Jó estét! – Türelem: A gyógyulási folyamatot ki kell bekkelni!

Jó estét! – Türelem: A gyógyulási folyamatot ki kell bekkelni!

Viszonyítunk. Folyton viszonyítunk. Másokhoz leginkább. Nem magunkhoz. Ez persze nem baj. Jelentős, hogy legyenek fontos viszonyítási pontjaink, amelyek kiindulási alapot adnak, és véges határokat is szabnak a számunkra. Miben? Bármiben. Most például nagyon sokunknak abban, hogy mennyire vagyunk jól, vagy nem jól. Mennyire vagyunk betegek. Hogyan viseljük a betegséget? 

Nincs két egyforma beteg még akkor sem, ha ugyanaz a diagnózis jelenik meg a mikrobiológiai leletükön: SARS-CoV-2 vírus pozitív. Mindkét betegnek mások a tünetei. Másként érzik magukat. Másként érzik a fájdalmat. Másként gyógyulnak. Másképpen betegek. 

Annyi minden befolyásolja mit éreznek. Lehetséges, hogy egy azonos erősségű fájdalmat egyikük hármas erősségűnek érez, a nullától-tízig terjedő skálán, míg a másikuk hatosnak. Talán mert az egyik jobban viseli a fájdalmat, míg a másik kevésbé. De az is lehet, csak másként határozzák meg mennyire erős egy hármas és egy hatos szintű fájdalom. Minden viszonyítás kérdése. 

A covid alatt számtalan tünet merülhet fel. Annyifélét hallunk arról, milyen kimenetele lehet ennek a vírusnak. Persze, hogy amikor az embernek lázrózsák ülnek ki az arcára, a köhögése már-már fulladásszerű, úgy érzi szétég a feje a fájdalomtól és már sokadik napja mást sem tesz, mint fekszik és nyög, akkor tudni szeretné: amit érez, az mennyire „normális”?

Mi az ami már eltérő, kiugró, veszélyes, mi az amiért már újra orvoshoz kellene fordulnia, és tulajdonképpen meddig tart még ez az egész? Meddig kell a pálya szélén maradnia? Tudjuk, van, aki „csak” pár napig gyenge és köhécsel, míg más hosszú napokon át szenved, majd akár hetekig lábadozik. A súlyosabb kimenetelről nem is szólva. 

Ilyenkor is viszonyítunk, másokhoz, hogy be tudjuk lőni saját magunknak, hogyan is álljunk a betegséghez, a gyógyuláshoz. Nehéz türelmesnek lenni magunkhoz. Egy mozgékonyabb, mindig munkálkodó, kimondottan szorgos embernek kifejezetten. Pedig a gyógyuláshoz idő és türelem kell.

Ahhoz, hogy a testünk újjáépítse magában mindazt, amit ez a vírus lerombolt, ahhoz pihenni kell. Ha ehhez feküdni kell, hát feküdjünk. És nyugodtan csukjuk be a szemünket, nem kell nézni mennyi minden vár ránk. Mert úgyis minden megvár. Ez van. A gyógyulási folyamatot ki kell bekkelni! El kell fogadnunk, hogy most a pálya szélén vagyunk. És ebben, csak saját magunkhoz viszonyíthatunk. Legyünk türelmesek magunkkal! Másként nem megy. 

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: MixIt