Kapcsold ki az agyadat a hétvégére!
A látszat ellenére igenis a férfiak is éreznek, mi több el is gondolkodnak az érzéseiken. Ám a nőkkel jóval árnyaltabban teszik ezt. Elemzik a saját és mások érzéseit, egymás reakcióit, a körülöttük történt események mozgatórugóit. Éppen ezért sokkal nehezebben pihennek. Pedig szükségük lenne, hogy legalább a hétvégén ne aggódjanak annyit!
Egy nő bármin képes rágódni, elmélázni, többször újrajátszani magukban eseményeket, mondatokat, reakciókat, velük történeteket és gyököt vonni azokból érzelmi alapon. S ezt éjjel-nappal tenni. Bizony!
A munkahelyen azért aggódnak, hogy mi van otthon, milyen háztartási feladatokkal vannak elmaradva, vajon a gyerek megette a becsomagolt ételt az iskolában, vagy alszik-e a kisebb az óvodában, vagy megint csak az ő gyereke nem teszi, a párjuk hazafelé nem felejti-e el megvenni az izzót a sütőbe, ami tegnap este égett ki. Mára felfújtat szánt vacsorára, jó lenne látni ahogy készül az étel, a gyerekek mindig ülnek a sütő előtt és kuksolnak befelé. Miközben dolgozik. S miközben dolgozik és rágódik mindezen még azon is aggódik, hogy vajon jól végzi-e a munkáját.
Ugyanez a nő elindul a nap végén a munkából hazafelé, útközben beugrik a postára, hogy feladja a leveleket, bevásárol a vacsorához, benéz a kis gombos boltba, hogy pótolja a leszakadt darabokat a férje téli kabátján és azon töpreng, hogy vajon a munkahelyén mit hagyott félbe, amit elvégzett azt vajon helyesen, jól fejezte be, s holnap hol kell majd folytatni a munkát?
Elhozza a gyereket az óvodából, az iskolából hallgatja a beszámolóikat, igyekszik olyan érdekesen feltenni a mi volt az iskolában kérdést, ahogy múlt héten az egyik online magazinban olvasta azt, hogy most valóban választ is kapjon, de fejben már főzi a vacsorát.
Majd hazaérnek, betesz egy mosást, segíti és ellenőrzi a házi feladatot, s azon rágódik, hogy miért nem hívta ma még a barátnője, csak nem haragudott meg rá valamiért? S mivel manapság nincs éles határ munkaidő és magánélet között, a tűzhely mellett e-mailekre válaszol és elintéz még két telefonhívást is. A harmadik tárcsázásnál a barátnőjével beszél. Kielemzik a gyerekorvost, a műsorvezetőnő bakizását a politikai interjúban, megbeszélik a jövő heti mozit és hogy melyik mandulatej a legfinomabb.
S már rég letették mindketten a telefont, amikor külön-külön a beszélgetést mindkét nő tovább folytatja. Fejben.
Sosem kapcsol ki a nő agya, akkor sem, amikor már a gyerekek alszanak, az utolsó konyharuha is a helyére került a sütő fogantyúján, azon a sütőn, amiben ma nem sült semmi, mert a férje elfelejtette a kis izzó beszerzését így a vacsoramenüt megváltoztatta, ma sütőtök-krémleves volt jó sok sajttal és pirítóssal vacsorára, na meg palacsinta.
Később áll a nő a zuhany alatt és gondolkodik azon, hogy még vasalnia is kellene, hogy hétvégén mi legyen a program, hogy a kisfia szülinapján mi legyen a vendégajándék a kis öt-hat éveseknek, és hogy a férje ma este vajon akar e összebújni vagy sem, mert ha igen, akkor most gyorsan szőrtelenítenie is kellene.
S később mikor szerelmeskedik az urával átsuhan az agyán, hogy vajon a párját zavarja ez a pár kiló felesleg a hasán és vajon elég szenvedélyesek-e még?
S villanyoltásnál sincs még vége a töprengésnek, elemzésnek, mert bizony lejátssza fejben az előző szexet, s azt mit látott a férje arcán orgazmus közben. S ezt a képet már el is nyomja az a gyönyörű csipkés bodyt abban a trendi fehérnemű boltban, amit hazafelé látott a kirakatban, hogy az jól takarná rajta azt a kis puha hájat a hasán, amit állítólag a férje tényleg szeret. Vagy mégsem, csak őt nyugtatta ezzel?
Pörgő aggyal álomba szenderül, s ahányszor a gyerekekre felriad, annyiszor indul újra be a kis lendkerék, amit alig bír leállítani. És reggel hatkor arra ébred, hogy rohannia kell a munkahelyre. S már jár az agya azonnal kora reggel. Szedi össze a családot, s már mélázik azon mit jelenthet az álma azzal a helyes apukával a gyerek óvodájában, miközben jelentéseket fogalmaz a főnökének és kutatva nézi a párja arcát valóban szereti-e még.
Ki kellene valahogy kapcsolni a hétvégén az agyat.
Zenét hallgatva, gondolatokat félresöpörve, jógázva, meditálva, zumbát járva, kilométereket kocogva, tálcányi süteményt sütve, imádkozva, akárhogy. Mielőtt még a stresszből tartós fáradtság, kiégés vagy éppen végső kimerültség és betegség lenne.
Kép: Pixabay
arról 
