Jó estét! – Hibakeresés felsőfokon

Jó estét!

Hibakeresés felsőfokon

Maximalizált világban élünk. Bármennyire nem akarjuk a tökéletességet hajkurászni, azt tesszük. Már kora reggel elkezdjük azzal, hogy lenyomjuk a torkunkon a citromos vizet vagy a zöld smoothie-t még ha oly borzasztó is az íze, egészség címszóval. Majd olyan erős fogkrémmel mossunk fogat, ami garantáltan a vécépereméről is leszedné a vízkövet.

Folytatjuk az öltözködéssel, amit kell kisebbítünk, slankítunk avagy nagyobbítunk, hogy a lehető legjobban nézzünk ki. Tökéletesen! Akkor is, ha csak a sarki fűszeresig megyünk. Persze csak miután egy speciális sminkkel kiemeltük vagy éppen eltüntettünk azt a kósza pattanást, aminek volt bátorsága az állunk hegyére nőnie. 

Apropó, eltüntetés! A radír nemhogy jó szolgálatot tehet, egyenesen a legjobb barátunk, amikor a gyerek hibás matek megoldását vagy helytelen írását semmisítjük meg vele. Az sem baj, ha árulkodik a használatának a helye, legalább a pedagógus is látja, hogy a gyerek javította a hibáját.

Amit persze, mi szülők vettünk észre. Mert nem azt látjuk, hogy a mesét, a könyvet, a Legót, az autót hagyta hátra a gyerek, hanem hogy nem figyel, nincs kedve, hibázik. Megint. Újra. Amitől feszültek leszünk és idegesek, mert a gyerek nem tökéletes, nem olyan okos, nem olyan szorgalmas, mint a többi, hanem kilóg a sorból.

Azt nem látjuk, hogy erőn felül teljesít, hogy ennyi telik tőle, hogy a feladat nagy részét megcsinálta, hanem csak a hibát látjuk, még ha oly kicsi akkor is, de azt viszont azonnal. Pedig bizonyára az a vétek nem skarlátvörös a hófehér papíron. 

Ahogyan a mi mindennapos hibáink sem azok. Más is veszít el kulcsot, rontja el az első palacsintát, tolat neki a félméteres tűzoltócsapnak, és mossa össze a ruhákat a nadrágzsebben hagyott papírzsebkendővel.

De mégsem kíméli senki a másikat. Nem előzékeny, nem segítőkész és nem teszi félre az elvárásait. Nem dicsér, nem bátorít, nem lelkesít, csak figyelmeztet a hibákra. Mert csak azt keresi és kutatja mit rontott el a másik, mit lehet kijavítani, eltüntetni, meg nem történtté tenni és tökéletesíteni. Abszolút perfektté varázsolni. Radírozni: füzetet, arcbőrt, falat, cipőt, csempét. 

Mondhatni nem tehetünk róla, ez egy evolúciós hiba: mára mindannyiunkban tökéletessé vált a hibakeresés képessége. Kár! Pedig oyan bájos, mosolyt fakasztó, szeretni való lehet egy tévedés, egy hiba, egy vétek. Olyan, valamikor volt, emberi. 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: iStock