Keményen jó dolgozni a rossz beidegződések ellen

Fájdalmas felismerés rájönni a rossz tulajdonságainkra, hiábavalóan ismételt cselekedeteinkre, saját magunk ellen is hozott, haszontalan szabályainkra, sosem működő vesszőparipáinkra. Ráeszmélni valamire, ami nem hasznos, már félsiker. Tenni ellene, nem feladni, változtatni, már kőkemény harc. De megéri!

A gond valahol ott kezdődik a dackorszaknál, amikor öntudatos háromévesként nem tágítunk ugyanattól a lépcsőtől, és a szüleink szimplán nemet mondanak, de nem magyarázzák meg, miért nem szabad nekünk azon ugrálnunk. Mert gyermekként, ha nincs mögöttünk egy olyan felnőtt, – legyen az szülő, idősebb testvér, nagyszülő, nagynéni, nagybácsi, pedagógus vagy családi jó barát, – aki segít nekünk felismerni a kevésbé jó tulajdonságainkat, mi több megtanítani kezelni a negatív érzelmeinket, bizony azok sokszor, csak érett felnőtt fejjel tudatosodnak bennünk.

Minél később ismerjük meg és fel önmagunkban a hiányosságainkat, rossz tulajdonságainkat, a körülöttünk élőkre nézve idegesítő szokásainkat, annál nehezebben fogadjuk el, és annál kevésbé akarunk azokon finomítani, változtatni vagy éppen elhagyni azokat.

A kötözködő agglegény

Tamás csaknem 40  éves, egyedül él, mondhatni magányosan, mert évek óta nem volt valódi párkapcsolata sem. Nőtlen és gyermektelen. Sok barátja van, de azok jóformán mind élik a saját életüket. Így Tamás ritkán tud velük találkozni. Ám a közös programok ritkulásának nem kizárólag az az oka, hogy Tamás barátai elfoglaltak, sokkal inkább maga Tamás jellem az. Ugyanis az agglegény egyre gyakrabban viselkedik kiállhatatlanul. Képtelen igazodni másokhoz, áldozatot hozni egy baráti találkozóért.

Jóformán körülményes megfelelni neki legyen szó helyszínről, optimális időpontról vagy éppen a program jellegéről. Tamás magyarán mondva megkeseredett. S ebből adódóan az amúgy is kissé nehézkes alap személyiségjegyére további kevésbé előnyös, sőt kifejezetten rossz tulajdonságokat szedett fel. Pesszimista, káráló, kritizáló, elégedetlen, rosszmájú, érdektelen, kötözködő lett, aki lassú, teszetosza és bántó.

Pedig korábban jókedvű, humoros, kedves, odaadó, előzékeny, kimondottan szeretni való figuraként volt ismert, annak ellenére, hogy gyakran el tudott keseredni és bizonytalanodni.

A barátok hónapok óta tanakodnak azon, vajon hogyan kellene Tamást kimozdítani a holtpontról, aki egyáltalán nem veszi észre magát, mi több ő látja hibásnak egytől -egyig a többieket.

Az elhagyott menyasszony

Dorka két éven át volt a barátnője, majd tíz évig a menyasszonya Péternek. Senki nem értette, hogy miért nem követi a gyűrűhúzást esküvő, olyan szép párnak tűntek. Összeillőnek.

Eleinte ők maguk sem ismerték fel a valódi okát annak, miért nem állnak már az oltár elé. Az egyetemen ismerkedtek meg. A kedves, de határozott, okos, intelligens, és alapjában véve inkább jókedvű, ám valójában nagyon is hangulatember Dorkának nem volt könnyű a párjának lenni. Nagyon nem.

