Jó estét! – Jégvarázs: sokat mond Elza dala

Jégvarázs: sokat mond Elza dala

Sokszor, ha a rajzfilmekre gondolunk, könnyelműen kijelentjük: hogy ez gyerekmese, nem mond semmit. A nő főszereplős történetek általában még inkább negatív jelzőt kapnak. Csak a nyavalygás a szerelem után, lovon érkező herceg, könnyen jött siker – egyszerű ítéletet mondani a hercegnők feje felett. Pedig nagyon sokszor nem így van. Érdemes a történetek mögé gondolni. Igazán értékes mondanivalót rejtegetnek.

Mostanában ebben a témakörben a Jégvarázs második része különösen kedvencemmé vált. A folytatás igencsak mély mondanivalót ígér. Mintha nem is gyerekeknek szánták volna az alkotók. Hiába, a Disney-hercegnők is felnőnek egyszer. A látványvilág és a színek is mesések. Nem habos rózsaszín, hanem mély bordós-zöldes-sárgás. Megkomolyodott ez is.

De a téma még ennél is komolyabb. Elza a származását, a gyökereit keresi. Mert enélkül élni sem tud tovább. Tartozni szeretne valahova. Teljesen érthető. A második részben többször fakadnak dalra a szereplők. Világos: dallal jobban tudják szemléltetni azt, ami a lelkükben van. Különösen erős Elza dala. Ő már nem az a hideg – már-már üres – szépség, aki jéggel borította be a világot. Amit megtesz, hogy kiderüljön származása és erejének eredete, az példamutató.

Elza dalában egyértelműen kifejezi, hogy valami hívja. Mélyről szól, mintha ismerné. Szomjas lelke pedig választ vár. Egyetlen lépésre készül, amely sorsfordító. Elindul a jövő útján, s a félelem elmúlt. A sorsom a végzetem – énekli Elza.

Minden megváltozik. Elza hazatalál. Még a trónról is lemond. Így kell lennie. Aki olyan szerencsés, hogy ismeri a múltját, amelyet addig titok övezett, az valóban elindult a jövő útján. A biztos és boldog jövő útján. Hát nem szép? Pedig ez egy gyerekmese. De nem, nem csak az.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: IMDb