Rendetlenebbül egy IKEA katalógusnál!

Megnéztük az új IKEA áruházat. Imádtuk! Ám teljesen más szemmel néztünk körbe, mint ahogy azt tíz évvel ezelőtt tettük volna. Mert már pontosan tudjuk milyen egy lakás akkor, amikor tele van gyerekekkel. És játékokkal. Na, meg egy csomó nem is tudjuk mivel.

Jártunk egymás otthonában akkor, amikor még egyikünknek sem voltak gyermekei. A bányászváros, ahol akkoriban laktunk, téglaépítésű társasházaiban minden konyha egyforma volt. Emlékszünk, milyen csalódottak voltunk, hogy szinte lehetetlen volt IKEA bútorral szépen berendezni azokat, mert mindig maradt egy-egy résnyi kihasználhatatlan hely a hosszú helyiségekben.

Ismerős ugye ez a résnyi hely? Akkor még csak gyerekcipőben járt idehaza a kihasználhatatlan, nem szabványméretű elemek beépítése, az olyan helyekké, amikkel nem lehetett igazán mit kezdeni.

Kívülről fújtuk és fújjuk ma is a katalógusokat. Mindketten tanultunk  svédül, így az áru neveken is jókat tudtunk derülni, mert mi nagyjából tudjuk mit jelentenek azok. A Patrull termékcsalád biztonsági kiegészítőket kínál. Lépcsőre ragasztható smirgliszerű csúszásgátló szalag, fiók-, és szekrényzárak, konnektordugók a kis gyermekkezek ellen. A patrull jelentése annyit tesz: járőr. Ugye milyen találó?

Igen, mi már szülői szemmel nézzük az IKEA választékát, az ötletesen berendezett kirakatlakásokban. De amikor végigmentünk az egész új áruházon igyekezve félretenni az anyai énünket, beleélni magunkat az Á négyes papírra felvázolt történetekbe.

Hol szingli egyedülálló nők voltunk, hol szőke, hol barna volt egyikünk vagy másikunk férje, hol kettő, hol négy gyermekünk volt már, hol agglegényként éltünk. Kedvencünk lett egy sok könyvvel berendezett, nagy íróasztalos dolgozószoba, amiben mindketten híres írónőnek érezhettük magunkat. Majd egy fiatal srác bőrébe bújtunk, aki egy börtönrácsos ablakú kislakásban él, és olyan erős, hogy mindennap képes a sokkilós biciklijét a falra felakasztani, kihagyva azt a rémképet, hogy a fal csupa sár lesz az eső áztatta gumiktól. Na, igen, nem egy anyatípus.

Végül megpihentünk egy csodaszép Stockholm kanapén, amibe belesüllyedve akaratlanul felsóhajtottunk: milyen messze vannak a mi otthonaink ezektől a tökéletesen berendezett IKEA lakásoktól.

Mert ahol gyerek van, ott nem, a kanapé szélére gondosan elhelyezett plüss kutya, vagy a szoba közepére lefektetett játszószőnyeg képviseli a lurkók jelenlétét, és még csak nem is egy konyhapulton otthagyott mesekönyv.  Hanem a süteményfoltos kanapéhuzat, a stócban álló, gyűrött irka-firka rajzok, a bárhová elrejtett gyurma és legó darabok, az összecserélt filctollak és kupakjaik, – már ha nem vesztek el-, a százhuszadik matrica, és kindertojás műanyagbelső, na meg a beletartozó játék, a gyermekmagasságban és a villanykapcsolók körüli kézmaszatos falak, a funkciójukat újra nyert bútorok jelentik. És, és, és…. Mert ki nem látott még konyhapulton ülő és rajzoló gyereket vagy fürdőkádba dobált műanyag gyümölcsöket? Na, ugye? Nem beszélve a gondosan összehordott kupacokról – habverő, cellux, tévétávirányító, fiókkulcs, teafilter, toll, szalvéta, ajakbalzsam, cipőpucoló kefe és a többi bármi – amik színűk, formájuk, s az eredetitől teljesen elrugaszkodott felhasználhatóságuk miatt izgalmas kincsé avanzsálódnak a gyermekeink szemében. Ami kupacok bárhol ki-, és ránk dőlhetnek kosarakból, dobozokból, bögrékből és zacskókból.

Csak és kizárólag azért, hogy nap, mint nap érezhessük és rádöbbenjünk, milyen áldottak vagyunk, hogy szülők lehetünk, mert szülőnek lenni mindezek ellenére vagy pont mindezekért, igen is jó! Még akkor is, ha nálunk belátható időn belül nem lesz IKEA mértékű rend.

Ehhez persze az is kell, hogy megtanuljuk végre elengedni azt a berögzült kényszerképzetet, hogy bezzeg másoknál ez nem így van. De így van, higgyük el! S fogadjuk el végre, hogy bőven elég annyi és olyan takarítás, mint amennyit s ahogyan végzünk, a kosz nem hiszem, hogy megenne bárkit is, aki képes azon izgulni, hogy poros a könyvespolca már egy nappal a portalanítás után. Akkor is dőljünk nyugodtan hátra az IKEA kanapénkon, ha éppen káosz van a nappalinkban, és gondoljunk arra, amikor majd a kismadaraink kirepülnek a fészekből, akkor mennyi, de mennyi időnk marad tollászkodni majd. Önmagunkon és a lakásunkon is.

Kép: Szoknya&Nadrág