De Péter nagyon szerette a lányt. Minden erényével és hibájával együtt, amiket az elején nem igazán ismert fel. A gond azután kezdődött, hogy már összeköltöztek és eljegyezték egymást, de nem tűzték még ki az esküvő időpontját, azzal, hogy arra még pénzt kell félretenniük. Dorka egyetértett azzal, hogy ne a szülőket terheljék az esküvő költségeivel, de mégis elbizonytalanodott tőle. Amit évekig észre sem vett. Viszont egyre jobban kiszipolyozta egyre csúnyább magatartásával a vőlegényét. Mivel Dorka nem kapta meg a várva várt esküvőt, de együtt éltek, elkezdett úgy viselkedni, ahogy szerinte egy jó feleségnek lennie kell.

Túlzásba vitte a takarítást, nem akart kimozdulni, idegfrászt kapott, ha Péternek saját különálló programjai voltak, Dorka előírás szerint akart szexelni, sosem mert egy napot sem kihagyni, nehogy Péternek hiányérzete legyen, élének kellett mindennek állnia, és beosztás szerint folyton vendégségbe járni, vagy fogadni, hogy perfekt társadalmi életet éljenek.

A tökéletes stepfordi feleség jelölt viszont nem jött be Péternek és a viták elharapózni kezdtek, amivel egyenes arányban gyarapodtak az újabb és újabb projektek, amik vitték el a pénzt az esküvőtől. (nyelvvizsga, diploma, lakásfelújítás, autó, újabb diploma, nagyobb lakás, üzlet)

Mikorra egyedül maradt Dorka a nagy lakásban, akkora mart belé a felismerés, hogy ő maga volt az, aki tönkretette a saját álmát azzal, hogy zsarnok, hisztis, követelőző és groteszk elképzelés szerinti majdnem feleség lett. Hosszú évek kellettek számára ahhoz, hogy leküzdje magában mindazt, ami az évek alatt belé égett. Legfőképpen azt, hogy a másiktól várja a saját boldogságát. De ma már kiegyensúlyozott nő, aki egy pont jó párkapcsolatban él. Házasságban már.

A valós tükörkép

Ahhoz, hogy torzulás nélkül szembe tudjunk nézni önmagunkkal, ahhoz bizony józan és elfogulatlan véleményre van szükségünk. Ha eljutottunk odáig, hogy érezzük a „hibáinkat”, kevésbé jó tulajdonságainkat, hiányosságainkat, de nem tudjuk, vagy akarjuk eldönteni egyedül, hogy azok valóban változtatásra szorulnak, vagy még inkább jobb lenne elhagyni azokat, akkor mindenképpen kérjünk segítséget.

Ehhez, viszont jó ha tudjuk, hogy óriási bátorságra lesz szükségünk, ugyanis kaphatunk majd hideget-meleget másoktól, magunkról. S a bennünket rosszul érintő dolgokra kiskaput keresni, kifogást gyártani, azokat szépíteni, vagy másokra áthárítani, letagadni most valóban nem ér!

Olyan személyt vagy személyeket célszerű választanunk, aki(k)ben megbízunk, és akik előtt könnyebben pőrére tudunk vetkőzni. Ha ez nekünk nem megy ismerőssel, akkor keressünk ismeretlen szakembert.

Nem szabad szem elől téveszteni a célt, hogy ha mi magunk optimistábbak, pozitívabbak, kedvesebbek, pontosabbak, kellemesebbek, előzékenyebbek, türelmesebbek, odaadóbbak vagyunk azzal elsősorban magunknak teszünk szívességet, nem másoknak!

S nem utolsó sorban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy nincs tökéletes ember, nekünk sem a tökéletességre kell törekednünk. Nem az a cél, hogy frusztrálttá tegyük magunkat, hanem, hogy legalább egy részét hagyjuk el, vagy tanuljuk meg kezelni azokat a kellemetlen szokásainkat, beidegződéseinket amelyek akadályoztatnak a saját boldogságunk és elégedettségünk elérésében!

Ne feledjük, ez nem történik meg varázsütésre: idő, kitartás és türelem kell hozzá!

Kép: Pixabay

Korábbi hasonló témájú írásunk:

Lehetséges a változás?