Jó estét! – A nélkülözés nem mindig jelent veszteséget

Jó estét!

A nélkülözés nem mindig jelent veszteséget

Fejben tudjuk, az emlékek idővel megszépülhetnek. Ami inkább valami olyasmit jelenthet, hogy az életünk előre haladtával számos más helyzetben találhatjuk magunkat. Élhetünk át nyereséget és veszteséget egyaránt, ami ha nem is eltörpíti egy nem túl jó, kellemetlen vagy egyenesen rossz emléket, hanem más meglátásba helyezheti. 

Ismerik a Vienetta fagylaltot? Gyerekkorom kedvence. A hosszúkásra formázott vanília tortafagylaltban, vékony szeletekben fekszik az étcsokoládé. Ritkán látom a boltokban. És a fiam csokoládé allergiája miatt nálunk nélkülözött. Most hétvégén viszont a fiam volt olyan előzékeny, hogy azt mondta nyugodtan vegyem meg, legfeljebb ő csak a vaníliát eszi.  

Mikor levágtam magamnak egy alig két ujjnyi szeletet, hirtelen hozzá vágtam még egy kés szélességi adagot. A fiam figyelte ezt. Becsukott szemmel a székben hátra dőlve ízleltem a fagylaltot. Éppen csak nem hümmögtem hozzá hangosan. 

Viszont megjelent egy könnycsepp az arcomon. Az emlékek idővel tényleg megszépülhetnek. Velem is ez történt. Visszautaztam az időben, amikor kislány voltam, és olyan sokan ültünk az asztal körül, hogy mindenkinek csak egy bő ujjnyi szelet juthatott a fagylalttortából. Amit ugyan már akkor is értettem és értékeltem, hogy sok nagynéném és nagybátyám van. És senkitől nem sajnáltam a falatot. Csak olyan nagyon jól esett volna még egy szelet. 

Ma ezért vágtam egy késhegynyit még hozzá magamnak, plusz a csokoládé is nekem jutott a fiam adagjából. A könnycsepp azoknak a szeretteimnek szólt, akikkel már nem osztozkodhatok a tortán, és azért a vágyamért, hogy bárcsak mindig többen ülnénk az asztal körül. Hogy újra és újra átélhessem azt a fajta nélkülözést, ami nem jelent feltétlenül veszteséget. Sőt! 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Pexels