is függ, hogy miként osztjuk meg a figyelmünket: van, aki egyszerre csak egy adott dologra tud koncentrálni, arra azonban igazán mélyrehatóan, miközben mások úgynevezett szórt figyelemmel rendelkeznek.

A nagy, egyterű irodák megnehezítik azoknak a dolgát, akik csak nagy erőfeszítés árán tudnak többfelé figyelni, ők azok, akik inkább kora reggel besietnek, vagy késő estig bent maradnak az irodában, amikor még vagy már csönd van, vagy hazaviszik a munkát, mert csak így tudják nyugodtabb körülmények között elkezdeni vagy befejezni a munkát. Nekik mindenképpen testhezállóbb a kötetlen, otthoni munkavégzés. Azoknak viszont, akik inkább „testületi típusok”, nem való ez az életforma. Ők azok, akik – Noémihez hasonlóan – kifejezetten jól érzik magukat a hierarchikus szervezetekben, és nem idegenkednek attól, hogy egy multicégnél vállaljanak munkát.

Ezért szeretjük

Hol máshol érezhetnénk magunkat otthonosabban, mint a lakásunkban? Igaz, hogy egy újság szerkesztőségének semmihez sem fogható hangulata van, és ma már a legtöbb cég törekszik arra, hogy a munkahelyen családias környezetet teremtsen, mégis nagyszerű dolog a saját kanapénkon ülve e-mailekre válaszolni, nyáron pedig a teraszról küldeni a kész cikkeket a főszerkesztőnek. Az online magazinok többnyire így készülnek.

Azzal, hogy nem kell nap mint nap munkába sietnünk, sok stressztől kíméljük meg magunkat – ez azonban nem jelenti azt, hogy a nap folyamán nincs részünk feszült pillanatokban! Személyes terünk nem csak egy íróasztalra és egy fiókos szekrényre korlátozódik, hanem akár az egész nappalit „benőhetjük”, ha a hatékonyabb munkavégzés ezt kívánja. Senki nem figyeli árgus szemekkel, hogy hány óra hány perckor vetettük bele magunkat a feladataink elvégzésébe, hogy meddig tart valójában a 30 perces ebédidő, vagy hogy mikor fejezzük be a munkát. Annak, hogy nincsenek „szobatársaink”, megvan a hatalmas előnye: egész biztos, hogy nem fogunk ki olyan kollégát, aki idegesítő szokásaival vagy ügyetlenségével néhány perc alatt az őrületbe kerget.

Ezért nem szeretjük

Az éremnek természetesen ebben az esetben is két oldala van, a kötetlen munkaidőnek is vannak hátulütői, ráadásul nem is kevés! Az, hogy nem fix munkarendben dolgozunk, az esetek többségében azt jelenti, hogy jóval több időt töltünk munkával: ritka, hogy délután ötkor lecsukjuk a laptopot, és csak másnap reggel vesszük újra a kezünkbe. Elég nagy az esély arra, hogy amíg családtagjaink az igazak álmát alusszák – az éjszaka közepén vagy épp hajnalok hajnalán – mi még (vagy már) a munkahelyi teendőkkel foglalatoskodunk. Annak, hogy az irodánk része az otthonunknak, kedvezőtlen mellékhatása, hogy sosem szakadunk el igazán a munkánktól. A mi esetünkben a munkahét nem péntek délután ér véget és nem is hétfő reggel kezdődik, hanem gyakorlatilag folyamatosan tart. Ezért gyakori, hogy sem a hétvégék, sem az ünnepnapok nem telnek el úgy, hogy ne dolgoznánk pár órát vagy legalább ne vetnénk egy pillantást az e-mailjeinkre. Elég valószínű, hogy a számítógépünkkel állunk a legszorosabb munkakapcsolatban, ami egy idő után óhatatlanul magányossá tesz. Az tényleg nagyszerű, hogy nem akadályoznak az összpontosításban a kotnyeleskedő kollégák, a munkahelyi sztorizgatások és a közös ebédek viszont kimaradnak a mindennapjainkból.

Mint ahogy azt sem könnyű megállni, hogy ne kezdjünk el házimunkát végezni, ha éppen szükségét látjuk, márpedig minden otthonon mindennap találunk több órás rámolni, takarítani, javítani, kicserélni valót.

Mindezek felett, itthon több olyan zavaró tényező is nehezítheti a gördülékeny munkavégzésünket, ami egy „normális munkahelyen” csak igen ritkán fordul elő: szinte biztos, hogy a szomszéd akkor kezd fúrni-faragni, amikor fontos telefoninterjút készítünk, a gyerekünk arra a könyvre önti rá a narancslevet, amiről estig cikket kellene írnunk, ahogy az is megeshet, hogy váratlanul betoppan a sürgős lelki segélyre szoruló barátnőnk „Hiszen te most is itthon vagy, nem dolgoztál, ugye?!” – felkiáltással…