Úrrá lenni az érzésen: Nem szépítem, pánikrohamom volt!

Nem lehet rá felkészülni. Váratlanul jön. Lesöpör. Teljesen. Akkor is, ha már tisztában vagyunk azzal, bármikor feltörhet. Akkor is, ha jó ideje nem volt már, és már elfeledtük. Akkor pláne előjöhet. Tervezhetetlen. Sosincs két egy forma. Legfeljebb hasonló. Mára megtanultam felismerni, hogy úrrá lehessek felette.

A szakemberek szerint az első pánikrohamra mindenki emlékszik. Csakúgy, mint az első csókra. Bár vannak, akikkel csak egyszer fordul elő. Nem a csók, a pánikroham. Rám a pánikrohamom harmincfokos kánikulában tört először a belvárosban, a posta előtt, ahol éppen egy levelet adtam fel.

Szabálytalan formában

Valóban nem kell hozzá tartós téli sötétség, hogy ránk törjön. De közvetlen vészhelyzet, nem számolt kudarcélmény és tartós szomorúság sem. Ellenkezőleg, akkor is lenyomhat a földre, ha éppen úgy érezzük jól vagyunk, és miénk a világ. A boldogságunk felismert törékenysége is kiválthatja.

Számtalan formában jelentkezhet a pánikroham. A legtöbbször az én pánikrohamom úgy tör rám, mintha megszédülnék, lassan, de elönt a fáradtság, amire felfigyelek, és akkor hirtelen bekerül a külvilág és közém egy plexi, amitől szétválasztva látom magamat másoktól. Látom kívülről magamat. Jobban mondva már megtanultam közben kivülről látni magamat.

Tudom azt is, hogy majd jöhet a verejtékezés, vagy a nem túl ijesztő, de a vállamat lefelé, a mellkasomat befelé nyomó érzés. Ennél a rémisztő pontnál, hogy úgy érzem nem vagyok jól, még inkább el kezd uralkodni rajtam a félelem, hogy feltehetőleg nem vagyok jól, na ez az a pont amikor már felismerem mi a baj, és egy belső monológba kezdek magammal, hogy mérlegeljem, valóban mit érzek.

Ördögi kör

A pánikroham pár percig tart, mire valóban rosszul lenne az ember az ördögi körtől, amit okoz, addigra általában elmúlik. Törvényszerűsége, hogy amikor az ember érez hirtelen valami számára szokatlant vagy ijesztőt, erről eszébe jutnak azok a gondolatok, hogy rosszul van, amitől elkezd valóban rosszul lenni, amitől még több olyan gondolata lesz, hogy valami baj van vele, beteg, amitől még rosszabbul lesz.

Nekem az a szerencsém volt, hogy az első pánikrohamom idején, mint gyógyuló félben lévő rákbeteg éppen pszichológushoz jártam. Műtét után, kemoterápia alatt, hogy megtanuljam kezelni mindazt a fájdalmat, ami az életem során ért korábban és akkor, így be tudtam számolni erről a furcsa és ijesztő állapotról a beszélgetős nénimnek. Én így hívtam az amúgy velem egykorú szakembert. Megtanította, hogy nagyon fontos, hogy pánikroham esetén megkülönböztessük  az érzéseket és a gondolatokat. Mert az érzések teljesen valódiak és így normálisak, hogy átéljük, ám a gondolatok hibásak és túlzóak.

Adrenalin

Elmagyarázták nekem, az amúgy egészséges testben, ilyenkor azért kezd el az adrenalin megemelkedni, mert benne vagyunk egy olyan, lelkünknek félelmetes helyzetben, amiből minél egyszerűbben és hamarább szeretnénk kikerülni, és ehhez segítene bennünket az adrenalin.

A pánikroham tünetei között a leggyakoribbak a légszomj, a mellkasi fájdalom, a szédülés, a zsibbadás, a verejtékezés, a gyomorfájdalom, a vizelési vagy székelési inger, a mindent elöntő hasmenés éppúgy szerepelhet, mint a remegés, lüktetés érzése a fejben, az agyban, a szájszárazság vagy a végtagok zsibbadása.

Én abban az időszakban, egyedülálló anyaként, a semmire nem elég táppénzes keresetemmel azért kaptam pánikrohamot, mert bár a szerető családom gondoskodásában éltem, felelősségteljes felnőttként és szülőként ki akartam abból a helyzetből keveredni. S bár éppen levelet adtam fel a postán, és nem sárga csekket fizettem be, a borítékban a munkaadómnak a szokásos táppénzes papírt küldtem el, ami arra emlékeztetett, hogy fel kell állnom a betegségből és mihamarabb munkát kell vállalnom.

Hiába tudtam, hogy a rákból meg kell gyógyulni, a kemoterápiát túl kell élni, és most nem tehetek mást, én mégis tenni akartam ellene. Mivel nem tudtam, a türelmetlenségemés  a félelmem így jelentkezett.

A pánikrohamom nem szokott előre bejelentkezni. Előtört már utcán, jó hangulatú társaságban, mosolygós pillanatban, buszmegállóban várakozva, gyermeket altatva, étkezés alatt.

