Ne merj jobb bőr lenni nálam! Leszámolás a dögös anyukákkal!

Kibontott félhosszú frissen mosott haj. Nem túl, de mégis magas sarkú cipő. Elegáns nadrág, de még inkább szoknya, vagy egy előnyös, de nem kihívó ruha. Leheletnyi smink. Így indul el egy szürke hétköznap reggelen a nem átlagos anyuka a gyerekeivel az óvodába, az iskolába. Mert igénye van rá, hogy csinos legyen. Ám a köz kikezdi, mert mégis, hogy mer kora reggel ilyen dögös lenni?

Előrebocsájtom, kissé túltolom a szokásos kliséket ebben az írásban, mert úgy érzem, itt, erre van szükség. Mert anyának lenni olykor kész cirkusz, nemhogy anyának lenni és közben nőnek is maradni. Nem beszélve arról, hogy anyának és jó nőnek lenni egyszerre pláne az. Nem lehetetlen, de tény, hogy fájó lemondással és sok munkával jár  jó csajnak maradni anyaként. Nehéz ezt elfogadni, tenni érte pláne.

A kedves férfi olvasót pedig kérem, ha még nem kattintott el, hogy vegye komolyan ezt az írást! Könnyű legyintenie arra, miért kell ebből ekkora faksznit csinálni?! – mert nem is elvárás az urak részéről, hogy a feleségük egyszerre legyen  jó anya, olyan jó nő, akit büszkén fel lehet vállalni a külvilág előtt, házias és még egy szexistennő is. Dehogynem elvárás! Kérem, ne hazudjunk egymásnak, ne mondjuk azt, hogy ez nem igaz. Mert, igenis igaz, és minden feleség így érzi, amikor meglátja a férje felcsillanó szemét, amikor megjelenik egy ízig-vérig jó nőt a reggeli álmos pirkadatban.

Mert én most róluk írok, azokról a nőkről, akik a kutyafáját valóban elképesztően dögösek, és akiket minden más átlagos nő igenis irigyel, és egyöntetűen utál valahol ezért. Pedig nekik is van az esélyük a jónőségre,  csak éppen tennie kéne érte valamit, nem is keveset!

Tudom, mert én is anya vagyok, mi több egyedülálló, hogy mennyire nehéz szinten tartani magunkat, miközben még az idő is ellenünk dolgozik. Nekem is nehezen sikerül. Legtöbbször sehogy sem. Olykor meg ki tudok nézni valahogy. Olyankor az elfogulatlanok is csettintenek egy icike-picikét és begyűjtök pár lájkot.

Igen, ismerem, a késő éjszakába nyúló esti robot után a gyermekes anyukák nagy része úgy zuhan be az ágyba, mint akit fejbe vágtak. Ahhoz, hogy legyen este némi hancúr a ház urával (már ha van ház ura) ahhoz külön össze kell szednie magát egy anyának. És nem feltétlenül azért, mert ő nem akarna szexelni.

Persze csak azután, hogy már a(z összes) gyerek alszik, és még nekilátott rendet varázsolni a konyhában, nappaliban és fürdőszobában. Ha van kisiskolás gyermeke, akkor még kifaragja a tolltartóban várakozó ceruzákat, titkon leellenőrzi, hogy a gyermeke valóban jól pakolta-e be a táskáját, előkészíti másnapra a ruhákat, ha kell letisztítja a cipőket, sokan a reggelihez is még este terítenek meg, hogy másnap a korai rohanás gördülékenyebben menjen.  S ha mindezzel végzett a nő, akkor epilál egyet a gyors zuhany alatt, mielőtt sminkelne és harci díszbe öltözne.

