Jó estét! – Távirati stílusban: BoldogszületesnapotkivanokStopApadStop

Jó estét! – Távirati stílusban: BoldogszületesnapotkivanokStopApadStop

A világ folyamatosan változik. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. Mégis vannak dolgok, amikben a legtöbben szeretjük az állandóságot. Leginkább azért, mert a folytonosság biztonsággal tölt el bennünket.

Hosszú évtizedig az üzenetküldésnek a legegyszerűbb, leggyorsabb és a lényegre leginkább szorítkozó formája a távirat küldése volt. Amit idővel kiszorított a telefon. Még a telefonnak a falhoz, a vezetékhez kötött formája. Amit aztán a mobiltelefon, és annak is az okostelefon változata lesöpört a színről.

Manapság már jóformán senki nem küld, és így nem is kap táviratot. Legfeljebb dísztáviratot. Részvétet nyilvánítót halál esetén, vagy gratulációt nyújtót születés, születésnap esetén. Szerintem, nem csak én gondolom úgy, manapság a táviratot küldők és fogadók inkább időskorúak. Akiknek a dísztávirat számít igazán egy szép gesztusnak ma is.

De talán nem is kell idősnek lenni ahhoz, hogy az ember kedvelje a dísztáviratot. Aminek a szövegét a postás kisasszonynak kell lediktálnunk. Helyben, előre kifizetni az árát, vagy ha telefonon „adtuk fel” akkor a hó végi számlán jelenik meg az értéke. A dísztáviratot aztán hat, vagy „sürgős” különszolgáltatással négy órán belül személyesen házhoz szállítanak. Egy ilyen üzenetben természetesen nem küldhetünk semmiféle disznóságot, mégis ki az, aki pironkodás nélkül megízenné, hogy mennyire várja a kis feleségével az aznap estét? Na, ugye?

Magyarországon az első táviratot 174 éve, azaz 1847-ben Bécs és Pozsony között továbbították. Míg harminc évvel ezelőtt évente mintegy 8 millió táviratot küldtek egymásnak üzleti ügyfelek és magánszemélyek, az utóbbi években már csak az évi tízezres nagyságrend volt jellemző. 

A táviratküldés ideje lejárt, de nem csak azért, mert a mobillal egyszerűbb és gyorsabb nem csak üzenni, még választ is azonnal kapni. Hanem azért is, mert tényleg abban a hitben élnek az emberek, hogy online bármit, következmények nélkül akár, megüzenhetnek egymásnak. A digitális világban számtalan üzenetküldő szolgáltatás közül választhatunk, némelyikben akár oda-vissza titkosítva a csatornát, avagy törölni olvasás után az üzenetváltást.

A gyors üzenetváltás sokszor pont azt veszi el, amit várunk a közvetlenségétől. A személyességét. Már-mát távirati stílusban váltunk gyors üzeneteket. A lecsupaszított mondatok így viszont félreérthetőek lesznek, akaratlanul kapnak egy olyan darabosságot, ami élt vág a mondandónkba (majd a másik szívébe). Talán mindezért van az, hogy a digitalizált világ közepén különös varázst jelent megírni egy képeslapot, megcímezni egy borítékot, hogy eljuttassuk jó kívánságainkat egy-egy ünnepre, vagy az üdvözletünket a Balatonról, vagy éppen nem küldeni, hanem kapni egy dísz-táviratot benne egy ehhez hasonló üzenettel távirati stílusban: BoldogszületesnapotkivanokStopApadStop

Ám a táviratok ideje lejárt, már csak pár napunk maradt arra, hogy küldjünk vagy kapjunk egyet. Mert a Magyar Posta, a hónap végével megszünteti a táviratküldési szolgáltatását. Ami teljesen érthető, mert már nincs szükség rá. Mégis, én egy kicsit elszomorodtam ettől a hírtől.  Elárulom, én nagyon szeretnék kapni, még egy utolsó táviratot, és küldeni is szeretnék még. Így már csak annyit mondok távirati stílusban: IranyapostaSTOP

Szerző és kép: Polgár Ágnes
Forrás: ITT