Kávéban az élet: Minden egyes fekete egy új lehetőséget tartogat

Ahány ember, annyi kávé. Ahány kávé, annyi lehetőség. Oly sokféle módon készíthetjük: forrázva, csepegtetve, áztatva. Röviden-hosszan végezve a műveletet. Hidegen-melegen-forrón kínálva. Lassan fogyasztva, vagy gyorsan felhörpintve. Ahogy nekünk éppen akkor tetszik. Akár mindig ugyanúgy. Avagy mindig másként.

Az olvasó most nyugodtan gondolhatja úgy, mégis, hogy juthatott eszembe ilyen képtelenség, hogy egy szimpla kávé, hétköznapunk állandó társa bármiféle lehetőséget is jelenthetne? – azon túl, hogy felébreszt bennünket, mégis mit? Hol van itt a lehetőség?

Kezdjük az elején

A dolgokat kezdhetjük az elején, de akár bele is csaphatunk a közepébe, kérdés az, miről van szó. A levest nem tudjuk a közepéről elkezdeni főzni, a könyvet nincs értelme a végén kezdeni. Vagy igen? Én például rendszeresen az utolsó oldalra lapozom először, és elolvasom az utolsó mondatot.

Mondhatni, a kezdeteke elején, amikor gyerekek vagyunk (még) nem érdekel bennünket a kávé. De ezt sem állíthatjuk, nem jelenthetjük ki tényként. Sok gyerek szereti a kávét. Már egészen kicsinek. Helga gyerekei sorban állnak. Lánya, Kisanna már kapott is kávét kávézóban. Mármint sajátot. Az enyémet ugyan kicsinek nem érdekelte, de ez csak azért lehetséges, mert én tejjel iszom, és a fiamnak magával a tejjel volt gondja. Ma már laktózmentes változatban tizenegy évesen ő is szereti. Miatta is van itthon koffeinmentes változat. Hiába már a gyerekek is tudják, kávéban az élet.

Mondom, hogy kezdjük az elején, mert én nagyjából addig míg a fiam meg nem született, ki lehetett kergetni a világból a kávéval. A frissen főzött szagától –nekem az akkor még szag volt, nem illat– szó szerint felfordult a gyomrom. Akkor kezdtem rászokni, amikor a napilapnál újságíró lettem, főleg ügyeletben. De inkább csak akkor ittam, amikor Aranka mindenki titkárnője, frissen főzve öntötte a termoszba. Mert az állott kávénál számomra nincs rosszabb. És akkor is csak szigorúan tejjel. Egészen pontosan tejeskávét ittam. Egy csészényi tej egy minimális kávéval. Mert nem szerettem a kávé ízét.

Kávészünet, kávészünet hátán

Minél idősebbek leszünk, és minél inkább hajtásban vagyunk (avagy nem szeretjük a munkánkat) annál több kávéra van szükségünk. A szünetek miatt is. Ez a tendencia – állítólag akkor kezd csökkeni, amikor már nyugdíjba vonulunk.

Nálam ez a hajtás igazából akkor kezdődött, amikor anya lettem. Akkor hirtelen más megvilágításba került a kávé. Addig legfeljebb csak a tejeskávé jöhetett szóba, akkor viszont már a kávéba kellett a tej. És minél jobb minőségű kávét akartam inni.

Híve is lettem az igazi kávéfőzőknek, azoknak, amik a lehető legmagasabb bar nyomással forrázzák le a frissen őrölt kávészemeket. A kotyogótól nekem tömény és keserű lesz a kávé. A Nescafe-kat sem kedvelem, legfeljebb, ha a felvert tejszínhabra, kis vízzel krémmé keverve tálalják elém. De az inkább egyfajta desszert inkább. Aminek nagy divatja van éppen. Azt a fajta kávét pedig, amit meg úgy csepegtetnek le a papírtörlőn keresztül, azzal meg nem tudok mit kezdeni, az nekem csak vizes kávé. Persze, tudom sokan kedvelik.

