Karácsonyi kívánságok Szoknya&Nadrág módra

Az ünnepi készülődéskor mindannyian azon vagyunk, hogy szeretteink gondolatait lessük, háttérbe szorítva saját kívánságainkat. Mi, itt a Szoknya és nadrágnál gondoltunk egyet, és idő, pénz, valóság határait akár túlszárnyalva leírtuk, minek örülnénk igazán a szeretet ünnepén.

Jobb adni, mint kapni – tartja a mondás, amivel felnőttként már mi is egyet értünk. Gyerekként nem olyan egyszerű elhinni, de az évek múlásával beigazolódik, hogy ez így van. Nem lennénk azonban őszinték, ha azt mondanánk, nekünk nincsenek álmaink és vágyaink.

Jeszmás Norbert, webdesigner

A kívánság, ami a fejembe ötlött, miután meghallottam hogy határok nélkül álmodozhatok, az az űrturizmus. Ez a vágy nem teljesen alaptalan. Számos vállalkozás, mint a SpaceX, Orbital Sciences, Virgin Galactic, és a NASA, már dolgozik azon, hogy a kereskedelmi űrutazás valóra váljon és elérhető legyen mindenki számára. Az első próba repülés már jövőre megtörténik Elon Musk cége által, a SpaceX.

Az én kívánságom annyi, hogy ezek a fejlesztések sok százezer munkaórával előrébb tartsanak. Csak úgy, mint bármilyen utazás, ez is akkor lesz az igazi, mikor megtudjuk osztani másokkal, és együtt léphetünk egy új égitestre.

Ahogy egyre előrébb lépne ez az ipar, olyan planéták válnának elérhetővé az emberek számára, amiket eddig csak tudományos fantasztikus alkotásokban láthattunk. Mivel a szakemberek bizakodnak abban, hogy ez mind lehetséges, én csak azt kívánom bár ott tartanánk már. Ez lenne az én karácsonyi kívánságom.

CzakiK, szerző

Mit szeretnék Karácsonyra? 

Nincs mit tenni, a főnökasszony rám parancsolt, hogy írjak egy pár sort, arról mit szeretnék karácsonyra. Ez idén komolyan elgondolkoztató számomra, mivel hosszú évek óta ez az első olyan karácsony, hogy nem igazán tudok mit kérni. Pontosítva nincs olyan, amit tárgyiasítani tudnék. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenünk meg van, mert az otthonunkat csinosítani, meg magunkat is, mivel Nőből vagyok, végeláthatatlan kihívás és lehetőségek tárháza. Viszont idén ezek közül egyet se tennék fel az angyalkás listámra. 

Ha írnék egy képzeletbeli listát, akkor a mögöttem álló év után, valami ilyesmi lenne:

• Szeretnék több időt tölteni a családommal
• Kérnék türelmet, hogy mindennek ki tudjam várni a megfelelő idejét
• Szeretnék továbbra is minden nap hálát adni azokért az emberekért, akik segítenek és mindig mellettem állnak
• Kérném az angyalkákat, hogy vigyázzanak a Nagymamámra

…..minden másra ott az a bizonyoscard….

Karóczkai-Müllner Helga, szerkesztő

Kisgyermekes anyaként mi mást kérhetnék ajándékba, mint időt. Tudom, elég közhelyes kijelentés, mégis ez az, amit szeretnék. Férjre, gyerekre, családra, saját magamra. Időre mindenkinek szüksége van. Ez is lehet ajándék, nem? Amikor egy átlagos reggel az óvodába rohanunk, automatikusan teszem a dolgom. Kikészítem a gyerekek ruháját, májkrémes kenyeret kenek, virslit főzök, kiporciózom a vitaminokat. Ha leesett, felveszem, ha kiömlött, feltörlöm, mert minden háztartási vészhelyzet ezeken a rohanós reggeleken történik meg.

Előkapom az inhalátort, az infralámpát. Ha marad rá idő, használni is fogjuk. Szétválasztom az egymásnak eső fiaimat, lekapom a kíváncsi lányom az étkezőasztalról. S közben hajszolom a gyerekeket, hogy haladjanak az öltözéssel, evéssel, fogmosással, az ágy bevetésével, mert hát idő van, rohannunk kell. Szokásos menetrend. Másfél órányi teendőt gyömöszölünk bele fél órába. Közben mardos az önvád, mert többet szeretnék játékra, lazulásra, bolondozásra, összebújásra.

Ezért szeretnék időt kérni. Na jó, egy porszívó talán jó lenne. Mondjuk rózsaszín. Hiszen mégis csak karácsony van.

Kalla Tímea, szerző

Változunk. Életünk során többször is. Jó és rossz irányba, tudatosan és öntudatlanul. Én például régen szerettem az olcsó ruhaneműket, a lényeg az volt, hogy lehessen válogatni belőlük, ne kelljen ugyanazt felvennem egy héten.

Ma már, közel a negyvenhez, változott a hozzáállásom: egyre kevesebb tárgyat halmozok fel, és egyre inkább vágyom az értékes, minőségi és/vagy emlékekkel teli használati tárgyakra. Idén például kinéztem egy minimalista, mégis nőies, nem éppen olcsó órát. A férjem meglepő módon rábólintott a dologra, csak arra kért, együtt válasszunk, mert nem akar csalódást okozni. Nos, a közös vásárlás nem lett épp elegáns, viszont annál emlékezetesebb…

A Margitszigeten futottam két kört látássérült edzőtársammal, Évivel. Utána elkísértem őt a metróhoz, ahol már várt a férjem. Gyere, nézzük meg az órát! – vezetett hirtelen a szalon felé. Én meg tíz kilométer futás után kissé csapzottan, ragyogó szemmel mutattam a nude bőrszíjas fehér számlapos, ezüst keretes órára. Ezt szeretném karácsonyi ajándékként!

