Jó estét! – Bárhol lehetünk egy új helyzetben, kérdezni ér!

Jó estét! – Bárhol lehetünk egy új helyzetben, kérdezni ér!

Az életre nem készítenek fel bennünket a születésünk előtt, vagy legalábbis nem tudunk arról, hogy ez így lenne. Magát az életet folyamatosan tanuljuk születésünktől a halálunkig. Ami alatt számtalanul sok új helyzetbe kerülünk. Mindig van, és lesz valami új, amivel korábban nem találkoztunk.

Most nem azokra a nagy lépcsőfokokra gondolok, mint az óvoda, az iskola, majd az első munkahely, az első szerelmi élményünk, amiken mindannyian átesünk, hanem az olyan apró dolgokra inkább, amik mindennaposak lehetnek és pillanatnyilag akár zavarba hozhatnak bennünket, gondolkodásra, döntésre késztetnek, szükségünk van a helyzet megéléséhez korábbi hasonló tapasztalatainkra. Amikor először járunk egy számunkra új helyen, kerülünk új helyzetbe, először teszünk valami olyat, amit korábban nem, amikor először élünk meg valamit.

Egy ilyen esetnek lehettem a szemtanúja, és részese a minap úgy, hogy az amúgy ismert helyszín és helyzet, számomra is valami újat eredményezett. A helyszín egy áruház büféje volt, ahol pénztártól való távozás alatt már készítik is ki a vásárló portékáját, most éppen két hot dogot. Amiért hiába nyúlt a fiam, mert azokat elvette előle egy férfi, maga előtt tolva a nagy bevásárlókocsit, egyenesen felénk. Na nem akart megvendégelni bennünket ismeretlenül, hanem csak nem ismerte a büfé kialakított menetrendjét, és mindent fordítva csinált.

A kijáraton fordult be úgy, hogy nem hagyta kívül a bevásárló kocsiját, amivel egyébként nehéz is bent a sorban állók útvonalát terelő korlátok között mozogni, így a sorba sem állt be, szembe jött velünk, elzárva a kijáratot a bevásárlókocsival, ráadásul ön-kiszolgálta magát még fizetés előtt, a mi megvásárolt ételünkkel. Mindez hirtelen kuszaságot teremtett néhány pillanaton belül nem csak a körülményeket nem ismerő férfinak, hanem a büfében dolgozóknak, nekünk, és még azoknak is, akik mögöttünk türelmesen vártak a sorukra. 

Az ilyen, nem hétköznapi váratlan helyzetekre nem lehet felkészülni, így ilyenkor az emberek többnyire saját vérmérsékletük szerint első kézből cselekednek. A férfi zavarában kissé pimaszul, a kiszolgáló személyzet mondhatni nyájas udvariassággal reagált az összes irányba, én pedig pikírt humorral valahogy így: akár meg is hívhatnám az urat két hot dogra. Mindenki szerette volna oldani valahogy az egyáltalán nem jelentős, mégis ott abban a pillanatban kellemetlen helyzetet, ami kikerülhető lett volna, ha az ismeretlen kérdez, körülnéz, tájékozódik.

Nem nagy ügy az egész, de elgondolkodtató, hogy sokszor miért nem adunk magunknak lehetőséget arra, hogy tájékozódjunk, mielőtt cselekednénk? Hiszen senki nem attól lesz esetlen, ügyetlen, balek, ha kérdez, érdeklődik azután amit nem ismer, amiben bizonytalan, hanem attól, ha mondhatni, átgondolatlanul cselekszik. Szerintem, kérdezni ér! 

Szerző: Polgár Ágnes további írásai ITT érhetőek el
Kép: Unsplash