Úrrá lenni az érzésen

Nálam jellemző volt, hogy evés közben, az első falatok alatt jött ki, amitől megijedtem, hogy bizonyára cukorbeteg vagyok. A rohamok alatt a rosszullét párosítása a különféle betegségekkel hosszú időn át mentek a fejemben, nagyjából addig, míg el nem telt az öt év a műtét után, hogy a rákbetegségből gyógyultnak lehetett hivatalosan tekinteni.

Akkor abban az időben nehezebb volt még önszuggesztiót tartanom, mert sokszor annyira behergeltem magam, hogy valósnak vélt fantomfájdalmakat is produkáltam, amitől a pánikrohamok egyre gyakrabban értek el. A családom, a legkedvesebb barátaim, a szakorvosom, na meg az ügyeletes orvosok (akikkel már mind ismerősök  lettünk) ezzel persze tisztában voltak, és végtelen türelemmel segítettek át.

Megtanultam a pánikrohamom ellen a különféle helyes légzés-, és meditációs technikákat, amihez az ima éppúgy hozzátartozott, mint a relaxálás. Számolni a légzéseket, lelassítani, ülve, hátat és derekat kihúzva, mellkast megemelve. Hasra fekve, kezemet a homlokom alá rakva, vagy éppen a kezembe lélegezve, mert a zacskós jelenettől külön sikítófrászt kaptam, volna. Na, meg a tömegben a pánikoló pont nem akarja még jobban magára hívni a figyelmet, én legalábbis nem akartam.

A legtöbb pánikolónak segít az is, ha azonnal mozgásba lendül, miután a légzését helyre állította. Ehhez hasba lélegez háromszor, miközben számol: egy, kettő, három. Majd kifújja a levegőt, szintén jegyezve hol tart, ám ezt lassabban: egy, kettő, három, négy, öt. Fontos, hogy foglalja el magát azonnal valamilyen cselekedettel. Menjen ki a természetbe, sétáljon, miközben megbeszéli magával, hogy ez csak egy pánik. Egy pohár víz lassú elkortyolása és is jót tehet.

A megoldások legalább olyan sokfélék lehetnek, mint a tünetek

Meg kell jegyezni, ha valódi betegség, vagy a legtöbbször vélt szívroham lenne a rosszullét oka, akkor nem múlna el ez a rossz érzés pár perc után, nemúgy, mint a pánikrohamoknál.

Ma is jelentkeznek még olykor-olykor nálam pánikrohamok, de a megelőzési fortélyok, illetve a már gyors felismerés és öngyógyítás segítenek, hogy csírájában elfojtsam azokat, de ettől még nem úszom meg őket. Tünetmentesek akkor lehetünk, ha folyamatosan figyelünk magunkra.

Csökkenthetik még a természetes nyugtató hatású gyógynövények kúraszerű használata is a pánikrohamok gyakoriságát és erősségét, de tudni kell egy-egy nyugtató teától vagy bogyótól nem lehetünk azonnal jól, ahhoz valóban ajánlás szerint jó használni azokat: a citromfű, a macskagyökér, a kamilla és a komlótoboz hatóanyagok ilyenek például.

Van, aki megoldásként a légszomj kizárása után a pánikrohamkor fel-le sétál vagy köröket kezdi róni. Más, ha otthon éri a baj, akkor elkezd rendet tenni, takarítani, mosogatni. Barűtoknak, rokonoknak telefonálni. Munkahelyről kimegy a friss levegőre, elvonul és más részmunkába, új feladatba kezd, mind amit addig tett. Aki olyan helyen van és teheti éneklésbe, szavalásba, táncba kezd.

Abszurdumnak hangzik, de így kell, a legfontosabb, hogy nem szabad hagyni magunkon eluralkodni a rosszullétet, el kell terelnünk a figyelmünket róla.

Nem szégyelem, pánikrohamom volt!

A környezetemben találkoztam olyannal, aki a magány okozta fájdalomtól, más a kisbabával járó felelősségtől, aki a kifizetetlen számlák halmozódásától, vagy éppen egy szakítás után kezdett el pánikrohammal küzdeni. Vagy azért, mert az első pánikrohama olyan szélsőséges tünettel járt, amit félt volna újra átélni. Okozza bármi, menjünk elébe, hogy ne gyötörjön bennünket!

A kívülálló leginkább úgy tud segítő kezet nyújtani, ha nem bagatellizálja el a pánikrohamot, nem kezeli hisztiként, hanem igyekszik elterelni a másik figyelmét a rosszullétről úgy, mintha mi sem lenne természetesebb.

A szakértői segítség, a jóga áldásos hatása, a meditáció, a rendszeres sport, mint a kocogás, futás, kardio edzések, úszás vagy a lovaglás segíthetnek kitisztítani a fejünket. Segítenek kordában tartani a magunkban felgyűlt felesleges feszültséget. A naplóírás a gondolataink, a kiváltó okok helyrebillentésében és felismerésében segítenek. Azzal, hogy szembe nézünk az adott problémával, mind-mind támaszunk abban, hogy elkezdjünk dolgozni, tenni ellenük.

Sosem szégyen segítséget kérni nemcsak ahhoz, hogy ne legyen pánikrohamunk, hanem ahhoz is, hogy támogatást kapjunk a gondjaink megoldásához.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Pixabay