Jó estét! – Hiányoztok ti maszk mögött elbújó mosolyok!

Jó estét! –

Hiányoztok ti maszk mögött elbújó mosolyok!

Kényes téma, tudom..
Nem is tisztem, hogy véleményt nyilvánítsak, hogy bíráljak, vagy döntsek. Nem is teszem.
Maszk, vagy nem maszk.

Hordani kell, hát hordom. Néha békásat, néha cicásat, esetleg virágosat, gondosan ügyelve, illik e hozzám. Ennyit tudok tenni, hogy kicsit jobb legyen. De nem jobb.

Hiányoznak a mosolyok. Az apró mimikák. Hogy ruhapróba közben egy szájrándítással közöltük, jól áll e vagy sem az a blúz. Hogy elég volt egy széles vigyor, és a benzinkutas megtankolt nekünk. Hogy a boltban mosolyra mosollyal válaszoltak.
Hogy a zebrán a tanítónéni kiabált Petikével, hogy ne a szája járjon, hanem igyekezzen! Mert Petikének sem jár már a szája.
Hogy az első könyvbemutatómon csak maszkokat láttam, nem pedig a kifejező arcokat.

Hogy az üzletben nem nézelődünk már, hanem menekülünk, minél hamarabb levegőhöz jussunk. Nem beszélgetünk, mert úgyse érti a másik. Nem sutyorgunk, duruzsolunk összebújva. Nem a másfél méter tart minket távol egymástól, hanem az a kis ruhadarab. Elvette azt a lehetőséget, hogy elolvassuk, ami a másik arcára van írva.

Olyan egyformák lettünk. Hiányoztok ti maszk mögött elbújó mosolyok!

Remélem, már nem tart sokáig, és végre eldobhatjuk ezt a kis észrevétlen páncélt, és újra lehet mosolyogni, nevetni, fintorogni, biggyeszteni, röhögni, grimaszolni, nyelvet ölteni, bármit, csak szabadon.
Addig pedig hordjuk, mert hát hordani kell…

Szerző: Nagyné Banadics Anikó
Kép: Pixabay