Jó estét! – Vannak felejthetetlen számok és dátumok

Jó estét! 

Vannak felejthetetlen számok és dátumok 

A számoknak és dátumoknak mi emberek jelentőséget tulajdonítunk. Könyvelünk, számolunk, mérünk, vonatkoztatunk, ünnepelünk, gyászolunk, megemlékezünk a számokhoz, dátumokhoz viszonyítva. Mindannyiunknak vannak olyan számaink, dátumaink amikre valamiért jobban emlékezünk, fontosak nekünk vagy ellenkezőleg nem szívesen emlékezünk rá, de el sem felejthetjük.

Nekem is vannak fontos számaim, amiket amúgy még sosem játszottam meg a lottón. Merthogy a fontos számainknak akár szerencsét is tulajdoníthatunk. Vagy kedves, szép emlékeket idéznek meg bennünk, kellemes érzést keltenek bennünk valamiért. Ám a jelentős számok negatív töltetűek is lehetnek. Amitől szomorúvá, borongóssá, letörté válunk.

Egy-egy szám akár vegyes érzelmet is kelthet bennünk. 2001.09.11-re a legtöbben emlékezünk. Ekkor érte terrortámadás a World Trade Center két ikerépületét. A döbbenetes hír azt is megriasztotta, aki sosem járt ott, nem volt köze az épülethez. És bár az esemény körülménye sokféle magyarázatot kapott, az biztos, hogy felejthetetlen lett. Hiszen annyi változást hozott. 

Azóta vannak igazán komoly előírások és ellenőrzések a repülőtereken, amelyek markánsan most változtak meg újra, hogy a Covid-19 miatt test-hőmérsékletet mérnek a reptereken és arcmaszkot kell viselni az utazás során, amire elindulni sem lehet negatív teszt nélkül.

A változásokat azok érezhették akkor elsőként, akik a támadást követő pár napon belül ültek repülőre. Nekem a Fiskars narancssárga nyelű kisollóm bánta, azóta sem találtam olyan remek körömvágót. És sosem felejtem el, hogy négy órával hamarább kellett becsekkolni, és a repülőtér épületébe csak azok léphettek be, akik utaztak. Friss, kétnapos házasként a szüleinktől az üvegablakon át búcsúzkodtunk. Mondhatni nászútra mentünk, de igazából Skandináviában terveztük továbbvinni az életünket. Komolyan gondoltuk, hogy legalább egy évig haza sem jövünk.

Az esküvőnk nem 2001. szeptember 11-én, hanem két napra rá 13-án volt, így évekig gondoltuk szerencseszámunknak az amúgy baljóslatúnak hirdetett tizenhármast. Az esküvő előtt, 11-én még az akkor New-Yorkhoz közel élő barátnőmért izgulhattam, aki amúgy azokban a napokban tervezte az ikertornyok látogatását, amikor a támadás történt.

Most évekkel később így mesél újra róla nekem: – Nem fotóztam le… két héttel a terrortámadás előtt voltam fönt a tetején, de mivel nem terveztem hogy oda megyek, nem volt nálam fényképezőgép, hisz akkor még nem volt fényképezős mobil, amit előkapjak. Két héttel később gondolhatod mennyire bántam, hogy nem volt nálam fényképezőgép! Valakitől viszont kaptam képeket emlékbe. Valahol megvan…emlékszem, én otthon (akkor Amerikában) élő adásban néztem végig a tévében, ahogy összeomlik mindkét épület. Szörnyen ijesztő volt. A gyerekeket azonnal hazaküldték az óvodákból, iskolákból, mert terrortámadások érték Amerikát. Mindenhol rengeteg rendőr volt azon nyomban. 

19 éve volt ez….nekem a 19-es szám fontos, mert 19-én születtem. 13-án házasodtam és 11-én váltam el. A fiam most 11 éves. A számoknak igenis vannak jelentőségük, és ezért lehetnek érdekesek, és akár felejthetetlenek is. Nekem most különösen felkavaró a felismerés, hogy 19 éve mennyi minden történt velem. És mindannyiunkkal. Pont 19 évvel ezelőtt is nagyot változott a világ. Mint ahogy a napjainkban is jelentősen változik. 2020-ra még az unokáink is emlékeznek majd. Úgy tűnik egy felejthetetlen szám lett. 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Szoknya és Nadrág Magazin