Anyának lenni nem más, mint örökös lelkiismeret-furdalás

Mérnöki pontossággal lettünk megáldva mi emberek, az első perctől szükségük van az életben maradáshoz az édesanyánk gondoskodására. A nő ennek megfelelően is lett teremtve: anyának. Miközben neki is van egy saját élete. Vagy legalábbis lehetne.

Bármennyire van a nőkbe belekódolva, hogy az anyaságra van teremtve, azért vannak kivételek. Ők nem az anyaságban látják a jövőjük kiteljesedését. Ám a legtöbb nő, anélkül, hogy valójában tudná, mibe is vágná a fejszéjét gyermeket szeretne a világra hozni, gyermeket szeretne nevelni. Aztán amikor anya lesz megismeri az igazi lelkiismeret-furdalást. Amitől – szögezzük le előre – igenis jó anya!

Szerepvállalás

Mert leszámítva a babaillatú időszakot, a nőnek több szerepe is van. A nő amikor nem anya, akkor feleség, és ha nem anya és nem feleség, akkor munka közben szakmai szerepet játszik. Ezek a rendeltetések nagyon gyakran metszik egymást, hol ezt, vagy hol azt a szerepet elnyomva, eltakarva, felülírva. Vagyis a nő nem tesz mást, mint zsonglőrködik, hogy mindegyik funkciójára jusson és maradjon is erő és idő. Ami bizony lelkiismeret-furdalással jár, mert miközben igyekszik minden szinten jól megfelelni, újra és újra felmerül benne a kérdés, van-e, marad-e hely a saját igényeinek és álmainak valóra váltásához?

Hiszen egy nap a nő számára sem áll több időből, mint 24 óra. Így miközben azon töri a fejét, hogy mi legyen az ebéd, már neki is áll főzni, és közben egy sor másik dolgot is ellát. Például megválaszolja a kérdést, hogy szabad-e a gyereknek a gumicukorból ennie, vagy hol van a keresett Praetorian Guard Legó-figura? Közben betesz egy mosást a gépbe, online kifizeti a telefonszámlát, megrendeli a gyerekek nyári ruháit.

És ugyan még nincs dél se, de aznap még egy pillanatra sem állt meg levegőt venni, nemhogy önmagára gondolni.

Lelkiismeret-furdalás

És amikor eszébe jut, hogy tulajdonképpen úgy vágyott volna egy tányér jéghideg eperlevesre és valami igazán mexikói csípősre, ám helyette paprikás krumpli készül megint, akkor ezt a gondolatot elkönyveli egy újabb csalódásnak a többi közé és folytatja a dolgát tovább. Hiába, üres volt a kamra, és a gyerekek mint mindig, most is válogattak. Ez van. Tulajdonképpen ez történik vele nap mint nap, mert mindig a család az első.

Az esti filmválasztásnál, a kirándulási helyszín kitűzésénél, és akkor is, amikor dobozos fagyit vásárolnak, ami véletlenül sem pisztáciás, amit ő szeret. Lehetne még sorolni…

Mondjuk ki: frusztráló. Úgy érzi, hogy tulajdonképpen nem gondolhat a saját igényeire.

Ám abban a pillanatban, hogy ebből egy is megfogalmazódik benne, elönti a szégyenérzet és a bűntudat, hogy anyaként nem a gyerekére, a családra gondolt elsőként. És a lelkiismeret-furdalás beindul.

Önzőnek lenni

Holott fejben tudja, hogy nem jó állandóan a mártír szerepében tetszelegni, hogy neki is lehet énideje, neki is fel kell valamikor töltődnie, legyen a kedvtelése bármi: olvasni, varrni, motorozni, festeni, süteményt sütni, fallabdázni, épületeket fotózni vagy éppen kastélyokat látogatni. Időnként mernie kell önzőnek lenni, mert egyébként idővel nyúlni kezd az arca és kiborul. Az örökös lemondás senkivel nem tesz jót. Mert az állandó lelkiismeret-furdalás pusztít. Egy anyát is.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Getty images