Jó estét! – Vers mindenkiért: Művészi szabadság, színházi szabadság
Jó estét!
Vers mindenkiért: Művészi szabadság, színházi szabadság
A sajtószabadság című publicisztikánkban Karóczkai-Müllner Helga írta: „Néha úgy érzem, hogy újságírónak lenni kivételes helyzet. Mert az embereket tájékoztatni igenis nagy dolog. Komoly feladat. Az újságíró mindig megéli a helyzetet. Amiről ír, abban ő is benne van. Átadja az embereknek amit lát, amit tapasztal. Az a jó, ha mindezt szabadon teheti. Úgy, ahogyan ő érzi. Arról és úgy ír, ahogyan szeretne.”
Úgy érzem, ez a színművészekre is igaz. Színjátszónak lenni is kivételes helyzet. Mert az embereket szórakoztatni, mélységekbe és magaslatokba repíteni nagy dolog. Komoly feladat. A színművész is mindig megéli a helyzetet. Akinek, aminek a szerepét magára ölti, abban ő is benne van. Átadja az embereknek a színdarabot. És az a jó, ha mindezt szabadon teheti. Úgy, ahogyan ő érzi.
És így is tanítanák a színművészetet. Szabadon. Kötöttségek nélkül. Kizárólag a művészetre figyelve. Mert ahogy az újságírónak információt átadni csakis úgy lehet, ha úgy szól az emberekhez, hogy a közölt tartalomra nincsen befolyással külső fél, például a rendszer, a hatalom, vagy más külső érdek, úgy ennek a színházra is igaznak kell lennie.
A megjelenített tartalom és az előadói mód, nem csak egy oldalról adhatja vissza, művészet köntösébe bújtatva a világot. Nem csak a szépet mondaná el, hanem a rosszat is. Nem csak olyan mondanivalója lenne színháznak, színésznek, ami egybizonyos igazságot, szubjektív valóságot mutat.
Mert a színháznak nem az a dolga, hogy embereket befolyásoljon, hanem szórakoztatva és értéket közvetítve bemutassa a világ, a különféle élethelyzetek és emberi érzések sokszínűségét. Éppen ezért már a színművészek taníttatása, képzése sem történhet másként és más keretek között csakis autonóm módon. Hogy mi nézők – agymosás nélkül– estéről-estére kikapcsolódhassunk, elvarázsolódhassunk. Úgy érzem, nem csak a sajtónak van szükséges szabadságra.
Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Unsplash