Jó estét! – A rögeszméink a korral járnak, vagy mi magunk vagyunk?

Jó estét!
A rögeszméink a korral járnak, vagy mi magunk vagyunk?

A személyiségünk főbb jegyeit már egészen kicsiként megmutatjuk a nagyvilágnak. Amiket a nagyvilág, egészen pontosan az újszülöttet körbecsodáló rokonsereg vagy észre vesz, vagy nem. Rendszerint inkább utólag hangzik el: már kicsinek is ilyen (vagy olyan) volt ez a gyerek.

Ezek a vonások, főbb személyiségjegyek később tárgyilagos formát öltenek. A fiam például az ivóvizet csakis a fürdőszobából szereti a pohárba engedni, a konyhai víznek szerinte más az íze. Mondhatni már ő is cseperedik, kezdenek rögeszméi lenni. 

Pedig csak ragaszkodó és hűséges. A vízhez is. Amikor beköltöztünk két és fél éve ebbe a lakásba, az első másfél-két napban nem volt hely a konyhában a dobozoktól, a fürdőből vettük a vizet. A víz a lelkének finomabb ott. A fiam hűséges típus. Már egészen kicsiként egyetlen plüssért volt oda, a Zsuzsi egérért. Amikor elveszett sokáig semmi más nem helyettesíthette. Végül egy másik Cini lett a kedvence. Amihez azóta is hűséges. 

A fiam messzemenőkig udvarias is. Nem szólna a világ minden kincséért sem, hogy a mosogatni valók is zavarják őt. Úgy érzi, a koszos edények felett nem színtiszta víz folyik. De nem szól. Tudja jól, az edények miatta is gyülekeznek, de ahogy időm engedi tisztára varázsolom azokat.

Mert nekem is van egy rögeszmém. Nekem fontosabb előbb vele játszani, időt tölteni, minthogy makulátlanságban legyünk. Mert én a szeretet kifejezésében vagyok rögeszmés. Kicsi korom óta a legfontosabb nekem a szeretet megélése. Mit számít a mosatlan? Rigolyáink egyike lehet az is, hogy a mosogatás ráér. Meg minden más házimunka. Kiskoromban ahányszor az anyukám a vasalódeszka mellett állt, én sírtam. Nem értettem miért áll ott, ahelyett, hogy velem lenne. Szerintem a rögeszméink nem feltétlenül a korral járnak. A rögeszméink saját magunk vagyunk. És csak ezek mélyülnek el az idővel. 

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Pixabay