Ezeket olvasták a leggyakrabban – Olvasóink kedvencei 2020-ban

Olvasóink kedvencei 2020-ban. Kíváncsiak voltunk arra, mely írások hozták a legtöbb olvasót a Szoknya és Nadrág Magazin oldalára 2020-ban. A témák között pont úgy akad Szoknyáról, Nadrágról és a legkisebbekről szóló anyagok is. Kellemes olvasást kívánunk 2021-re is!

2020-as leggyakrabban olvasott írásaink nem csak az olvasó kedvencei, a mienk is. A téma leggyakrabban a koornavírus-járvány, a karantén, az online tanítás és munka köré csoportosultak, de mert az élet a nehézségek ellenére sem áll meg mi is szívesebben írtunk másról is.

1. Ez is Magyarország: felettünk a fák, buborékban aludtunk

Karóczkai-Mülner Helga arról írt 2020. július 4-én, hogy a koronavírus járvány után szívesebben maradunk otthon. Persze nem a négy fal között. Ott volt a nyár, amikor mindenki alig várta, végre kimozduljon. A célpont most azonban sokaknak inkább Magyarország volt. Mert itthon tényleg otthon lehetünk. Országhatáron belül is van épp elég különlegesség. Például a glampingek. Ahol tényleg szabadok lehetünk.

Írásunk ITT érhető el.

2. Digitális távoktatás: a szülő nem lehet tanár

Karóczkai-Müllner Helga írásában március elsején arról szólt, hogy nehéz helyzetbe kerültek a pedagógusok azzal, hogy a kormány azonnali hatállyal elfogadta Magyarország Digitális Stratégiáját, hogy a tervek szerint online formában tanítsanak az általános iskolákban. A program, ahogyan azt mindannyian érezhettük, egyáltalán nem volt előkészítve. Szerkesztőnk arról írt akkor, e-lerningben jártas férje szakvéleményét kikérve, hogyan készülhetünk fel a távoktatásra.

Írásunk ITT érhető el.

3. Sztereotípiák az öregedésről: napról napra értéktelenebbek lennénk?

Mucsi Boglárka május 9-én így kezdte az öregedésről szóló írását: „A fiatalság olyan hiba, amely napról napra kevesbedik” – valamivel több, mint 100 évvel ezelőtt az általánosan elfogadott vélemény az volt, minél idősebb valaki, annál bölcsebb és tiszteletre méltóbb. Vajon mi történt időközben, amitől mára az öregedés legfőbb ellenségünkké vált?

Írásunk ITT érhető el.

4. Észnél maradni, de hogyan, ebben az embert próbáló időszakban?

2020. március 18-án Polgár Ágnes és Karóczkai-Müllner Helga az alig pár napja tartó karanténból jelentkeztek. Már akkor a szigorító rendelkezések miatt máris felmerült egy csomó mentálhigiéné jellegű kérdés. Elsősorban mindenki a fizikai egészségére gondolt, miközben a lelkünk is óriási teher alá került. Írásuk arról szólt, hogyan bírjuk ki a karantént ép ésszel?

Írásunk ITT érhető el.

5. Egy fiús anya üzenete a jövendőbeli menyének: Én kérek elnézést!

Könnyebb hangvételű írásunkat Polgár Ágnes követte el július elsején, bár a téma nem komolytalan. Sőt. Egy anyából a legtöbb esetben anyós lesz. Csak az nem mindegy milyen. Az a típus, akiről az anyósviccek születnek, vagy az, akit szeretnek, tisztelnek? Akihez a fia, a menye, és majd az unokái rendszeresen mennek látogatóba? Polgár Ágnes arról írt, hogy ő az utóbbi, jó fej anyós szeretne lenni.

Írásunk ITT érhető el.

6. Kiszolgáltatott helyzetben a vizsgálaton: az orvos legyen ember is

Augusztus 11-én írt Karóczkai-Müllner Helga arról, hogy orvoshoz soha nem jókedvünkből megyünk. De néha muszáj. Például a lejárt jogosítvány miatt. Ilyenkor sem mindegy, kinek a nyakában lóg a sztetoszkóp. Mert az orvosi diploma nem elég, emberség is szükséges, hogy valaki jó orvos legyen. A páciens mindig kiszolgáltatott helyzetben van. A 2020-as évben az orvosok munkájáról sajnos nem csak jót tudtunk írni.

Írásunk ITT érhető el.

7. Merjünk változtatni a karantén után: lehetőség legyen, ne börtön

Május 4-én így kezdte a karanténról szerzett tapasztalataikat Polgár Ágnes és Karóczkai Müllner Helga: Az elmúlt heteket valamennyire megszenvedtük, ki így, ki úgy. Mindannyian máshogy éltük meg és viseltük a történteket. Most lassan megrázhatjuk magunkat és felállhatunk. Jó lenne ezt úgy tenni, hogy ne sérüljünk tovább. Általánosítani nem szeretnénk, inkább megmutatjuk az olvasóink hogyan éreznek, hogyan szeretnének tenni a saját szebb, biztonságosabb jövőjükért. Mivel lettek gazdagabbak a veszteségeik ellenére.

Írásunk ITT érhető el.

