A béke napján békétlenül

Az újév első napja a béke Világnapja VI. Pál pápa kezdeményezésére 1968 óta. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, minden emberrel és mindennel az egész világon. Mi sem egyszerűbb.

Szilveszter után fáradtan, kissé vagy nagyon illuminált állapotban ébredtünk. Viszont annál nagyobb elhatározásokkal. Még is csak újév van. Sokan dologhoz is látnak, nem törődve a babonával, miszerint amit csinálsz első nap, azt csinálod egész évben. Rendbe teszik önmagukat, hosszasan állnak a zuhany alatt, alaposan megmosakszanak, hajat mosnak. A nő pakolást tesz az arcára, alaposan hidratálja magát, az év többi részében amúgy is elfelejti csak ünnepnapkor jut eszébe, a férfi alaposan megborotválkozik, ezúttal előhúzza a különleges alkalmakra tartogatott arcszesszét.

Jöhet az otthon, ha buli volt odahaza, akkor a takarítás, ha máshol ért bennünket a szilveszter akkor is alaposan körbenézünk. A kukaszállítós fickó mesélte, január első hetében megnövekszik a szemétkupac. Megy a szanálás, suvikszolás mindenhol. Lakásban, irodában, tárolóban, pincében.

S ami a legfontosabb, testben és lélekben is. Több fitnesz bérlet kel el, tudtam meg a konditerem tulajdonosoktól, nemcsak fogyni, hanem szálkásodni, erősödni, alakosabbak lenni szeretnének az emberek. A fodrászhoz és kozmetikushoz is sokan bejelentkeznek, az új évet jó fazonnal kell kezdeni, na meg jó bőrben.

Az ásványvíz fogyasztás is megugrik, na igen, eleget kellene inni, a csapból is ez folyik. Hidratálás, hidratálás, hidratálás. A vitaminokat is tömni kezdjük magunkba, januárban már felületi a fejét az influenza is.

Rend van körülöttünk, otthon és munkahelyen, kívül is és na, igen belül is kellene. Mert bizony bent is kuszaság van míg nem megyünk egy alapos fazonigazításra lelkészhez, pszichológushoz, házassági tanácsadóhoz, coach-hoz, vagy legalább át a szomszédba egy jó kis pletyire, vagy a nők a csajokkal egy elég habos süteményre a cukiba, a férfiak meg a haverokkal egy korsó sörre. Ki kell beszélni az asszonyt, urat, gyereket, szeretőt, exeket, anyóst és apóst, még a kölyköket is.

A lelkizés alól egyébként a gyerekek sem kivételek, ők is érzik, átveszik, vagy szimplán csak a felnőttől leveszik az újrakezdés fílingjét. Illegnek-billegnek a tükör előtt, összeráncolt homlokkal vizslatják magukat, a karácsonyra kapott játékokat felteszik a polcra, amiről előtte egy lendülettel lesöpörték a régieket.

Ha máshogy nem jön össze a lelki rendrakás a felnőtteknél, illetve eddig nem jött össze, akkor a kezdeti nagy új évi hajrában nagy  bizony kidobjuk akár az asszonyt, vagy urat is. Szakít a pasi a csajjal vagy fordítva. Nem kezdjük az új évet azzal, hogy folytatjuk azt a szart, ami tavaly volt. Bizony a válások száma is megugrik a karácsony, szilveszter után.

Ha kidobtunk mindent, ami zűrös, nem jó, tré, lejárt, bántó, fájdalmas, kevés, csúnya, elromlott, nem vált be, unalmas vagy nem tetszik, akkor elégedetten hátradőlhetünk, megcsináltuk!

Tiszták vagyunk, indul a tabula rasa. Béke van, rend van. Otthon, munkahelyen, testben és lélekben. Vagy mégsem.

Ha mégsem, akkor ott van a szeptemberi ENSZ nemzetközi békenap. Huszonegyedikén. Akkor még kibékülhetünk, rendbe tehetjük azt is, amit január első napjaiban a nagy buzgóságunkban elrontottunk. Szerencsére. Mert új életet kezdeni, amúgy bármikor lehet. És nem feltétlenül úgy hogy szanálunk, hanem úgy, hogy javítunk. Békében. Nem kizárólag az újév első napján, hanem egész évben.

Kép:  Tamara Menzi on Unsplash