Biliárdeffektus: Minden rosszról csakis a gőzmozdony tehet!

Amikor valami nem úgy sikerül az életben ahogyan szeretnénk, akkor a veszteségünk, kudarcunk, bánatunk feldolgozásának részeként, akár kereshetünk egy kivülálló bűnbakot, aki elviheti a balhét. Helyettünk, vagy ahelyett, akinek még a számlájára írható lenne a probléma. Nálam ez a bűnbak most a gőzmozdony, bár az ötlet egyáltalán nem az enyém.

A Billiárdeffektus című könyv James Burke szerzőtől, egyike az egyetemi kötelező olvasmányok közül, amit újra és újra a kezembe veszek, mert rabul ejt, elgondolkodtat és mindig aktuális. A könyv nem tesz mást, mint összeköti a jelent a múlttal és fordítva, a történelmi eseményeket a különféle találmányok és felfedezések mentén. A kedvencem ebből a gőzgép, amiről ír a 16, 23-25, 44, 188, 227, 264 és 278-ik oldalon, s azon belül is a vasút, a gőzmozdony történetét is említi. Illetve ezen kívül is, mert a vasutak, a vasúton való utazás és a gőzzel hajtott vonatok is kaptak külön bejegyzéseket.

Igen, bejegyzést, ennek a kötetnek az a szépsége, érdekessége, hogy nem csak lineárisan lehet olvasni. Sőt! Olvasás során rengeteg olyan útelágazáshoz, ok-okozati tényezőhöz, következményhez, visszacsatoláshoz jutunk, ahol megváltozhat az olvasási irányunk előre és vissza nyomtatásban, kronológiailag egyaránt. Hovatovább még az egyes történetek keresztezhetik is egymást: az olvasóra van bízva, merre ugrál a történetek mellé csatolt koordinátákon.

Eper és vasút

Az első vasúti hűtőkocsikról is szól James Burke, amik az 1870-es évek közepén kezdték a friss epret Illinoisből keletre szállítani. Eper és vasút.

Három-négyéves lehettem, amikor megkaptam az első mozdonyomat. Piros volt. Mint az eper, a kedvenc gyümölcsöm színe. Emlékeim szerint, gőzmozdony lehetett, de ha nem is az volt, én úgy gondolok rá, az volt. Ami viszont biztos, hogy nem egyszer kaptam meg újra és újra ajándékba, mert hiába vigyáztam rá, minduntalan elromlott. Nem gurult. Beakadt. Miegyéb.

James Burke könyvét amikor először a kezembe vettem, emlékszem, a gőzgépekről, a gőzmozdonyokról akartam belőle olvasni. Így jutottam el akkor, a 44-ik oldalról visszalapozva a 28-ik oldalra az gőzgépektől az eperre.

Mert úgy tűnik, minden a gőzmozdonyokból indul ki.

A nagymama újságja

A helyszín még mindig az anyai nagymamámnál van, a piros gőzmozdonnyal, ahol többgeneráció laktunk együtt, így a nevelésemben az anyukámon túl a nagyszüleim, a nagynénéim és a nagybátyáim is intenzíven részesedtek. Ahogyan én a Nők Lapjában, a magazinban, ami ugyan a nagymamámnak járt, de a nagycsalád minden női tagja a kezébe vette. Úgy emlékszem, olykor a nagypapámnál is megakadt.

Ma már nekem is jár az újság, keddenként ropogósan veszem ki a postaládámból. Mindig azonnal még a folyosón átlapozom, hogy nyugtázzam, milyen írások jelentek meg benne. Még akkor is, ha beleolvasni, pláne kiolvasni akkor nincs éppen érkezésem.

Vannak példányok, amik az átlapozást leszámítva, szinte érintetlenül várnak rám akár hónapokig, és vannak, amit a következő megjelenéséig kiolvasok, az elsőtől az utolsó betűig. Vannak kedvenc szerzőim, akiknek az alkotásait sosem hagynám ki.

Zakatolnak a vonatok

Szegő András újságíró is egyikük a kedvenceimnek. Ő írta, egy két évvel ezelőtti lapszámba, Zakatolnak a vonatok címmel, hogy amióta egyesre felelt belőle, szerfelett gyanús alak számára a gőzmozdony feltalálója George Stephenson. Írja, azóta hiszi, és egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy találmánya egyike azon szörnyűségeknek, amelyek a legtöbbet és a legdurvábban változtattak a világ folyásán, az emberiség életén.

Szegő András leírta azt is, úgy érzi, valójában innen kezdődött a nagy és aligha jóvátehető bomlás, az ősi közösségek szétesése, a hagyományos, közösségi kultúra hanyatlása. Innen vette kezdetét a megélt élet helyett a virtuális lét, elszakadásokkal, elvágyásokkal. Szülők nélkül felnővő gyerekekkel, egyedül maradt feleségekkel, távolban magányosan, övéi számára kuporgató férjekkel, gondozó, gyámolító nélkül maradt szülőkkel, nagyszülőkkel, elárvult barátokkal.

Folytatta: Emberek indultak szerteszét a világba, vágtak az ismeretlenbe, bízva a jó szerencséjükben, abban, hogy másutt majd biztosan jobb, könnyebb, legalábbis elviselhetőbb lesz, hogy elég a körülményeiken változtatni, és utána minden jó lesz.

Biliárdeffektus: Minden rosszról csakis a gőzmozdony tehet!

Szegő András eme sorait a 2018-as tavaszi lapszámból, a napokban olvastam el. A magazin amúgy nem érintetlenül várakozott rám, a benne található keresztrejtvényt már megfejtettem korábban, emlékszem, az Óriási Hernyó című mesét is felolvastam belőle a fiamnak, ahogyan emlékszem Jordán Tamással készült interjúból is arra a mondatra, hogy a színész, rendező, színigazgató azt mondja: mélyen hisz a determinációban.

Ebben a pillanatban én is. Most sem hiába esett le a könyvepolcról a Billiárdeffektus. De abban mindenképpen hiszek, hogy minden rosszról a gőzmozdony tehet. A Billiárdeffektus is jegyzi mi minden „köszönhető” a gőzgépek megjelenésének. Így most is, mint mindig, ha bármi fájdalmam, sérelmem, veszteségem van, első körben a gőzmozdonyt okolom jószerivel.

Addig mindenképpen, míg ki nem száll a fejemből a gőz, hogy utána nyugodtan, megfontoltan, önmagamtól elvártan tudjak megbirkózni mindazzal, ami meg sem történt volna, ha nem lettek volna a gőzmozdonyok! Hideg fejjel, józanul. Némi humorral. Ami a legtöbb problémán átsegít.

Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/16802/gyasz-a-veszteseg-feldolgozasa

Szerző: Polgár Ágnes

Forrás: Nők Lapja 2018. március 21. 21. oldal és James Burke Billiárd Effektus című könyve

Kép: Pinterest