8. Digitális oktatás: együttműködéssel könnyebb lesz 

A március 22-én megjelenő írásban még az egy hete elindult online oktatásról szóltunk óvatosan: Becsületesen, messzemenő következtetés levonni a hazai digitális oktatási helyzet elindulásáról egy hét távlatában, ebben a rendkívüli helyzetben nem lehet. Tapasztalatokat cserélni viszont igen. Összegyűjtöttünk egy csokornyit, diákok és szülők szempontjából.

Írásunk ITT érhető el.

9. Az énhatékonyság már kisgyermekkorban kialakulhat, ha hagyjuk

Július 12-én Polgár Ágnes arról írt, hogy a gyerekek gyakran jóval több mindenre képesek, mint azt mi felnőttek gondolnánk. De csak akkor lesznek önállók, ha érzik, hogy bízunk bennük és hagyjuk is őket kibontakozni. Hogyan? Úgy, hogy nem tőrjük le az énhatékonyságukat azzal, hogy folyton kiveszünk a kezükből mindent.

Írásunk ITT érhető el.

10. A menyasszony kezében olyan csokor legyen, amilyet ő elképzelt

Február 28-ai írásunknál még nem gondoltuk, hogy az idei esküvők, ahogyan sok minden más sem lesz a megszokott. Mégis a menyasszonyi csokor kiléte egy kislétszámú esküvőn is fontos volt idén is, talán ezért olvasták sokan Karóczkai-Müllner Helga írását. Hiszen a virágok végig kísérik az életünket. Esküvőt, keresztelőt, születésnapot, ballagást tesznek szebbé a harmonikusan összeállított csokrok és asztaldíszek. A virágtrend folyamatosan változik: új fajták, új színek kerülnek fel a palettára. Ez a változás a legmarkánsabban az esküvői virágokon figyelhető meg. Csáky-Nagy Krisztinával, a KreaTanya Wedding-Event-Interior megálmodójával az idei év kedvenc virágairól beszélgetett szerkesztőnk.

Írásunk ITT érhető el.

11. Nélkülözés, a csendes gyilkos

2020. február 4-én kelt két részes írásunk első része, Nélkülözés, a csendes gyilkos címen, amit később a Nélkülözés, a hangos gyilkos címen folytatódott. Polgár Ágnes arról írt, hogy az alapvető szükségleteink elengedhetetlenek a létfenntartásunkhoz. Nemcsak biológiai, hanem társadalmi és kulturális értelemben is. Abban, hogy mik tartoznak ide, ugyan képezhetik vita tárgyát, ám a leggyakrabban csak addig, míg nem nélkülözzük valamelyiket hosszútávon. Míg nem készülünk ki a hiánytalanságtól.

Írásunk ITT érhető el.

12. Fából vaskarika – lassan készül az asztalosmunka királynője

Üzleti rovatunkban május 18-án jelent meg Sztezsán Attila fából készült kerékpárjairól szóló írásunk. A bútorasztalosról Polgár Ágnes írta, hogy egy dolgos munkanap végén, barátaival a vén tölgyfa árnyékában, hirtelen megtörte a csendet: Srácok, én készítek egy fa biciklit! Úgyis lett, Sztezsán Attila nekiállt és elkészítette az első vaskarikáját fából. Majd még egy jó párat…és most csodájára jár a világ. Azóta is. Koronavírus-járvány ide vagy oda.

Írásunk ITT érhető el.

13. Nem a nő senki, a férfi a hímsoviniszta (és törvényt sért)

Április 15-én megjelent írásunkban Polgár Ágnes arról szól, hogy a női fülnek éles, amikor egy férfi úgy szól hozzá, úgy viselkedik vele, vagy akarna viselkedni, mintha a nő egy kapcarongy lenne. Családon belül is bántó, hát még a közéletben. Márpedig vannak férfiak, akik nem képesen egyenrangúan bánni a nővel.

Írásunk ITT érhető el.

14. Én és a Wartburgom: egy külön történet marad az életemben

Ha megszereztük a jogosítványt, nincs is más vágyunk, mint minél többször volán mögé ülni – kezdte írását Karóczkai-Müllner Helga. Ilyenkor nem árt a gyakorlás, mert még frissek az ismeretek. És az, amit megtanultunk, a valódi közlekedésben is alkalmazni kell. De milyen autóval? Minél menőbb, annál jobb! Vajon mitől menő egy autó? Mondjuk annak számít, ha citromsárga, kétütemű, és ha becsaptuk az ajtaját, utána még jó hosszan lehet hallani a hangját? A sofőrje pedig nem több húszévesnél? Helga Wartburggal kezdte a vezetést, és imádta.

Írásunk ITT érhető el.

2020/15. Ha beragadunk az otthonunkba: ezt spájzolnánk be a szűkösebb napokra

Augusztus 31-én közölt írásunk megosztó véleményeket hozott. Többen felháborodtak azon, hogy eljátszottunk a gondolattal, ha még egy karanténra kellene számolnunk, hogyan készülnénk arra fel. Mi lenne, ha? Elképzeltük mit tennénk, ha hetekre, vagy inkább hónapokra az otthonunkba ragadnánk. Se ki, se be. Senki és semmi. Mire lenne szükségünk erre az időre?  Mit spájzolnánk be a szűkösebb napokra?

Írásunk ITT érhető el.