Jó estét! – A hagymához is hagymát!

Jó estét!

A hagymához is hagymát

Vannak ételek, amelyek mellé minden körülmények között dukál egy hegykén felcikkezett, jó alaposan besózott nagy fej lila hagyma. Újhagyma, vöröshagyma, vagy éppen a fokhagyma. A zsíros deszkára, a májas mellé, a hideg oldalashoz, a sajtkrémes kenyér tetejére, a melegszendvicshez, avagy a bundás kenyérre.

Főleg este esik jól a hagyma az embernek. Ami persze, úgy korrekt, ha nemcsak egymaga fogyasztja, hanem az egész családja is, de leginkább az a becses személy, akivel az ágyát megosztja. Mert na, a hagyma egyetlen hátránya, hogy büdös. Nagyon! Ami bűz, főleg a nyári melegben és kánikulában több mint kellemetlen. Nem annak, aki ette a hagymát, hanem annak, aki nem.

Mert a hagymaszag az dől mindenhonnan. Gyomorból fel, a szájon és orron keresztül ki, párolódik a bőrön át, az öregek a lábuk izzadását emlegetik a csípőstől. A fogmosás, a hideg tej, a citromos tea, az ecetes uborka együttesen sem tudja elűzni ezt a szagot. Mert ezen csak a folyamat gyorsasága segít, avagy milyen hamar képes feldolgozni és megszabadítani az embert a saját maga bélrendszere a hagymától. Na meg annak szagától. 

Ami kibírhatatlan tud lenni a városi tömegközlekedésben. Belepi az egész trolibuszt, a metrószerelvényt, a csuklós buszt teljes hosszában. És ezen most a maszk sem segít. Sőt, kifejezetten ront! Mégpedig alattomosan. Először meg sem érzi a gyanútlanul lélegző utas a szagot, pedig nem könnyű levegőhöz jutni a maszk alatt. Viszont amikor utat nyer a bűz a maszk alá, akkor egyre szúrósabbá válik, majd bennreked.

Szabadulni nem lehet tőle, akkor sem, ha lehúzzuk az arcmaszkot magunkról, sőt, akkor még töményebben csap tele. Mert valaki a hagymához is hagymát evett. Pedig nem kötelező minden körülmények között. 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Pixabay