Ez kamaszkorom legnehezebb éve: tegyük vidámabbá a napokat!

Kétségtelen, hogy kamasznak lenni nehéz. A fiatal szív és ész keresi önmagát, amit leginkább szabadon tenne. Ám ez az év erősen korlátozott mindenkit. A mai középiskolások otthonukba kényszerültek tartósan. Gyakran egyedül vannak egész napokat, hiszen a szüleik dolgoznak. Hirtelen kellett sokkal önállóbbá válniuk: a tanulásban, az önkiszolgálásban és leginkább abban, hogy a szívük és lelkük ép maradjon. Győri Ildikó pszichológus ötletei a kamaszoknak segítenek mind ebben. Az ünnepek alatt, és után.

2020 éve mindannyiunkra hatással volt. A felnőttek legtöbbje számára a 2020 nem várt és nehezen bevehető akadályokról, feszültségről, lehangoltságról, stresszről, a jövőtől való félelemről szólt. Pedig felnőttek. Rendelkeznek már azzal a képességgel, hogy tisztában vannak a nehézségeikkel, dönthetnek arról, hogyan akarják megélni azokat. Egy kamasz ezt a lehetőséget még csak hírből ismeri.

Egy kamasztól sem áll távol a stressz

Bár egy átlagos tini erős, tele van elképzeléssel a jövőről, bátor és tettre kész. Egyrészt. Másrészt újra és újra meginog mindenben: valóban elég jó, elég ügyes, elég szép, elég okos, elég bátor? Mit szabad és mit nem tennie? Felteszik újra és újra a kérdést: Mi igaz abból, amit a szüleim, a pedagógusaim, a barátaim, a világ mond és sugall nekem? Kire hallgassak és kire nem? Ki vagyok én? Honnan tudjam, mi jó nekem, és mi nem? Hogyan lehetek a legönazonosabb? És mi van, ha nekem nem tetszik, amilyen én vagyok?

Kérdések, amik akkor is ott cirkálnak egy kamasz fejében, ha éppen nincs koronavírus-járvány a világon. Ha nincs zárva az iskola, nem online megy az oktatás, nem kell maszkot viselni, el lehet menni otthonról, nyitva vannak a sporthelyszínek, a könyvtárak, a mozik, a színházak, a múzeumok, a kávézók, a bevásárlóközpontok. Nincs egy hordányi plusz stresszfaktor, mint most, amit a serdülő éppen úgy átél, mint a felnőtt. Azzal a különbséggel, hogy a tinik még nem tudják megvédeni magukat. Erről a felnőtteknek kellene még gondoskodni. De hogyan?

Ez kamaszkorom legnehezebb éve: harc helyett megbékélés

A változást, a változtatást kevesen szeretik, de ebben a helyzetben, amit most élünk meg nem opció az eddig megszokott napirendünk tovább vitele – hangsúlyozza Győri Ildikó pszichológus, a Vírus miatt összezárva- Így hozd ki belőle a legtöbbet! című karantén-napirend munkafüzet szerzője.

Nem is tudjuk tovább vinni a megszokott rutint, mondja Ildikó, hiszen már az a tétel kiesik minden reggel, hogy a kamasz bejusson az iskolába, hiszen be sem kell mennie.

Hetek óta van otthon egyedül napközben, vagy nem, mert a szülei home office-ban dolgoznak. Mindenki pont a másik agyára ment már teljesen. Nem csoda, ha úgy érzi: ez kamaszkorom legnehezebb éve. Ráadásul ebben a kaotikus helyzetben szakadnak rájuk az ünnepek. Amikor elvileg „tennivaló” sincsen, azaz még az eddigi hónapjainknál is strukturálatlanabb együttlét következik. Nem árt kitalálni erre a helyzetre egy tervet, hogy viszonylag békésen éljék ebben a felállásban a mindennapjainkat – anélkül, hogy állandó társukká szegődne a vitatkozás, a veszekedés.

Az első és legfontosabb a szakember szerint, hogy elfogadja a kamasz családja azt, hogy most más, új keretrendszerben kell élniük. Akár megbékélnek a helyzettel, és megoldást keresnek az elviselhetőbbé tételére, akár harcolnak ellene és arra fókuszálnak, hogy nekik ez a helyzet most milyen nehéz, akkor is el kell fogadniuk, hogy most ez a helyzet van és kész.

