Tudatos párkeresés negyven felett

Nem könnyebb és nem nehezebb negyven év felett randizni, mint előtte. Csak éppen más. Nagyon más. Fiatalon, tojáshéjjal a fenéken, az ismeretlen helyzetből adódó, sete-sutaság nehezíti az első lépéseket. Negyventől felfelé a megszaporodott elvárások, feltételek és az előítélet nehezíti a párkeresést.

Talán az egyik legszembetűnőbb különbség, aközött, hogy húszévesen vagy negyvenévesen ismerkedünk, hogy önmagáért a szerelemért vagy a kapcsolatért ismerkedünk-e. Egy  fiatal szimplán a szerelmet keresi, amikor ismerkedik. Huszonévesen még kevésbé van súlya, tétje a dolognak. Akkor egyszerűen csak arra vágyunk, hogy megismerjük átéljük azt bizsergető érzést, amitől olyan jól érezzük magunkat, amitől repülni, szárnyalni kezdünk, s amitől pillangók repkednek a gyomrunkban. S ha megtetszik valaki, s az érzés kölcsönös, akkor egyszerűen csak elindul a másikkal egy úton. Két kéz összekulcsolódik, nincsenek kérdések, bizonytalanságok, egyszerűen csak maga a betelhetetlen szerelem érzése van.  Tartson az a közös út egy percig, egy óráig, egy hétig, pár hónapig vagy akár évekig. Nem előre szögezik le a későbbieket, hanem menet közben.

Ezzel szemben egy negyven feletti, már nem csupán a szerelem mámorító érzését keresi. Úgy érzi, és tudja, ezt a luxust már nem engedheti meg magának.

Éppen ezért előre lecövekel, kőbe vés szabályokat, dolgokat, vágyakat, elvárásokat. Most már tétre megy a játék, a szerelem önmagában nem elég. Most már meg kellene találnia az igazit, nem tévedhet még egyszer (másodszor, harmadszor, sokadszor) akkorát, mint korábban. Határozott véleménye van arról milyen típusú ember vonzó vagy sem számára, s hogy milyen típusúval tudna együtt élni vagy sem. Birtokában lehet annak a tapasztalatnak, hogy aki annyira, de annyira fel tudja csigázni, azzal nem biztos, hogy együtt is tud élni. Innentől kezdve már nem a szerelem leírhatatlan érzését keresi elsősorban, hanem azt az embert, akivel érdemes lenne a szerelmet átélnie.

Tehát a negyven feletti, ha eddig nem tette, akkor most leül az asztalhoz, maga elé vesz egy fehér papírt, kezébe fog egy ceruzát és összesíti, hogy mit keres egy másik emberben.

Az utolsó partnerével kezdi a lajstromot. Leírja annak négy-négy legjobb és legrosszabb tulajdonságát. Majd feláll és pár napra félreteszi ezt a papírt. Amikor később újra az asztalhoz ül, hozzá sem nyúl az előző összesítéshez, és vesz egy tiszta papírt. Amire leír négy olyan jellemvonást, ami számára elengedhetetlenül pozitív,  és négy olyan kiállhatatlan tulajdonságot, amivel nem szívesen találkozna. Nem azt írja le milyen volt a legutóbbi partnere, és nem is azt, amit mások jónak vagy rossznak tartanak, hanem azt, amelyikkel a legjobban azonosul, amelyik a legtetszetősebb neki a másik nemben, amiről úgy véli elengedhetetlen az együttéléshez. Illetve, amivel nem szeretne a jövőben találkozni. Majd összehasonlítja a volt partneréről írt listát ezzel. Ami között a hasonlóság vagy a különbözőség valószínűleg igen szembetűnő lesz. Amiből pontosabban kiolvashatja majd, hogy milyennek kellene annak lennie, akit hosszútávon keres magának.

S innentől kezdve, csak előre néz. Elfelejti az összes korábbi sérelmét, annak ellenére is, hogy az a személy, aki ma a tükörből visszatekint rá, mindezeknek a kölcsönhatásoknak és tapasztalatoknak a jó és rossz viselője egyaránt. Olyan behatásoké, amiket hátra kell hagynia, mert az élete innentől fogva már nem a múltról, hanem a jelenről, s legfőképpen a jövőről kell, hogy szóljon.

Ha már rendelkezik az élet egyfajta tapasztalatával, akkor azt maga mellett, mintsem maga ellen használja fel. Elengedhetetlen egyfajta tudatosság, józanság, de nem szabad ezeket mindenáron betartandó szentírásoknak venni. Jó a tudatosság negyven felett, de csak akkor, ha az valós, és nem torz képet mutat.

Hátrahagyni a múltat, nem nézni hátra, csak előre!

Így téglánként szépen elkezdi lebontani a maga köré felhúzott falakat, amit azért épített, hogy senki ne bánthassa többé. Merthogy ezek a falak nemcsak távol tartják a rosszat, a jót sem engedik közelebb. Márpedig ahhoz, hogy valaki, egy nagy szakítás, egy válás után is újra tudjon szerelembe esni, ahhoz rést kell nyitni a falon, hogy elérhessen mást, és őt is elérhessék.

Kép: Starlet Photo