Sokszínűség a strandon – pozitív testképet mindenkinek!
Nézd, hogy hullámzik a combom, mint az óceán - mondja fülig érő szájjal Msendoo, a csodálatos pozitív testkép véleményvezér. Az ellenállás hasztalan: másodpercek alatt levesz a lábunkról a jókedve, és az, hogy mennyire jól érzi magát a bőrében. Neki elhisszük, a testünk minden egyes porcikája úgy jó, ahogy van. Sőt, hogy a tökéletlenségek teszik csak igazán értékessé - akár egy műalkotást.
A strandon
A strandszezon minden évben a testünkre irányítja a figyelmet. Kevesen vannak azok, akik minden gond nélkül ledobják a ruháikat, és önfeledten élvezik a perzselő napsütést vagy a medence hűsítő vizét. Legtöbben aggodalmasan pillantunk a tükörbe, mielőtt fürdőruhába bújunk. Vajon elég szorgalmasan edzettünk, hidratáltunk, szőrtelenítettünk, ránctalanítottunk és önbarnítóztunk ahhoz, hogy most megmutassuk pőre bőrünket a világnak?
Pedig ez a kollektív lemeztelenedés szolgálhatna pozitív megerősítésként is. Hiszen a strandon nincs két egyforma test. És valójában mindegyik rendben van. A logikus következtetés tehát az lenne, hogy akkor tehát a miénkkel sincs semmi baj.
De valamiért a saját testünket egészen másként ítéljük meg.
Msendoo, a csodálatos pozitív testkép véleményvezér
Perspekítvák
Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert olyan világban élünk, ahol a külsőségek szerepe egészségtelen mértékben felértékelődött. A fogyasztói társadalomban azzal tudjuk a leggyorsabban kommunikálni a (valós vagy látszat-) státuszunkat, ha a jólét jeleit mutatjuk a külvilág felé. És ez nemcsak a luxus ruhatárat vagy a legújabb telefont jelenti. Hanem a fiatalos megjelenést, a tökéletes bőrt, a fényes, dús hajat.
Ahogyan a reklámokban a legtöbb termék kulcsüzenete az, hogy “ettől vonzóbb leszel”, úgy a közösségi médiában is nagyjából hasonló trend figyelhető meg. A népszerűség kulcsa a vonzó külső.
Ezért aztán kevesen vannak, akik meg merik mutatni magukat természetes emberi mivoltukban, narancsbőrrel, pattanásokkal, borostás hónaljjal.
Amivel két probléma van.
Fridacashflow a kiálló fogú modell az Instagramról
Az egyik, hogy leszűkítjük a szépség definícióját. Azt a gazdagságot, amit a millióféle arc, test, anyajegy, haj, mosoly, szem, csípőív adhatna, eldobjuk magunktól. És cserébe látunk millió egyforma csücsöri ajkat és buborék feneket. Uh, de unom. Egyébként van az Instán kiálló fogú modell profilja is (időnként kell egy kis biztatás nekem is, na), csak ezekért a gyöngyszemekért nagyon kell kutatni, mert nincsenek benne a fősodorban.
A második probléma a sikeresség-vonzerő-boldogság definíció ugyancsak egysíkú értelmezéséből fakad. Komoly önismeretet igényel, hogy el tudjuk dönteni, vajon számunkra is azok az értékek fontosak-e, amelyek a virtuális térben hangsúlyosan megjelennek.
Nem ítélkezésről van szó, hanem tudatosságról. Van, aki attól érzi jól magát, hogy formásra tornázza a testét, szigorú diétát tart, és háromhavonta elmegy a fodrászához brazil keratinos hajegyenesítésre. Én viszont tudom magamról, hogy ezeket a dolgokat nem érzem túl fontosnak. (És képtelen vagyok három-négy órán keresztül nyugodtan ülni, brazil keratin ide, brazil keratin oda. #notsponsored). Számomra mást jelent a boldogság, máshogy képzelem el az ideális életmódot, és másféle célok elérésétől várom a siker érzését.
Maria Luque: Siesta
Pozitív testképet mindenkinek!
Ha most az olvasó pusztán kíváncsiságból rám keresett a Facebookon, valószínűleg hipokritának tart. Nagyon könnyen beszélek pozitív testtudatról, amikor láthatóan egy deka zsírfelesleg sincs rajtam. Hohó, ha ennyire könnyű lenne a dolog!
A hozzám hasonló alkatú lányok is megkapják a maguk bélyegét – mi vagyunk a skinnyfat, vagyis azok, akik nem szép sportosak, hanem csak egyszerűen véznák. De ugyanígy nincsenek könnyű helyzetben a sportos lányok sem, hiszen vagy túl kevés, vagy túl sok rajtuk az izom. És a férfiak, ó a férfiak sem ússzák meg ezeket a nevetséges elvárásokat. Amelyek mind-mind abból fakadnak, hogy egyfélét kiáltottunk ki szépnek.
De,
ha valóban belegondolunk,
mi lehet szebb annál, hogy a testünk lehetővé teszi, hogy éljünk.
Felfoghatatlan, ahogyan a sejtjeink (kb. 37,2 trillió), amelyek oly aprók, hogy szabad szemmel nem is látjuk őket, pontosan tudják, hogy mi a feladatuk ahhoz, hogy ne dobjuk fel a strandpapucsot a következő másodpercben. A testünk egy misztérium, egy csoda, ami ráadásul nem örökéletű. Egyszeri és megismételhetetlen. Sokkal több annál, mint amit első pillantásra látunk. A sajátunk ugyanúgy, mint másoké.
Narancsbőr, sebhelyek, benőtt szőrszálak? Ugyanmár. Élet.
Szerző: Mucsi Boglárka
arról 
