Lazuljunk lépésről lépésre!

A legkönnyebb azt mondani, hogy engedd el a problémákat, ne görcsölj dolgokon, legyél lazább. A szükségét senki nem vitatja, csak éppen olykor azt sem tudjuk, hol is kezdjünk neki. Hogy a kutyában lehet könnyednek lenni?

Nem arról van szó, hogy szenvtelenül, bántóan viselkedjünk, mint akinek senki nem fontos, hogy úgy tegyünk, mint akit semmi nem érdekel, főleg nem arról, hogy másokon gázoljunk át. Hanem arról, hogyan ne legyünk görcsösek. Igen, csak így egyszerűen.

Nem, nem írjuk le, hogy engedd el, mert ez a szó nagyon sok emberben ellenszenvet vált ki. Könnyű azt mondani, engedjünk el valamit, amibe kapaszkodunk a túlélésért. Ilyen őrültséget csak az mond, aki vagy már túl van az önfelépítésen vagy sosem volt önbizalomhiánya. (vagy titkolja)

Először is csillapítani kell a magunkkal szembeni önkritikát. Meg kell tanulnunk azt, a mindenre alapuló szabályt, hogy tényleg nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy mi is jól nézzünk ki, ügyesek legyünk és sikeresek.

Az eredmény nem a tökéletességen alapul, hanem azon, hogy bátran cselekszünk. S ha el is esünk, nem lerázzuk a kudarcot magunkról, mintha mi sem történt volna,  hanem szembenézünk vele, tanulunk belőle, de azonnal újra nekiállunk.

Mindehhez figyelni kell a szavaink és gondolataink erejére. Le kell vennünk a negatív szemüveget a fejünkről, mindenben igyekezni kell találni valami jót és szépet. Ahhoz, hogy el tudjunk lazulni, ahhoz mentesítenünk kell magunkat a pesszimizmustól. A laza emberek mosolyogva állnak a világhoz. Valóban. Próbáljuk elhinni, hogy akár jól is elsülhetnek a dolgok!

A lazaság egyik kulcsa az önelfogadás. Ehhez el kell felejteni az állandó összehasonlítást magunkat másokhoz. Teljesen mindegy, hogy más magasabb, alacsonyabb, vékonyabb, izmosabb, feszesebb, kellemesebb hangú, jól áll neki a piros, míg magunknak meg nem. Mindenkiben van több valami előnyös, ezeket kell megkeresni és előtérbe helyezni. Fogadjuk el, hogy kik vagyunk, és azt, hogy mindannyian mások vagyunk.

Tanuljunk meg elfogadni mások dicséretet egy szimpla köszönőmmel. Ami után nem következik semmilyen ellenvetés. Ha megtanuljuk elfogadni, hogy de igen mi is lehetünk szépek, kreatívak, kellemesek, ügyesek, jók, bátrak, leleményesek, akkor kevésbé tűnünk görcsösnek. Azért, mert nem szorongtunk. Ne, semmiképpen se kezdjünk el a dicséret mögött okot keresni!

Már csak azért sem, mert egy dicséret egy vagy két valamire szól. Attól még mi sem leszünk tökéletesek. Nem kell túl dimenzionálni a tökéletességet, egyszerűen azért nem, mert nem létezik. Mindenki hibázik. Mindenki csak bizonyos dolgokban jó, mindenben senki nem tökéletes.

Mikor jönnek rá, hogy nem is vagyok olyan ügyes, aggódás, a görcsös ember egyik gyakori kérdése önmagához.  Ha szimplán csak magunk vagyunk, nem bújunk más szerepébe, akkor attól sem kell tartanunk, hogy lebukunk. Nem attól leszünk lazák, hogy megjátsszuk magunkat, vagy utánozni kezdünk olyat, aki a mi szemünkben elég laza. Hanem, akkor amikor bátran önmagunkat vállaljuk, adjuk.

Valakinek ez nem tetszik? Sebaj! Nekünk sem szimpatikus mindenki, mi sem lehetünk az mindenkinek. Ha együtt kell dolgozunk, együtt kell valamiben részt vennünk, akkor csak a közös feladatra fókuszáljunk. Egy feladat befejezésével szimplán érdeklődjünk arról, hogy rendben van amit tettünk? A pozitív visszajelzés segít ellazulni, feloldani magunkban a szorongásokat.

A görcsös ember érzékeny minden új feladatra, kihívásra és változásra.  Éppen ezért nem vállalja el azokat, ha mégis, akkor stresszként éli meg. Nem is mer örülni az eredményeknek. Ezért kell tisztában lenni önmagunkkal az előnyeinkkel, a korlátainkkal, az érzéseinkkel, az óhajainkkal, a félelmeinkkel. Ha reális célokat állítunk be magunknak, akkor nem kell magunkat egy újabb eredménytelenséggel szembesítenünk magunkat. Ha jók vagyunk abban, amit csinálunk, lazábbak is leszünk. Ne feledjük jutalmazz magunkat, ha elérünk egy (rész)eredményt. Egy habos kávé, egy íncsiklandó sütemény, egy mozi vagy egy hasznos, szép holmi igazi elismerés önmagunknak.

A naplóírás segít megtudni, hogyan nézünk magunkra, milyen gondolataink vannak önmagunkról, miben kell fejlődnünk. Ezeken a, komfort zónán túli, területeken érdemes kipróbálnunk valami újat, hogy szélesíteni tudjuk a határainkat. Ha valami mégsem sikerül, akkor legalább tisztában lehetünk azzal, hogy az a dolog, valóban nem nekünk való. És még fordítva is elsülhet, lehet, hogy új hobbink születik.

Vigyázzunk az egészségünkre, mind fizikálisan, mind mentálisan. Ha jó bőrben vagyunk, kevésbé görcsölünk magunkon. Öltözzünk szépen, legyünk csinosak és ápoltak. A laza, sikeres emberek figyelnek a megjelenésükre.

Ha szükséges kérjük szakember támogatását. Vannak olyan pszichológusok, életvezető coachingok, akik segíthetnek az önbecsülés és az önbizalom kialakításában.

Kép: Pixabay

Korábbi hasonló témájú írásunk:

Minden gyerek szép! A tiéd tudja is magáról?