A hagyományaink mi vagyunk

Nagyobb szükségünk van a tradícióinkra, mint gondolnánk. Amelyeknek viszont nem szabad kőbe vésettnek lenniük, engednünk kell azokat módosulni, ha más fordulatot hoz az életünk. De ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy legyenek olyan szokásaink, ami bennünket jellemez és a saját családunkat tartja össze.

A szokásaink keretekbe foglalják a hétköznapjainkat és az ünnepnapjainkat, így adva észrevétlenül biztonságot nekünk, még akkor is, ha ésszel nem tulajdonítunk nekik túl nagy jelentőséget.

Milyen a férfiak haja a családban, rövid, netán mindenkié hosszú? A nyaralásaink passzívak, avagy aktívak, múzeum nélkül nincs is nyaralás? A szombat reggelt piaci bevásárlással kezdjük, vasárnaponként templomba járunk? Ebédre gőzölgő húslevest tálalunk hétvégén? A nagymama a tejszínhabot rózsaformában ülteti a gesztenyepürére? A karácsonyfa körül minden évben vita van milyen színűek legyenek idén a díszek? Vagy hanukán, hogy melyik szépnagymama menóráját használjuk? Nincs születésnap piros lufi nélkül? És ha valaki beteg a családban, akkor a szobájába toljuk a tévét? A bundás kenyér mellé dukál a citromos tea? Tósztot először mindig a nagypapa mond? Előbb énekelünk és csak utána ajándékozunk Szenteste? A családban mindenki tanul zongorázni, és minden lány tud varrni, ahogy a fiúk bográcsban főzni? És hogy a hagymás tört krumpli nem fehér hanem, pirospaprikával színezett, vagy éppen fordítva?

Ugye, mennyi apróság van,  amiről nem is gondoljuk, hogy azok fontosak? Pedig egészen kicsi korunktól magunkba szívjuk azokat. S ha még a nagy kamaszkori lázadásunkban mellőzzük is a tradíciónk nagy részét, mire összekötjük az életünket valakivel már újra elővesszük azokat, és rácsodálkozunk, hogy jé, mások nem folyó, hanem állóvízben mosogatnak? Vagy nem vasalják az ágyneműt, hanem csak kihúzogatva szekrénybe teszik? 

Ünnep és tradíció

Mindezeket, mert egyre gyorsabb iramban élünk és folyton csak előre, a holnapra koncentrálunk gyakran elfelejtjük, kihagyjuk, vagy megtartjuk, de nem gondolunk rá, miért úgy tesszük, ahogy. A családunk történeteit, szokásait és az emlékeinket nemzedékről nemzedékre kissé elfelejtjük. És persze az újabb családok kialakulásával átalakítjuk. Az ünnepek, mint a hanuka vagy a karácsony nagyszerű alkalmak arra, hogy egy pillanatra megálljunk,elővegyük,  átgondoljuk és visszahozzuk, felelevenítsük a tradícióinkat.

Nagyszülők 

A családi múltról, emlékekről, a szokásokról szóló történetek évszázadok óta kétségtelenül a nagyszülők reszortja, hiszen végtelenül sok fényképet, levelezést, naplót, dekorációt, receptet és egyéb családi emlékeket tárolnak az otthonukban. Látogassuk meg a nagyszülőket és kérjük meg őket, hogy meséljenek nekünk. A felidézett emlékek remek családi sztorikat hozhatnak felszínre, amelyet nemcsak mi felnőttek, hanem a gyerekek is nagyon élveznek hallgatni majd. Hiszen minden ember szereti a meséket!

Készülődés együtt

A nagyszülőkkel, idősebb rokonokkal együtt töltött beszélgetéseken kívül, másként is mesélhetünk a tradícióinkról. Vonjuk be a családot az ünnepi készülődésbe, hogy miközben időt és energiát spórolunk, átadjuk a gyermekeinknek mindazt a tudást, amit szeretnénk, ha esetleg tovább örökítenénk, vagy legalább nem felednének el.

Hogyan takarítjuk ki a lakást, miért az sorrend, ami? Meséltük már azt, hogy a magas dédnagypapa mindig azzal húzta az alacsony dédnagymamát, hogy még az ajtókeret tetején is mindig végig húzta az ujját, hogy nem maradt -e poros?  Hogy a tárkonyos pulykaleves receptje anya vagy apa családjából ered, és miért úgy fűszerezzük, ahogy? Honnan van az a süteményes porcelán, amit az ünnepen az asztalra teszünk, és melyik részét szerette a tyúknak a az dédmama, na meg melyik ételtől izzadt a dédpapa lába?

Rokonlátogatás

Ha nem tartjuk a rokonokkal a kapcsolatot, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy a gyerekeink sem teszik meg. Ezért a karácsony idején érdemes egy-egy délutánt vagy estét eltölteni a távolabbi családtagok látogatásával.

Később otthon, könnyebben készíthetjük így el a családfát, mert már nem csak képről ismerik a gyerekek Teri nénit, és Albert bácsit. Miközben a fotók közül válogatunk, színes filcekkel neveket írunk fel, mesélhetünk a saját közös élményeinkről is a meglátogatott rokonokkal. Biztosan előkerülnek vicces történetek, kalandos fordulatok és hétpecsétes titkok.

Nyugodt jövünk úgy lehet, ha van hová visszafelé nyúlnunk, olyan ismétlődő szokások, régi történetek, emlékeket őrző tárgyakhoz, amelyek állandó, biztos alapot adnak a mindennapjainknak. Vigyázzunk rájuk és ha a jelenünk úgy kívánja, akkor esetleg módosítsuk, vagy vezessünk be újakat, hogy legyen nekünk is mit továbbadnunk az utókorunknak. A mindennapokban éppúgy, mint az ünnepeken.

Kép: villaaktuellt.se