Jó estét! – Az elvárható orvosi segítséget nem a Mikulás hozza

Jó estét!

Az elvárható orvosi segítséget nem a Mikulás hozza

Az egészség a legfontosabb. Ezt így mindannyian tudjuk. Közhelyes kifejezés. Mindaddig, míg a kiinduló pontot –miszerint maradjunk egészségesek, ne kelljen orvoshoz fordulnunk, pláne ne kelljen kórházba kerülnünk – nem írja át az élet. Mert abban a pillanatban, hogy már orvoshoz kell fordulnunk, valamilyen egészégügyi beavatkozásra van szükségünk, ez az egyszerű kijelentés mindent felülír! És a mondat felkiáltó jelet kap: Az egészség a legfontosabb! 

Nem jó balesetet szenvedni, betegnek lenni, viselni valamilyen orvosi beavatkozást. Ha viszont szükséges az orvosi segítség, azt mindannyian szeretnénk úgy megélni, hogy maximálisan biztonságban érezzük magunkat. Vakon bízhatunk az orvosokban, az ápolókban, a rendelőintézetben vagy a kórházban. 

Másként nem lehet. Hiszen akkor és ott ki vagyunk szolgáltatva másnak: ápolónak, orvosnak, egészségügyi intézetnek. Úgy kell tudnunk a legegyszerűbb vizsgálat, legkisebb beavatkozás előtt is állnunk, hogy nincsenek bennünk kérdések. Illetve, minden kérdésünkre kaptunk választ, hogy bízni tudjunk. Ez a legfontosabb a bizalom. Bizalom nélkül nem tudunk együttműködők lenni, nem tudjuk a saját egészségünket szolgálni. 

Viszont ahhoz, hogy ápolóban, orvosban egészségügyi intézetben bízni tudjunk, az elsősorban rajtuk áll. Nekik kell úgy kommunikálni, olyan körülményeket teremteni, úgy szólni és nyúlni felénk mindig, minden körülmények között, hogy mi ne érezzük magunkat annyira nagyon kiszolgáltatva, mint amennyire vagyunk, vagyis bízzunk. 

A betegnek „csak” ennyi kell. Se több, se kevesebb. Nem kell, hogy Mikulás ruhába öltöztessék az újszülöttemet, csak akkor ha olyan a kórház, ahol anyaként választhatok is: mellettem van a gyermekem, vagy tőlem elszeparálva. Mert már a 21. században vagyunk. És ha megengedem, hogy egy fotó kedvéért Mikulás ruhában legyen a gyermekem, akkor én öltöztetem őt fel, vagy, ha nem megy még egyedül újdonsült szülőként egy párórás-, napos babával, akkor segítséget kérhetek, és kapok is. Jó szóval, türelemmel. Mert fogják a kezemet abban a pár napban, míg szülés után még ki vagyok szolgáltatva. Nekik. Az anya az anya. Még ha saját maga szerint nem is tökéletesen fest a szülés utáni napokban, a gyermeke az övé. Inkább ő fogja a karjában a fotón, mint egy idegen. Legyen Mikulás ruhában vagy sem a gyermekem.

A szülő nő vagy egy beteg nem kér túl sokat, csak annyit, hogy biztonságban érezhesse magát, mindig minden körülmények között, amikor orvosi segítséget kér. Hogy az ápolók, az orvosok úgy szólnak és nyúlnak hozzá a beteghez, úgy vizsgálják, gyógyítják, látják el őt, mintha saját magáról lenne szó. Mintha az orvos lenne a beteg. Az orvosi eskünek megfelelően: 

Én (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bizalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóimnak megadom az illő tiszteletet, orvos társaimat megbecsülöm. A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát és tekintélyét. Az … Egyetem hírnevét öregbítem és megbecsülését előmozdítom.

Mindezt azért, mert a megbízható szakértelmet, az elvárható orvosi segítséget nem a Mikulás hozza. 

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Getty Images