Svédországban ittam olyat sokszor, mert a svédek hétköznapjaiból nem maradhat el a napi többszöri kávészünet, így hát inkább hígra főzik. Nem szeretem magyarul leírni, hogyan ejtik a svédek ennek a szertartásnak a nevét, mert bizony magyarul nem hangzik annyira jól. De talán megbocsátanak nekem: A szertartás, ami alatt a svédek napjában többször feketéznek és süteményeznek úgy írják: fika. És nagyjából így ejtik: fíká. Ezen persze, minden magyar először jót nevet, főleg miután megtudja, hogy a kávéhoz tálalt süteményeket ekképpen nevezik: kaka. Amit így ejtenek: kaaká. A svédek valóban tudják, hogy a kávéban az élet, a lehetőség bujkál.

Eszpresszó vagy klasszikus kávé?

Na de mit nevezünk klasszikus kávénak? Mert ugye mindenkinek az a klasszikus, amit maga fogyaszt.

A szakzsargon szerint az eszpresszó és a klasszikus kávé közti különbség az elkészítés módjából ered. Az eszpresszó kávéfőzés során mintegy 30 milliliter vizet 9 – 15 vagy magasabb bar nyomáson 90 °C fokra forralnak csaknem fél percig. Az eredmény illatos és ízletes kiváló minőségű kávéital. A klasszikus, azaz a filteres kávéfőzés során a víz normál nyomás alatt alakul át forró kávévá. Az eszpresszóval szemben itt az eredmény gyengébb kávé lesz, amit akár nagyobb mennyiségben is lehet fogyasztani. Ahogyan a svédek szeretik. De nem én.

Nekem ez a latte. Nagy adagban. A tökéletes kávé számomra nem a véletlen műve. Már az sem mindegy számomra honnan érkezik a kávé, és az milyen fajta. Majd jön az elkészítése. Az a bizonyos bar nyomás kérdése. Minél magasabb a nyomás, nekem annál ízletesebb a kávé. Ami meg a mennyiségét illeti, hosszú kávé, vagy inkább dupla eszpresszó. Bő egy decinyi tejjel. Laktózmentessel. Cukor nélkül. Kivéve, ha nagyon erős a kávé, akkor szeretem bele a nádcukrot vagy a mézet.

Kávéban ez élet és a lehetőség

És mindezt cifrázhatom a kávé milyenségével, a tejhabbal és a különféle fűszerekkel. Kedvencem most a Barraquitó, a Kanári-szigeteken népszerű kávécsemege: eszpresszó narancslikőrrel és sűrített tejjel rétegezve. De ezt otthon nem ihatom, mert a fiam allergiás a narancsra. Csak máshol. És én ebben látom a lehetőséget. Hiszen úgy kell keresnem olyan kávézót, ahol ilyet felszolgálnak.

Számomra a kávéban az élet azt jelenti, hogy minden egyes kávévariáció egy új lehetőséget, változatosságot nyújt. Például abban ahogyan iszom. Amikor a fiam kicsi volt, a meleg kávé legtöbbször kihűlt, mert órákon át ittam, ami idővel nem is volt baj, sőt. Egyenesen megszerettem a hideg feketét, és már kerestem a jegeskávé különlegességeket.

Szeretek kávézni. Érezni az ízét a számban. Olvasni vagy beszélgetni felette. Ha nem fog az agyam egy cikkírás közben, akkor is kávézom. És az interjúkat is szívesen szervezem e szertartás köré. A párom americanót rendel, Helga barátnőm az ízesített lattékat és mochaccinókat issza, az édesanyám a koffeinmentest választja.

Kávéra nekem naponta egy, kettő és olykor három alkalommal is szükségem van. Nyáron hidegen. Télen melegen. És nem számít mikor iszom, ha éjfélkor, akkor is jót alszom utána. Egy valami fontos nekem, búza-, és laktózmentes legyen.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Shutterstock