Jó estét! – Fájdalom nélkül kellemesebb élni

Jó estét!

Fájdalom nélkül kellemesebb élni

A fájdalom nem más, mint életjel. Abból a tekintetből mindenképpen, hogy míg képesek vagyunk érezni, addig élünk. És talán az a jobb. Nyílván nem arról az elviselhetetlen betegség okozta gyötrelemről, kínról beszélek, amikor tényleg csak a legerősebb fájdalomcsillapító például a morfin segíthet. Vagy már az sem.

A fájdalom egyébként életjel. Jele annak, hogy elfáradtunk, meg-, vagy túlerőltettük magunkat, esetleg benyeltünk valami nyavalyát, vagy valamilyen szervünk, testrészünk megbetegedett. És fájdalmat érezhetünk számos módon és helyen a testünkben akkor is, amikor a lelkünknek lett sok pillanatnyilag vagy tartósan az élet. 

Sőt, és ez a ritkább eset, de még boldogságunkban is érehetünk fizikai tüneteket, fájdalmat, ha nem vagyunk a szeretethez szokva, ha a ránkfigyelés, az intimitás újdonság a részünkre. Például a gyermekként bántalmazott fiatal felnőttek az első nagy szerelem megélésekor produkálhatnak fizikai tüneteket. Fájhat nekik az érintés, a simogatás, a csók. Szédülhetnek, hányingerük lehet és még a gyomruk is fájhat. Vagy lehet ennél rosszabb.

A fájdalomérzetnek van mértéke is. Van aki jobban, és van aki kevésbé tűri jól a fájdalmat. Ebben persze az önérzet is komoly szerepet játszhat. Van, aki úgy érzi gyenge attól, ha kimondja fáj a feje, a gyomra vagy éppen a sok lépcsőzéstől a térde. Más úgy érzi nem terhelheti a környezetét azzal, hogy elesettnek mutatkozik. Vagy egyszerűen csak bátrabb ember. Elszántabb. 

Vajúdáskor a kismama pocakjára tett gép mutatja a méhösszehúzódások intenzitását. Amikor a fiamat szültem nekem is figyelték, hogyan reagálok az egyre erősebb összehúzódásokra. Ám én hang nélkül hoztam a fiamat a világra.

Arról, hogy valóban magas a fájdalomtűrő-képességem, egy bő évvel később győződhettem meg igazán. Amikor rákbeteg lettem. És valóban ismeretlenül erős fájdalmaim lettek. Hirtelen. Majd tartósan. A műtét után megismerhettem azt is, milyen érzés az, amikor az elvágott idegek, és a műtéti testrész gyúgyulási fájdalmai a test különböző pontjaira sugárzik ki. Azaz nem ott fáj, ahol gyógyul. És minden fáj. A mosoly, a tüsszentés, az evés, az ivás, a köhögés, a járás….minden. Nemegyszer hívtam az ügyeletet, mert bepánikoltam, hogy ez megint rák.

Majd megtanultam azt, hogy ne boruljak ki ideigileg, ha bármim sajogni kezd. Mert nem minden fájdalom rák. Nem minden fájdalom jelent súlyos betegséget. Sok fájdalom nem más, csak életjel. Amire oda kell figyelni, de meg kell tanulni felismerni a saját testünk reakcióit. 

Mert van módszer arra is, hogy egy stressz, még ha állandósult is, egy vizsgadrukk, egy új élethelyzet, egy krízis, de még egy szimpla fáradtság fájdalma is legyőzhető. Megbeszélhető magunkkal, hogy tulajdonképpen nem fáj. Elterelhető a figyelmünk róla. Vagy orvosolható csupán azzal is, hogy nem pánikolunk be, nem adjuk át magunkat a fájdalomnak. Vannak rá technikák, hogyan kell ezt végezni. Megtaníthat rá a coach, a pszichológus vagy a pszichiáter is. Anélkül, hogy marék számra szednénk a gyógyszert. Vagy pont azt, hogy igenis vegyük be, ha fáj. 

Mint most én a hátfájásomra. Tudom, szimplán azért fáj napok óta, mert rosszul tartom magamat a gép előtt. Akárcsak az izomlázra, erre is mozogni kell. Nyújtás, erősítés. Sok víz. És valami szépre gondolni. Például arra mennyire mókás Keszthelyen, a Festetics-kastély parkjában átadva magunkat a helyszín atmoszférájának, kitárt karokkal körbe-körbe forogni. Örülni a szabadságnak, a még nyárnak, az egészségnek, az életnek. 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Szoknya és Nadrág