Hiszen aznap éjszaka még amazonnak is kell lennie, vagy éppen gyengéd doktornőnek, aki lekezeli az ő kedvesének ékes bizonyságát, de az is lehet egy szürke aktakukacot játszik el, aki a formaruha alatt dögös harisnyatartóban feszít. Mert, ettől lesz édesebb a közös játék, mintegy harminchat árnyalatban. De az is lehet csak a kanapén dől hátra a kedvese kedvéért, de az is már a szürke egyik változata. S ha lement az esti felvonás, akkor végre rendeltetésszerűen is használhatja a nő az ágyat, vagyis alhat benne. Alhat mindaddig, míg valamelyik gyermeke fel nem riasztja valamivel éjek éjjelén, mert az szomjas, vagy pisilnie kell vagy éppen rosszat álmodott.

S miután a nő, az anya aludt 4-5-6, maximum 7 órát, de a hét óra csodaszámba megy, akkor elsőként kelhet, és könyörögheti ki az ágyból az egész bagázst. Reggeliztetés, noszogatás, könyörgés, siettetés, fenyegetés. Az egyik gyereknél a cipzár nem működik a kabáton, a másik nem találja a fél pár cipőjét, miközben a férj meggondolta magát, másik ingbe menne, ami persze nincs kivasalva. Így a nő sok mindent megold, miközben neki is készülnie kellene, de nem tud, s végül az utolsó pillanatban magára ránt egy farmert és pólót, hogy késés nélkül leadja a gyermekeit a megfelelő tanintézetben. S könnyen előfordulhat, hogy még fogat sem mosott. S csak út közben veszi észre, hogy a lakk pattogzik le a körméről.

Persze túlzással élve, a legtöbb anyuka egységes karikás szemmel köszön a másiknak jó reggeltét az óvodában/ iskolában, hasonlóan lógó lóbonc hajjal, ami talán kefét sem látott aznap, talán toronykontyba tűzve, mert úgy érzi, azzal még talán kinéz valahogy a feje. De nem, mert az minden csak nem jó frizura. Tényleg farmerben és valami egyszerű pólóban van vagy a tegnap viselt ruhájukat kapta fel gyűrötten magára, mert úgy számolta, még lesz ideje visszarohannia haza, hogy rendbe szedje magát a munka előtt. Vagy még nem dolgozik, még  otthon van a legkisebbel, aki éppen azalatt nyalja fel négykézláb a folyosó kövét, amíg az anyja a testvérét éppen leadja.

Télen gyakori jelenség a csizmás, hosszú kabátos anyuka, mert ez a szerkópáros marha jól takarja a pizsamát.

Senki nem csóválja a fejét, nem nézi ki a másikat, teljesen normális, hogy reggel csak az van topon, akinek nagyon szoros a munkahelyi beosztása és rohannia kell.

Na, meg az a néhány pofátlan nőszemély, akik nem átallanak címlapsztorisan kinézni. Mire fel? – kérdezzük, és egy szívvel utáljuk őket. Na, nem utáljuk, csak esz bennünket a sárga irigység, nekik hogyan sikerül? Ismerős a kérdés Sarah Jessica Parker óta: Csak tudnám hogy csinálja?

Hogy csinálja, hogy minden reggel tökéletes toalettben vonul végig az óvoda, iskola folyosóján, illatos leheltnyi csíkot húzva maga után? Ami nem émelyítő, nem gyomorforgató, nem tömény, de mégis ott van a levegőben. A haja frissen belőtt. Főnözve, csavarva, vasalva, hullámosítva, bodorítva, tudja a fene mit csinálva vele, dehogy élő Taft reklámról beszélünk, az tuti. Sosem látjuk nyúzottan, kitaposott cipőben, logó gatyában – kivéve ha az valami nagyon márkás, trendi darab – se nem összegumizott lófarokba kötött hajjal vagy letört körömmel, kinyúlt pulcsiban. És soha nem láttunk még pattanást az orra hegyén, vagy az álla csücskében, pedig amennyire nem feltűnően lehet, igenis vizslatjuk. Lehetetlen, de mintha neki nem lennének túlbuzgó hormonjai, tuti, hogy még menstruáció idején is makulátlan a bőre!