Azaz más most a hétköznap, más az advent és nem olyan a karácsony sem, mint lenni szokott. Semmi nem olyan, mint a megszokott, és ezt kell újra és újra átbeszélnie a felnőttnek a kamasszal, hogy elviselhetőbbé váljék mindez mindenkinek.

Emergency vagy emergence?

A kamaszok tudnak angolul. Jól. Ez a két fenti kifejezés sem ismeretlen a számukra. „Emergency” annyit tesz, vészhelyzet, míg az „emergence” azt jelenti kialakítás, alkotás, valaminek a létrehozása, ami nem létezett előtte. A két kifehejezés két gyökeresen eltérő hangulatot takar, holott csupán egy betű a különbség, a két szó között.

A döntés a miénk: melyik módban éljük meg az „új” keretrendszerben a napjainkat. Katasztrófát vizionálunk minden nap, vagy létrehozunk valami újat. Minkét esetben igazunk lesz. Anélkül, hogy beleszólnánk a kamaszunk életébe ezzel a két szóval egyszerűen tudunk a gyereküknek utat mutatni arra, mi vezérelje őket.

Mutassuk meg a gyermeknek, hogy minden egyes nap reggelén saját maguk dönthetnek arról, melyik kifejezés szerint akarnak aznap élni.

Ha az „Emergency” feliratot választja a tini az adott napra, akkor kapcsoljon vészhelyzet üzemmódba, ami így az agyműködésének csak három dolgot engedélyez: ütni / futni / lefagyni. – Ez egy biológiai törvényszerűség miatt alakult ki mindeninél: a hüllőagy nevű agyi terület kapcsol be vészhelyzet üzemmódban. Ez a terület a túlélésért felel, így a szervezet minden energiáját a túlélésért harcoló szervekhez irányítja – blokkolva például ezzel a tanulásért, vagy a kreativitásért felelős agyi területeket – segít értelmezni Győri Ildikó.

Kiderül: fontos szülői feladat tudatosítani a gyerekben a választásának következményeit: ne lepődjön meg, ha rosszkedv, lassabb munkament kíséri majd a napját. Ugyanakkor, ha az „emergence” üzemmódot választja, akkor az agya valamilyen új dolog létrehozására, megalkotására kezd el fókuszálni. A napját inkább jókedv, kíváncsiság és kreativitás kísérheti. A döntés nem a szülőé, hanem a gyereké.

Mit tegyen, ha a kamasz jó napot akar, mégis úgy érzi, sodródik a vészhelyzet irányába? (Ilyen napjaik a felnőtteknek is bőven akadnak, nemhogy egy érzéseivel állandóan küzdő kamasznak.) Győri Ildikó javasolja: – Állítsuk meg egy pillanatra. Vegyen hat mély levegőt, és tudatosítsa magában, hogy van választása. Dönthet úgy, hogy a következő pillanatban a pozitív hozzáállást, nem az idegeskedést, hanem a kreatív továbblépést választja.

A kamaszoknak is néha kell a giccs

A Vírus miatt összezárva- Így hozd ki belőle a legtöbbet! – című kiadvány tulajdonképpen komplett napi rendet tár kamasz és szülei, illetve az egész család elé. Mindazt, ami kézenfekvő tudás, mégsem alkalmazzuk, mert úgy gondoljuk ez túl egyszerű, túl gyerekes vagy éppen nagyon giccses már egy tininek.

Pedig a karácsony elengedhetetlen eleme a giccs. Ahogy a szürke, digitális oktatásban telt hétköznapokban is szükség lenne a túlzásokra, azért, hogy tényleg érzékelje a család minden tagja, hogy „élnek”. A kiadványa tanácsa, hogy a rutin ne unalmas megszokás, hanem sokkal inkább kellemes rituálé legyen, azaz különleges hangulatot teremtsünk meg minden nap a fontos feladatoknak és a kikapcsolódásnak is.

A reggelinek, a tanulásnak, a tízórainak, a sportnak, a házi munkának, az ebédnek, barátokkal való chatelésnek, a családdal együtt töltött időnek, a vacsorakészítésnek. Hogy mindezt pontosan hogyan? Kiderül a kiadványból, ami ITT érhető el, hogy a gyerek ne érezze úgy, ez volt kamaszkorom legrosszabb éve.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Colourbox

ez kamaszkorom legnehezebb éve