Mucsi Boglárka, a Szoknya&nadrág logó tervezője

Mit kívánhat karácsonyra valaki, akinek mindene megvan? Egy meleg lakásban ülök, világít egy kislámpa, a háttérben csendesen zümmög a mosógép. A hűtő és a spájz feltöltve, nálam már tegnap elkezdődött a karácsonyi sütés-főzés.

A kezem ügyében a telefonom, ezen a héten különösen sokat beszéltem rajta – a családommal, a barátaimmal. A szoba másik felében, ahol nem zavarja a fény, a kanapén összegömbölyödve a világ legkedvesebb kutyája szuszog. Biztonságban vagyunk. Mindenünk megvan, amire szükségünk van. És sok olyasmink is, amitől egyszerűen csak kényelmesebb az életünk.

Sokat dolgoztam azért, hogy most itt lehetek – és rengeteg támogatást kaptam másoktól. De legfőképpen – óriási szerencsém van. Túl sok ember él ma a Földön nyomorban, háborúban, félelemben. És túl sok ember él a közvetlen közelemben is kilátástalan helyzetben. Karácsonyra azt kívánom, hogy mi, akik jó helyre születtünk, tűrjük fel az ingujjunkat, és tegyük ezt a világot olyan hellyé, ahol mindenki biztonságban, boldogan élhet. Nekem ez tökéletes karácsonyi ajándék lenne.

Bagaméri Viki, szerző

Nem azért, hogy magamat dícsérjem, de szerintem a tőlem kapott ajándékok szinte mindig nagy meglepetést és örömet szereznek, de nem azért, mert vagyonokat költök rájuk. A titok nyitja az, hogy egész évben résen vagyok, megjegyzem az elejtett mondatokat, amikben ott rejlik a számomra fontos emberek óhaja-sóhaja.

Szerencsére rám is odafigyelnek, így ritkán kapok olyan ajándékot, ami ne dobogtatná meg a szívemet. A születésnapom novemberre esik, idén anyukámtól és a tesómtól megkaptam azt a profi turmixgépet, amire csaknem egy éve áhítoztam, ez a csodás meglepetés engem még karácsonykor is lázban fog tartani, szóval akkor is boldog leszek, ha 24-én semmit sem találok a fa alatt.

A férjem még nem űzi anyukámék szintjén a gondolatolvasást, attól tartok, a következő napok valamelyikén nekem is részem lesz egy olyan “romantikus” vásárlásban, mint Timinek. Lelkes torta- és sütisütőként egyébként nagy vágyam, hogy legyen egy Kitchen Aid robotgépem, de – mivel az ára igencsak csillagászati – azt inkább nyerni szeretnék, mondjuk egy receptversenyen. Ez nem is rossz célkitűzés 2018-ra! Az tökéletes karácsonyi ajándék lenne.

Csanádi-Tóth Krisztina, Starlet Photo

Nincs mit kérnem karácsonyra ajándékba, hiszen mindenem megvan. Család, férj, gyerekek, meleg szép otthon. Hosszú éveket tanulhattam, egyetemeken, most is járhatok iskolába. A szenvedélyemet, a hobbimat, a munkámat fejleszthetem magasabb szintre, a fotózást. Persze egy fotográfus mindig szeretne új dolgokat a gépéhez. Egy újabb fix objektívet, hogy bővüljön a sorozat, egy új fényformálót, egy új szűrőt vagy azt a bizonyos körtepumpát. Ha valami ilyesmi kerülne Szenteste a fa alá, az boldogsággal töltené el a szívem. Persze, ha idén egy csillogó ékszerrel lep meg a férjem, annak is minden bizonnyal örülni fogok. Nekem egy szép ékszer lenne a karácsonyi kívánságom.

Polgár Ágnes, főszerkesztő

Zongorát. Barnát. Ami mögött ott ül az egyik gyermekem és játszik rajta. A másik meg táncol. Énekelünk. A karácsonyfa körül sokan vagyunk. Ott van a férjem, a szüleim, a testvérem, a családom apraja-nagyja a világ másik feléből is. A vacsoraasztal középen egy menóra áll. Mert nálunk hanukarácsony van. A Tomten, a svéd mikulás és a Jézuska is hoz ajándékot, mert mindannyiunknál más a szokás. Szól a zene, énekelünk. Legalább három nyelven.

Ezt szeretném karácsonyra. Nagycsaládot. Férjet és gyerekeket. Az összes rokont. Mert a valósághoz képest, ugyan van zongoránk, de évek óta nem nyúlt hozzá senki, teljesen lehangolódott már. Elvált vagyok, és ugyan van gyermekem, de egy kisfiam van, nem több lurkóm. Igaz, ő tanul balettozni, így a tánc is stimmel. Ám csak akkor lehetnék mindenkivel együtt a családomból karácsonykor, ha sokan repülőre szállnánk.

Nem szeretnék toronyórát lánccal karácsonyi ajándékként. Sem drága parfümöt. Francia pezsgőt sem. Márkás ruhát sem. Az sem gond, ha semmit sem kapok, de persze olyan nincs. Karácsonykor ajándék is dukál. Na jó, a csomagban legyen egy könyv. Annak mindig örülök. Szépirodalom, mert rövid az élet másra. És igen, legyen ott egy fotós, hogy megörökítse azt a pillanatot, amikor a fa körül van az egész család. Hogy másnap, harmadnap is tudjam, viszontlássam, az egész nem csak egy álom volt.

Kép: Starlet Photography