Ha nem a villanykörte ég ki, hanem mi magunk
A kiégés ördöge mindannyiunkat feszélyeztet. Az örök frusztráció, a huszonnégy órás készenlét, a meg nem álló mókuskerék. Ha nem keresünk magunknak új és új örömforrást, szenvedélyt, ha nem tanulunk meg másoktól függetlenné tenni magunkat, megvédeni lelkünket és testünket a külső behatásoknak, bizony kiéghetünk.
Nem egyedül a hivatásunkban éghetünk ki, ahogy azt eleinte gondolta Herbert J. Freudenberger pszichológus. A kiégés kifejezést először 1974-ben használta, a fizikai – érzelmi – mentális kimerülésre. A zsidó, német származású amerikai pszichológus negyvenhárom évvel ezelőtti első jelentése után, ma már az ENSZ úgy véli, a Burnout szindróma, 2030-ra az első helyen állhat a halálozási listán.
A hosszú ideig fennálló érzelmi megterhelés, stressz hatására az emberek fizikai, lelki és érzelmi kimerülés állapotába kerülhetnek, amit egyre kevésbé tudnak a szokásos módon megoldani. Freudenberger eleinte az egészségügyi és szociális intézmények dolgozóinál figyelte meg a jelenséget, a későbbi vizsgálatok viszont már a pedagógusoknál, jogászoknál, rendőröknél is tapasztalták a jelenséget. Ez a fajtakiégés ma már nem csupán bizonyos munkaterületeken élőket érint. Hanem már bárkit. A kiégés érzete az egész életünkre jellemző lehet. Kezdődhet és tovább gyűrűzhet a munkán túl a magánéletünkbe, a párkapcsolatunkba és a szociális világunkba is.
A szakértők szerint a teljes kiégés, a teljes kimerültség nem hirtelen történik velünk az egyik napról a másikra. Hanem a Burnout egy folyamat eredménye. Amely, Freudenberger és munkatársa Gail North szerint, tizenkét fázisban modellezhető. A saját igények elhanyagolásától kezdve egészen a belső ürességig, amikor már a depresszió viselkedésbeli változásokat mutat.
Burnout szindróma fázisai:
1. szakasz: Az önmagunk bizonyítására való törekvés az egészséges elkötelezettségtől a totális ambícióig. (Ez persze, ha kontrolláljuk még nem feltétlen kezdete a kiégésnek)
2. szakasz: Növekvő aktivítás, mindent önmagunk akarunk megoldani, egyre gyakranbban zárjuk ki mások közreműködését, főleg, ha az segítségként jelenik meg.
3. szakasz: A saját szükségleteink figyelmen kívül hagyása mellett már másokéra is kevésbé figyelünk. A külvilgtól való elzárkózás kezdete.
4. szakasz: Egyre gyakoribbak az elkövetett hiábink. Késések, határidők figyelmen kívül hagyása, zavartság. Valamint konfliktusok a partnerkapcsolatban, és a családban. Illetve a munkahelyen.
5. szakasz: Az értékek újraértelmezése. Például munkamánia, a család elhagyagolása.
6. szakasz: A felmerülő problémák fokozott megtagadása cinizmus, agresszió, türelmetlenség, fizikai panaszok, egészség stb. )
7. szakasz: Társadalmi visszavonulás. Orientáció és reménytelenség, az úgynvezett csereérzelmek, az érdekek előtérbe kerülése. Pótcselekvések előkerülése: alkohol, vásárlás, falás, szerencsejáték, mobilozás.
9. szakasz: Érzelmeink elvesztése. Egyidejűleg elhatalmasodó uralkodás, vezetés mások felett.
10. szakasz: Belső üresség. Diszkomfort érzés, szorongás, pánik, hipochondria.
11. szakasz: Depresszió. Kimerültség, kétségbeesés, öngyilkossági gondolatok.
12. szakasz: Teljes kiégés: érzelmi, fizikai és szellemi összeomlás.
Hogyan védekezhetünk a Burnout szindróma ellen? A válasz: tudatosan!
Az első kiégéses figyelmeztető jelek, a szenvedély túlárradása valami iránt, amikor a munkánk, a hobbink szenvedélyünkké válik, felfokozott állapotba kerülünk tőle, amiből nem akarunk alábbhagyni. A túlórák növekedése után, visszaesik a teljesítményünk. Érzelmileg szembetűnő viselkedéset produkálunk, felváltva sírunk és nevetünk, örülünk vagy dühöngünk. A fizikai tünetek is megfigyelhetőek rajtunk, például a fájdalomérzet, a gyakori szédülés vagy fokozott izzadás. Sokszor érzünk fáradtságot és különféle betegségeink is lehetnek. Könnyebben megsérülünk.
Fontos, hogy figyeljünk magunkra és saját szükségleteinkre, nehogy elfogyjanak!
Mindig legyünk nyitottak mások véleményére, új dolgokra, a bennünket körülvevő világra. Szisztematikusan és racionálisan gondoljuk újra és újra át az életünket, arra hol és hogyan állunk benne, hogy ne zárkózzunk be, ne távolodjunk el másoktól, ne akarjunk egyedül megélni sikereket, örömöket, bánatokat, fájdalmakat, hanem osztozkodjunk rajta másokkal.
Keressünk új boldogság forrásokat, szenvedélyeket, apróságokat az életben. Tanuljunk új dolgokat, járjunk társasságba, foglaljuk el magunkat mással is, ne csak azzal, ami lehúz bennünket.
Igyekezzünk meghúzni egy optimális határvonalat a túlzott fizikai, érzelmi bevonódás és az aktivitás között. Az üzleti szférában, a segítő foglalkozásokban, a családfői vagy háziasszonyi szerepben, az egyedülálló szülői létben nem a kizárólagos megoldás keresésén van a hangsúly, nem abban, hogy felőrlődjünk, hanem abban, hogy másokkal megosztva éljük meg az életünket, a munkánkat, a sikereinket és kudarcainkat, ne legyünk mártírok, áldozatok semmiben sem.
Amennyiben minden tudatosságunk ellenére sem javul az állapotunk érdemes megfontolni az átmeneti visszavonulás, egy hosszabb szabadság, nyaralás lehetőségét. Amikor pedig már mentális illetve szomatikus tünetek is jelentkeznek, szakembert pszichiáter, pszichológus segítségét ajánlott kérni!
Kép: Pixabay
arról 