S az a néhány apuka, akiket feltehetőleg csak egy elromlott GPS kavart az óvoda vagy az iskola vidékére az álmos reggelen, persze lélegzetvisszafojtva bámulja a csilivili anyukát. S közben mi nők is.

S  hogy jobban érezzük magunkat szürkén, átlagosan, kopottan és csúnyán, gyártani kezdjük a teóriákat miszerint takarítónője, bejárónője, külön fodrásza, sminkese, megint csak SJP példával élve, Carrie Bradshaw gardróbja van, és bizonyára egy pincsikutya férje, aki mindezt finanszírozza. Így könnyű, szögezzük le!

Az fel sem merül bennünk, hogy ez az anyuka, egyszerűen ilyen típus, ez a stílusa. Nőies. Nem bír nem csinos lenni, nem szereti a farmert, nem érzi jól magát benne, nincs is neki, mert szörnyen festene benne. A titkát tekintve, nincs benne semmi pláne. Ő tényleg ilyen. Erre van igénye. Minden reggel nem öt perccel a többiek előtt, hanem jóval hamarább, hajnalok hajnalán ébred, hogy mire a család észhez tér, ő már indulásra kész legyen. Minden reggel zuhanyozik, hajat mos, amit később saját maga szárít be. Hideg vízzel mos arcot, mert állítólag az feszesítő hatású. Hidratál, sminkel, amihez nemcsak a legdrágább esztélauder, klinikakármi, vagy pupacuccot használ, hanem a drogéria saját márkájú, pár száz forintos szemfestékét, alapozóját és rúzsát is.

Az irigyelt, jó bőr a jútyúbról tanult hajat hullámosítani, tusvonalat húzni vagy éppen füstös szemeket rajzolni.

És egyébként neki is van pattanás olykor a homloka közepén, vagy az arccsontja tetején, csak éppen gondosan lesminkeli azt. A kényelmes lapos sarkú helyett magas sarkút visel, igen, tanult benne járni. És este nem nézi meg a kedvenc sorozatbarát részét, nem lóg a facebookon, inkább hamar nyugovóra tér – már amennyire lehet – és lemossa a sminkjét előtte, még ha a fene fenét is eszik, mert tudja, kell. Kell időben, tiszta arcbőrrel aludni.

S mi több, rajta is van akár pár kiló felesleg, de egy ruha mérettel nagyobbat vásárol inkább, mint amekkora kell neki, mert tudja jól, az optikailag csal, és felnőtt nő már ő ahhoz, hogy áltassa magát az XS-el, ha az ő mérete igenis M-es. De következetesen lemond a hét legtöbb napján a felesleges kalóriákról, azaz mindenről ami ragad, csokoládés, fagylaltos vagy másként finom, hogy az alakja, a korához képest egész jó maradjon.

És, ami a legkegyetlenebb, amiért a lehetetlenség bántani, megorrolnia erre a szép nőre, az az, hogy ez egy kedves, bájos, figyelmes teremtés is.

Így tulajdonképpen rögtön el is szégyelli magát a kevésbé csinos, mondjuk úgy szürke, mindennapos nő, amikor ott helyben-fejben, elképzelte, miként ráncigálná meg azt a szép gesztenyebarna, vörös, szőke, vagy akár fekete haját annak a nagyon-nagyon csinos nőnek mintegy szálig, mert hogy mer az ilyen dög lenni, hol maradt el belőle a női szolidarítás, miszerint legyen már ő is olyan szürke veréb, mint ő!

KÉP: Metzger Melinda photography

(S a modell, az egyikek azok közül, akik ezt az írást ihlették, ő is egy valódi nagyon jó nő, aki nem mellesleg három gyermek édesanyja is. A részletek az én fantáziám szüleményei, a valóságtól sok esetben távol állnak)