De ki vigye ki a szemetet?
Egy lakásból akkor lesz otthon, ha az rendezett és tiszta, s nem hiányzik belőle egy egészen apró kis semmiség: a szeretet. Ami motivál arra, hogy harmonikusabbá tegyük a környezetet. Mert valljuk be a háztartás vezetése egy örökös, végeláthatatlan feladat, ami minden lakó feladata lenne. Nem kizárólag az anyáé, a nőé, a felnőtté.
A címkérdésre, csípőből az lenne a válasz, a gyermek, amennyiben már elég nagy hozzá. Mert hatévesen már megpróbálhatja. Feléri a kukát. Hacsak persze, a szemetes nem egy forgalmas utcán van kint, amit a sokadik emeletről kell levinni. De az otthoni szemetesbe egy kisgyerek is kidobhatja étkezés után a használt szalvétát, vagy orrfújás után a taknyos zsebkendőt.
Ahogy a férfi meg időközönként kimoshatná a szemetesvödröt, az ugyanis nylon ide vagy oda, szeret ragadni a koszttól. Azért, mert a konyhához tartozik, az nem egy női munka. De ha női is, miért ne csinálhatná meg a férfi?
Amikor rendrakásról, takarításról, karbantartásról, főzésről, terítésről vagy éppen az asztal leszedéséről van szó, vagy az otthon csinosításáról, díszítésről, továbbá a ruháink kitisztításáról, és egyéb holmink ápolásáról mindaz a család összes személyét érinti, kihat rá, szükséges számára, azaz érdeke, és éppen ezért feladata is kell, hogy legyen vele. Mindenkinek egytől-egyig.
– Nincs női és férfi feladat. Házimunka van. Amit el kell végezni – mondta a sokgyermekes apuka, majd vasalta tovább a fodrot a lánya ruháján.
Igen, pont így, ahogy az említett apuka mondta. Hiszen a mai világban, amikor mindannyian kétrét görnyedünk a munka alatt, amikor hatszáz felé kell figyelnünk, amikor futunk és loholunk, hogy el tudjuk végezni mindezt ami szükséges a létfenntartáshoz, a boldoguláshoz és a biztonságosabb öregkor megéléséhez, nem dőlhet senki hátra, csak azért, mert valami ötven-száz évvel ezelőtt tipikus férfi vagy női munka volt.
Ahogy egy nő képes arra, hogy a munkahelyén tíz ember munkáját koordinálja, vagy újra telepítsen egy számítógépet, és otthon kicseréljen egy villanykörtét vagy bekalapáljon egy szöget, felaprítsa a kandallóba a fát, úgy a férfi is képes megteríteni a vacsorához, összedobni reggelire egy rántottát, kipakolni a mosogatógépből, vagy éppen kivasalni nemcsak a saját ingét, hanem a felesége blúzát is, na meg leülni a gyerekekkel virágot rajzolni az anya névnapjára.
Ehhez persze szükséges egy olyan életszemlélet, amiben levetkőzzük a belénk ivódott maradiságot, és megtanulunk nem törődni azokkal, akiknél még mindig az a módi, hogy a férfi asztalra csap, ha nincs hat órakor előtte a megterített asztalon a gőzölgő vacsora.
Ettől még persze, ha a nő alacsony és kéri a magas növésű urát, hogy vegye le a ritkábban használt tortatálalót a legfelső konyhapolcról, vagy a férfi önmagától kiveszi a kést a nő kezéből, hiszen a nő csuklója még is csak gyengébb egy nagy ananász vagy egy jókora darab marhahús felaprításához, mint a férfié, illetve a nő megerősíti a fityegő gombot a férfi nadrágján, hiszen apró keze csak ügyesebben fogja a tűt, vagy éppen kicseréli az olajat az autóban, hiszen nem nagy ügy felemelnie a motorháztetőt, míg a férfi éppen nyírja a füvet, az teljesen rendben van, ha önmagától, és nem azért teszi, mert az a nő vagy a férfi feladata lenne.
– Mert nincs női és férfi feladat. Csak házimunka van. Amit el kell végezni – hangsúlyozta még egyszer a férfi, majd kiemelte a gőzgombócokat a fazékból.
Ha ez nekünk még új, de érezzük, hogy változtatnánk rajta, a legügyesebb, ha felsoroljuk mindazokat az újra és újra felmerülő feladatokat, amelyek nap, mint nap megoldásra várnak. A házon belül és kívül nézve: a házimunkát, a hivatalos elintéznivalókat, az autó körüli teendőket, a gyerekkel kapcsolatos tennivalókat.
Figyelembe véve azt is kinek egyszerűbb azt megoldani, mihez van inkább kedve, mi az amit útközben is meg tud oldani például hazafelé a munkából, kinek kerül kevesebb idejébe és erőfeszítésébe.
Ha a férfi valóban nem tud főzni és nem is szeret, tényleg tegye a nő, ám ha van részfeladat amit azért szívesen megcsinál, akkor miért ne vásárolhatna be a piacon a gyerekekkel szombat reggel, készíthetné elő az ebédhez a hozzávalókat, mosogathatna el ebéd után? De az is elég, ha legalább lefoglalja szombati főzés közben a gyereket, megcsinálja velük a házi feladatot esténént, vagy berak egy mosást, és leszedi a megszáradt ruhákat a fregoliról.
Üljünk le közösen a családdal, kicsik és nagyok egyaránt, készítsünk egy jó nagy táblázatot, írás helyett ábrákat is rajzolhatnak rá a gyerekek. nem baj, ha nem szép, ha a gyermek maga találja ki milyen feladatot végezne el, és le is írhatja vagy rajzolhatja, sokkal több felelősséget érezhet az elvégzésükhöz. Beoszthatjuk napi vagy heti időbeosztásban és területenként is a feladatokat. Ha az elkészült és jóváhagyott tervre egy fólialapot húzunk, akkor bizony még filctollal is módosíthatjuk a feladatkiosztását vagy pipázhatjuk is azokat, amelyeket elkészítettünk. Abból se csináljunk ügyet, ha a kiosztás módosul vagy részben nem valósul meg, a lényeg az, hogy mindenki megértse és elfogadja a családban, hogy feladata van. Aminek a jutalma az, hogy több idő jut egymásra. Már azalatt, hogy együtt takarítunk!
Arról, hogy egy gyermekeknek mennyi idősen milyen házimunka adható már át és hogyan vonhatóak be a feladatokba, segítségünkre lehet a gyereketető oldala.
Kép: gettyimages, szoknya&nadrág
Korábban megjelent írásunk:
arról 
